Csalás


CSALÁS

„Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!”

Ezt a dal juttatta eszembe, hogy eddig még nem írtam a csalásról.

Nagy hiba, mert az egyik leginkább a személyiségünk részét képező „bűnünk” Btk-beli szabályozásáról van szó.

A keresztény – zsidó kultúrkörben is fontos szerepet töltött  be a csalással kapcsolatos erkölcsi irány iránymutatás, amit Jákob, Izsák és Ézsau történetén keresztül ismerhetünk meg.

Ha egy másik világvallást is megnézünk, akkor a Korán 83, Szúrájában azt olvassuk, hogy „Jaj a hamisan mérőknek.”

Már gyerekként megismerjük ezt a fogalmat, hiszen a bújócskában, vagy a számháborúban csalót rögvest kizárjuk a játékból, vagy más esetben két dobásból kimarad.

Aztán csal a hentes, a benzinkutas – a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő – a politikus, a házastárs, egyszóval mindenki.

A csalás – és a hozzá kapcsolódó további „bűnök” : hazugság, hamisítás, lopás, stb. – életünk mindennapjainak szerves részévé vált kultúráktól, korszakoktól és életkortól függetlenül.

Annyira bennünk él, hogy sok esetben úgy legitimáljuk a csalást, hogy „túljártunk a másik eszén”, sikerült becsapnunk őt, hiszen ha nem tennénk, akkor ő csapna be minket.

De hogyan is fogalmazza meg a csalás tényállását a Btk.?

XXXVI. FEJEZET

A VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

Csalás

„373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

  1. a)a csalás kisebb kárt okoz, vagy
  2. b)a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
  3. ba)bűnszövetségben,
  4. bb)közveszély színhelyén,
  5. bc)üzletszerűen,
  6. bd)jótékony célú adománygyűjtést színlelve

követik el.”

Akkor lássuk a „verselemzést”.

A tényállásnak három (vagy négy) együttesen fennálló feltétele(eleme) van:

1.) Haszonszerzés végett,

2.) (Mást) Tévedésbe ejt/tévedésben tart

3.) Kárt okoz.

„A csalás valójában tévedésből eredő vagyoni károsodás előidézése.” 

A bűncselekmény célja tehát a haszonszerzés, így ez csak szándékosan – gondatlanságból nem – elkövethető bűncselekmény.

Itt érdemes néhány szót szólni a szándékról.

Nagyon nehéz az elkövető szándékára fényt deríteni bizonyos esetekben, különöse akkor, ha nem működik együtt a nyomozóhatósággal.

Tételezzünk fel egy esetet (ami elég gyakori), hogy valaki tartozik egy másik személynek egy bizonyos pénzösszeggel.

Eleinte megy a hitegetés, esetleg pötyögtet is valami kis morzsákat, de aztán eldurvul a helyzet és már fel sem veszi a telefont, „eltűnik”. Nem ritka eset, hogy az adós a „perelj be” felkiáltással zárja az együttműködést.

Na, ekkor nyílván érthető okokból elszáll az agya a hitelezőnek és feljelentést tesz a rendőrségen, és mert ismeri a „guglit” gyorsan kiképzi magát a neten és csalás lesz a gyanúsítás.

Ezt követően érkezik a feljelentésének elutasításáról szóló határozat, melyben javasolják, hogy forduljon a polgári bírósághoz a jogsérelmével.

Azt sajnos a mai napig nem tudta eldönteni a jogtudomány, hogy a rendőrség elutasító döntésének alapját a magasfokú büntetőtudományi ismerete, vagy az alacsonyfokú munkakedve képezi, de tételezzük fel, hogy az előbbi.

Ebben az esetben igaza van a rendőrségnek, hiszen a „büdös bunkó nem akar fizetni és még szemtelen is” önmagában nem bűncselekmény. Ha nem tudjuk legalább megalapozottan valószínűsíteni, hogy már a kölcsönkérés idején sem állt szándékában a visszafizetés – a haszonszerzés volt a célja -, akkor valószínűleg nem járunk sikerrel a feljelentésünkkel, tekintettel arra a bírói gyakorlatra is, hogy a büntetőeljárás nem szolgálhat a követelések behajtásának az eszközéül.

Ez a magatartás egyébként a szándék tekintetében az utolsó tényállási elemmel van összefüggésben, vagyis azzal, az eredménnyel jár a cselekménye, hogy kárt okoz.(3/2009/BJE. Szám, BH 4938)

A második tényállási elem első része könnyen érthető.

Tévedésbe akkor ejtünk valakit, ha becsapjuk. Ez elég világos. Ehhez különböző eszközöket vehetünk igénybe. Ahogyan a magánéletünkben aláírjuk apu helyett az intőt az ellenőrzőben, vagy átírjuk a fuvarlevelet, hogy nyerjünk egy keveset a munkahelyen, úgy itt is lehet okiratot hamisítani például ahhoz, hogy a becsapásunk (tévedésbe ejtésünk)sikeres legyen.

Szükséges, hogy  „ezen elkövetői aktív tevékenység az, amely kialakítja a megtévesztett személyben a valóságtól eltérő képzetet”.

Ami talán valamivel érdekesebb és nem csak jogi –mint azt egyébként a fentiekben már boncolgattam – , hanem erkölcsi kérdés is, hogy milyen az, ha valakit tévedésben tartunk. Más szóval : mi van akkor, ha valaki becsapta magát, mi pedig nem világosítjuk fel?

A hétköznapokban gyakran halljuk és sajnos el is fogadjuk, hogy „ha volt olyan hülye, hogy ezt hitte, akkor így járt”.  

Vajon ha én a szép öltönyömben a szokott reggeli munkába indulási időpontban nem az irodába megyek, hanem a szeretőmhöz, akkor hivatkozhatok-e arra a nejemnek, hogy miért volt olyan ostoba, hogy azt hitte dolgozni megyek?

Lehet-e meggondolatlan az a sértett, aki egy rendőrruhában (legalábbis ara kísértetiesen hasonlító öltözetben érkező embert) rendőrnek néz, és nem kérdez rá, hogy tényleg az-e?

A jogi megfogalmazás szerint a tévedésbe ejtés akkor jöhet szóba, ha az elkövető magatartásától függetlenül a sértettben kialakulnak a téves elképzelések. Fontos, hogy ezeket az elkövetőnek fel kell ismernie, azonban a sértettet –passzív alanyt – a valótlanságról nem világosítja fel. Ennek megfelelően a tévedésben tartás tehát nem tevéssel, hanem mulasztással valósul meg.

Tehát a büntetőjog, ha felismerjük, hogy a másik fél egy téves elképzelésben van és ennek ellenére nem világosítjuk fel, hanem azt az ő kárára kihasználjuk, akkor azt büntetni rendeli.

Tehát itt nem hivatkozhatunk arra, hogy „hülye volt, így járt”.

Jelinek szerint a jog az erkölcs minimuma.

Nem lenne baj, ha kicsit tisztességesebben, erkölcsösebben állnánk egymáshoz a mindennapokban.

Az utolsó „verselemzési pontunk” a károkozás.

Amint azt már említettem, ennek egyfelől kapcsolata van az eleve fennálló haszonszerzési céllal, illetve okozati összefüggésben kell állnia a megtévesztő, vagy tévedésbe ejtő magatartással.

Itt fogalmi szinten fontos meghatározni, hogy mit is ért az új Btk. kifejezetten a csalás esetében kár alatt:

A bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenésen túl, az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is érteni kell. Ennek a Btk. módosításnak a nem csak a kifejezetten vagyoni kárként jelentkező kár, hanem az elmaradt vagyoni előny büntethetővé tétele volt a célja.

Végül álljon itt egy tanmese arról, hogy sokszor előfordul, hogy igazából hagyjuk magunkat becsapni és az elkövetők ezt használják ki.

Az eredetei történetet egy kicsit másképpen dolgozta fel, egy zseniális költőnk, Romhányi József:

 „Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.

Csőrében trappista hivalkodott sárgán.

Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy primadonna légy, régen esedékes!
És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!… Az igaz viszont, hogy fehér holló volt…”

 la-fontaine-dore-roka-hollo

(fotó:cultura.hu)

Ami a másé

Címke

, , ,


Mostanában gyakran találkozunk a hírekben olyan bűncselekményekkel, melyek az idegen vagyon kezelésével állnak összefüggésben.

Ezek az alábbiak:

–         Sikkasztás

–         Hűtlen kezelés

–         Hanyag kezelés

Mindhárom bűncselekmény törvényi tényállását a Btk-ban a XXXVI. Fejezetben a vagyon elleni bűncselekmények között találjuk meg (itt kapott helyet továbbá pl.: a lopás, a csalás és az orgazdaság is).

Sikkasztás

372. § (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.

 

Amikor erre a bűncselekményre gondolok, mindig eszembe jut egy jelenet a Harlemi éjszakák című filmből.

Dióhéjban arról van szó, hogy a szórakoztatóipar működtetői számon kérik a „lányok felvigyázásával megbízott” hölgyet, hogy az ilyen módon keletkezett bevételben hiány mutatkozik.

Erre a hölgy kifakadva kéri ki magának a gyanúsítást, mely szerint ő „sikított” és ököllel kíván elégtételt venni a vádlóján.

Később ellövik a kislábúját, és mindenki mindenkit biztosít el nem múló szeretetéről, de ez már egy másik történet.

A filmbéli szituációt elemezve és összevetve a sikkasztás magyarországi szabályozásával, a következőt láthatjuk:

Vera (így hívták a filmbéli madame-ot) tehát megbízást kapott, hogy vigye a közös üzletüknek ezt az ágát és kezelje az abból befolyó bevételt, tehát a rábízás megvan (bár ez inkább lehetne hűtlen kezelés, – részleteiről később – ezért mondjuk azt, hogy csak a pénzt bízták rá, nem az egész üzletág felügyeletét. Egyébként sem tudom, hogy mit kiabált volna „sikítás” helyett, mondjuk: Te azzal gyanúsítasz, hogy „hűsölök”?).

A második kérdés- ebben állt közöttük a vita-, hogy mi lehet az oka annak, hogy hiány van a bevételben.

Amennyiben sikerül bebizonyítani, hogy eltulajdonította (mint a lopásnál, csak ott senki nem bízta rá a tolvajra az idegen dolgot, hanem elveszi tulajdonszerzési szándékkal), akkor „megáll a bűncselekmény.

Ezt a bűncselekményfajtát csak szándékosan – egyenes szándékkal, melynek a tulajdonszerzés a célja – lehet elkövetni, így a vádlónak (ha nem a filmbéli főmaffiózóról beszélünk, akkor az ügyészségnek) nem elég azt bizonyítani, hogy nincs meg a rábízott idegen dolog, hanem azt is, hogy azt az eltulajdonítás szándékával (most jön a másik fontos fogalom) jogtalanul tartja magánál.

Ez idáig elég egyértelmű, de van a tényállásnak másik fordulata, amely már sokkal rejtélyesebb, az pedig a „sajátjaként rendelkezik” megfogalmazás.

Hogy érthetőbb legyen, mondok egy konkrét példát, amely az egyik ügyfelemmel esett meg.

Az volt, hogy egy munkahelyen dolgozó személyeket vádoltak különböző súlyú bűncselekményekkel, melyek között szerepelt egy rendbeli sikkasztás vétsége is (az idegen dolog értéke kisebb volt).

Ez a vádpont konkrétan abban állt, hogy a vádlott –mint vezető – kollégájának otthoni televíziója elromlott és anélkül, hogy a tulajdonostól erre engedélyt kért volna (tehát jogtalanul) rövid időre kölcsönadta, hogy legyen mit néznie a családnak. Tehát azt csinálta a tv-vel, amit az ember a sajátjával is szokott.

A rendelkezési jog egy polgári jogi kifejezés, ami a tulajdonost megillető jogosítványokat foglalja magában. A televízió kölcsönadása (mint a rendelkezési jog része) a tulajdonost illeti meg.

Ebből a példából az is látszik, hogy a sikkasztás elkövetője nem lehet bárki, csak az a személy, akire az idegen dolgot rábízták.

Van még két fontos szabály:

Az egyik, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető – különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is -, ha a sikkasztás elkövetője a cselekményt – mielőtt felfedezték volna – a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti, és a kárt megtéríti, vagy megtesz minden tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében.

A másik pedig hogy a személyi vagyont károsító sikkasztás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója.

Hűtlen kezelés

376. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.

 

Ez a bűncselekmény a politikai közéletben talán leggyakrabban előforduló, a híreket rendre megtöltő gyanú.

Természetesen a hűtlen kezelést bárki, – akit idegen vagyon kezelésével bíznak meg – tehát nem csak politikus követheti el, de az valljuk be sokkal izgalmasabb.

Ez a bűncselekmény sajnos mélyen gyökerezik a kultúránkban (a nyomtató lónak ugye nem lehet bekötni a száját), és ezen nem sokat segített előző rendszerünk sem, ami a köz-és magántulajdon teljes tiszteletlenségét hozta magával.

Egy régi mondás szerint „ami közös, az az enyém, ami meg az enyém, ahhoz senkinek semmi köze”.

Ez a tényállás elsőre abban különbözik a sikkasztástól, hogy nem „dologról”, hanem „vagyonról” van szó. Ez tehát nem csak egy dolog – ami ingóságként értelmezendő a sikkasztásnál -, hanem annál sokkal több. Vagyon alatt általában ingó- és ingatlan dolgot, illetve vagyoni értékű jogokat is érteni kell.

Jól látható, hogy ilyen esettel általában a „hétköznapi ember” nem szokott találkozni. Tipikus eset, hogy míg a sikkasztásnál leggyakrabban a raktárost, vagy a szerelőt – aki elvitte a fúrógépet – szoktak meggyanúsítani, addig a hűtlen kezelés elkövetője a főnök. Ez az oka többek között, hogy ennyire érdekesek az ezzel kapcsolatos hírek, érkezzenek azok a gazdaság, vagy a politikai közélet irányából.

Itt tartom fontosnak megemlíteni egy társasjátékunkat a „feljelentősdit”.

Ahogyan a Tanú című filmben is elhangzik: „nagyon komoly névtelen feljelentés érkezett a feketevágásról, géppel volt írva!”

Kedvelt eszköze a gazdasági és politikai versenytársaknak/ellenfeleknek, az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos feljelentés.

Gondoljuk el, hogy milyen nehézségeket okoz a nyomozóhatóságoknak, hogy a megbízottnak egy bonyolult, összetett gazdasági folyamatokat tartalmazó vagyon kezelésével kapcsolatos kötelezettségszegését – ami ugye szándékos és a célja ráadásul a vagyoni hátrány okozása – bizonyítsák.

Ezt követően érkezünk el egy következő fontos fogalomhoz, a „megbízással kapcsolatos kötelezettségszegéshez”.

Ennek a tartalmát egy polgári jogi szabály tölti ki, amit a Ptk. megbízási jogviszonnyal kapcsolatos rendelkezései között (474.§-485.§) találunk meg. Ilyenek lehetnek a példa kedvéért a vagyon őrzése, állagmegóvása, gyarapítása, tulajdonos érdekei szerinti intézkedések meghozatala, utasításainak megtartása, stb.

Ebből a felsorolásból is látszik, hogy meglehetősen nehéz lehet a bizonyítása például annak, hogy a megbízott vagyonkezelő intézkedése (döntése pl.: eladják-e azt az önkormányzati/állami ingatlant) a tulajdonos érdekei szerinti volt, vagy sem.

Végül pedig még azt is bizonyítania kell a nyomozóhatóságnak, hogy vagyoni hátrányt okozott a vagyonkezelő szándékos kötelezettségszegése.

Mi történik akkor, ha egy állami vezető olcsón, esetleg ingyen ad ingatlant, vagy adókedvezményt egy beruházónak, aki cserében munkahelyeket teremt és fejleszt? Ez jó üzlet, vagy vagyoni hátrányt okozó kötelezettségszegés?

Egy másik példával élve, hogyan nevezzük azt az ügyvezetőt, aki a tulajdonosok nyomásának megfelelve kockázatos üzletbe fog? Gondolom, hogy attól függ, bejött-e a húzása, vagy sem. Ha igen, akkor remek üzletember, ha nem, akkor hazárdőr.

Hanyag kezelés

377. § (1) Akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

Ez az eset tehát nagyjából a hűtlen kezelés gondatlan alakzata, de azért mégsem teljesen.

A szándékon túl, fontos különbség az, hogy a hanyag kezelésnél a vagyon kezelése nem egyszerű megbízáson, hanem törvényen alapul.

Ennek megítélésén – tehát azon, hogy ezt a kitételt mennyire tágan kel értelmezni – hosszas vita volt és a bírói gyakorlat is megosztottá vált, ezért a ezt a kérdést a 4/2003. sz. Büntető jogegységi határozat rendezte az alábbiak szerint:

„A Btk. 320.§-a (1) bekezdésében meghatározott hanyag kezelés vétsége akkor állapítható meg, ha – a törvényi tényállás további elemeinek megvalósulása mellett – az idegen vagyon kezelésére, vagy felügyeletére vonatkozó megbízás közvetlenül törvényen alapul, annak tartalmát, az abból eredő kötelmeket maga a törvény határozza meg.

Tehát a Legfelsőbb Bíróság (ma: Kúria) a jogszabályban írt „törvényen alapul” megfogalmazást megszorítóan értelmezte és kizárólag abban az esetben tartja megállapíthatónak - a törvényi tényállás további elemeinek megvalósulása mellett – ezt a bűncselekményt, ha az alábbi feltételek is megvalósulnak:

 

–         a megbízás közvetlenül törvényen (tehát nem egy abból levezetett rendeleten, vagy utasításon) alapul,

–         és annak tartamát és a megbízott kötelességeit is maga a törvény határozza meg.

Ebből adódóan a hanyag kezelés elég ritkán előforduló bűncselekmény ma a gyakorlatban.

Egy régi – sok bölcsességet tartalmazó – viccet osztanék meg itt a végén a témával összefüggésben, ami jól illusztrálja a probléma társadalmi begyökerezettségét:

A gróf meghívja a barátját vacsorára, aki észreveszi, hogy a lakáj egy ezüstkanalat ellop. Szóvá is teszi a házigazdának az esetet, aki így válaszol:

– Tudom, hogy lopja az ezüstöt.

– Akkor miért nem rúgod ki?

– Bele van kalkulálva a fizetésébe.

 

sk

Okirat


Okirat

 

 

Egy kedves ismerősöm mesélte a minap, hogy egy kedves ismerősét (kedves ismerősök, ha találkoznak) biztosítási káresemény érte (beázott, leégett, megsérült, nem tudom) és a biztosító társaság most azzal szórakoztatja, hogy a sok évvel ezelőtti aláírása nem olyan, mint a mostani. Nem elég nekik a személyi igazolvány (lakcímkártyával és újraoltásival kiegészítve) és a kisdobos becsületszó, közjegyzőt akarnak, meg aláírási címpéldányt, meg anyjanevét két példányban.

 

Túl azon, hogy mit s gondolok az ilyen magatartásról, remek apropóul szolgál az eset, hogy megnézzük, milyen bizonyító erővel rendelkezhet egy okirat.

 

A történetben a viccesnek szánt közbeszúrásokon kívül is többféle bizonyító erővel rendelkező okirat is szerepel.

Nézzük meg ezeket sorjában:

 

–          A biztosító és a kedves ismerős kedves ismerőse (továbbiakban: ismerős) között létrejött szerződés: TELJES BIZONYÍTÓEREJŰ MAGÁNOLKIRAT

–          Az ismerős írásban bejelenti a káreseményt: EGYSZERŰ MAGÁNOKIRAT

–          Személyi igazolvány: KÖZOKIRAT

–          Közjegyzői aláírási címpéldány: KÖZOKIRAT

 

Az okiratok bizonyító erejével kapcsolatosan a Polgári perrendtartásban találjuk meg a szabályt a 195-196.§-ban.  A közokirat- mint legerősebb bizonyító erővel bíró irat- olyan irat (papír alapú, vagy elektronikus) melyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

Ez tehát azt jelenti, hogy teljesen bizonyítja az intézkedést,határozatot, adatok és tények valódiságát.

A közokirattal szemben csak nagyon szűk körben van bizonyításra lehetőség. Amennyiben sikerül megkérdőjelezni a közokirat valódiságát, úgy az aggályosnak ítélt irat lehet, hamisított, vagy hamis. Érdekes tény, hogy a közokiratok tekintetében, ha eszünkbe jutna megkérdőjelezni, akkor nem az okirat birtokosának kell bizonyítani a valódiságot, hanem nekünk kell bizonyítani a valótlanságát (megfordul a bizonyítási teher). Ez az oka annak , hogy a bankok a hitelfelvételnél közirati (közjegyzőnél készített) formában kérnek bizonyos nyilatkozatokat. Szintén megfordul a bizonyítási teher a tartozáselismerés esetén, ezért ott kellő óvatossággal kell eljárni, de ez egy másik történet.

 

A második szint a teljes bizonyító erejű magánokirat. Erről az alábbit találjuk a Pp-ben:

 

„A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:

a) a kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta;

b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni;

c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;

d)447 a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták;

e)448 ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;

f)449 az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el.”

 

Tehát, magyarul:

 

A teljes bizonyító erejű magánokirat valódiságát bizonyítani kell (tehát nem a valótlanságát) , ha a másik fél (és csak akkor) azt megkérdőjelezi.

 

a.)     sajátkezűleg írjuk, vagyis nem számítógéppel és utána kinyomtatjuk, a végén pedig aláírjuk. Ez az eset meghatalmazásoknál és végrendeleteknél fordul elő gyakran. Fontosnak találom ideszúrni, hogy a végrendelet esetében minden lapot alá kell írni( értelemszerűen, ha több oldalból áll a szöveg, üres lapot, ha nem vagyunk rádió, akkor nem kell aláírni).

b.)    Két tanú az aláírásával igazolja, hogy mi írtuk alá az iratot. Ebben az esetben nem kell tudniuk, hogy milyen tartalmú iratról van szó, de azzal tisztában kell lenniük, be kell tudniuk azonosítani, hogy én írtam alá a saját kezemmel.

c.)     Bíró, vagy közjegyző hitelesíti az aláírásomat. Ehhez talán nem szükséges részletes magyarázat.

d.)    Itt tipikusan a cégjegyzésre jogosult, vagy a képviselő cégszerű aláírásáról van szó. A pecsét mindenek felett!

e.)     Ügyvédi, vagy jogtanácsosi ellenjegyzés, kizárólag olyan okiraton, amit ő készített. Erre a szokásos formula a szerződés alján : az okiratot szerkesztette és ellenjegyezte, dr. Fix Ipszilon. Remélem nem fogja egy kolléga sem leharapni a fejemet, mint a bűvészeknél,ha elárulom a titkot és lerántom a leplet az „ügyvédi papír” sokak által misztifikált bizonyító erejéről. Természetesen vannak bizonyos eljárások (pl.:cégeljárás), ahol az ügyvéd átvállal bizonyos felelősséget az ellenjegyzésével, és egyébként is azt gondolom, hogy az ellenjegyzés sokkal több puszta hitelesítésnél, de itt most a bizonyító erőről diskurálunk.

f.)     A drága elektronikus irat, ami vagy működik, vagy nem, vagy van időbélyegző vagy nincs, vagy meglehet nyitni az e-aktát ,vagy nem, de ez a jövő(sajnos!).

 

Végére marad az egyszerű magánokirat, ami minden okirat, ami nem felel meg a fenti kritériumok valamelyikének.

Esetünkben ilyen lehet a nyomtatvány, amin bejelentjük a káreseményt, az alján meg aláírjuk.

 

Visszatérve történetünkre, én mégiscsak fenntartom a jogot magamnak, hogy felháborodjak a biztosító társaság magatartásán.

Ha az (ismeretlen) ismerős tanácsot kérne tőlem ,én az alábbiakat javasolnám:

 

1.)      Ügyvédi felszólítás a fizetésre, melyben hivatkozunk a tényre, hogy a személyi igazolványunk közokirat.

2.)      Amennyiben már elkészült a közjegyző által hitelesített aláírási címpéldány, akkor valamennyi felmerülő többletköltséget a biztosító fizessen meg.

3.)      Kifizettetni a káreseménytől a kifizetésig járó kamatot( akár késedelmit is).

4.)      Végül- de lehet, hogy ezt már csak a méreg mondatja velem- minden kárt megfizettetni, ami a biztosító jogellenes (tudatos, rosszhiszemű magatartás, Ptk. 4.§ (1) bek.) magatartása következtében keletkezett.

 

Hát,mára ennyi.

 

Kirabol


Kirabol

Olvastam egy hír címét, amiben ez állt: „Kirabolták a Vasas játékosait”.

Az írásból aztán kiderül,hogy igazából amíg a sportolók edzésen voltak, addig az „elkövetők” elvitték személyes tárgyaikat, értékeiket az öltözőből.

Nagyon gyakran találkozom ezzel a téves, hibás megfogalmazással (kirabolták az idős asszonyt, amíg a piacon volt, betörők rabolták ki a családot a nyaralásuk alatt, stb.)a híradásokban, úgyhogy most megpróbálom helyretenni a fogalmakat.

A rablás alapeseteit a Btk. 321.§ (1)-(2) bekezdései tartalmazzák:

321. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

Nos tehát a rablás az,ha:

–          idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól,

–          valaki ellen erőszakot,

–          vagy élet,testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz,

–          illetőleg valakit öntudatlan, vagy védekezésre képtelen állapotba helyez.

Ez tehát kevésbé jogászkodva azt jelenti, hogy én azért akarok szándékosan elvenni valamit mástól, ami az övé, hogy az enyém legyen. Ez idáig még lopás is lehetne, de nézzük tovább. Azért, hogy megszerezzem a másét, nem átalkodom olyan eszközökhöz folyamodni, hogy valaki (tehát nem feltétlenül a dolog tulajdonosa, lehet az például a felsége,vagy a gyermeke) ellen erőszakot alkalmazok ,vagy a testi épségét, vagy az életét közvetlenül megfenyegetem( kés a torkához a feleségnek és „add ide a lóvét, vagy kinyírom” felkiáltás, esetleg a jól bevált „nem kapsz mégegy pofont, ha ideadod a láncodat típusú udvarias felkérés).

Ezzel a „verselemzéssel” megvolnánk, most nézzük meg a lopást:

 

Btk.316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.

 

Ennek természetesen hosszan sorolható minősített esetei vannak, amik közül csak a „dolog elleni erőszakkal” minősítést emelném ki, de hogy miért az még maradjon meglepetés.

Nos tehát ez a meghatározás (jogász szaknyelven: tényállás- némelyek szerint tényálladék J) a rablás első mondatával lényegében megegyezik.

A két bűntett között az alapvető különbség az erőszakos, közvetlenül valaki személlyel szemben fennálló magatartás.

Érdekes még a rablás (2) bekezdése, amit a szemfüles olvasó már észrevehetett, hogy nem elemeztük ki.

Álljon itt tehát mégegyszer:

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

Ilyen módon tehát a tolvajból (akit, mint tudjuk az alkalom szült) kellő akarattal és elszántsággal még lehet rabló is.

Összegezve tehát, ha nem volt otthon senki és közben kirámolták a lakást, akkor dolog elleni erőszakkal (itt a meglepetés) elkövetett lopásnak hívjuk (esetleg betöréses lopásnak), ha otthon volton és ellenünk a tolvaj erőszakot, vagy az élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott azért(!), hogy megtartsa a lopott zsákmányt, akkor pedig rablásról beszélünk.

Közös lónak


Közös lónak

Vannak bizonyos helyzetek, amikor magából a jogviszonyból adódóan és van, amikor a felek választása alapján közös tulajdon alakul ki.

Ezeknek az eseteknek természetesen megvan az előnye, de sokszor rendkívüli kényelmetlenséget okoznak a jövőben.

Csak a felsorolás szintjén említek néhány esetet, amikor jellemző a közös tulajdon előfordulása:

–          házassági közös vagyon,

–          gazdasági társaságban több tulajdonos,

–          közös (iker) házépítés, közös tulajdonú építési telken,

–          öröklés,

–          társasházi közös tulajdon.

A közös tulajdon részletes szabályait ( pl.: dolog birtoklása,használata, költségek, károk viselése,  tulajdonostársak jogai, kötelezettségei) a Ptk. XII. fejezete tartalmazza.

Jele írásban a közös tulajdon megszüntetésének körbejárására teszünk kísérletet.

Vegyünk egy jellemző példát, mondjuk két jó (legalábbis akkor még) barát esetleg jó viszonyban lévő rokonok a költséghatékonyság jegyében vásárolnak egy építési telket, amelyen közösen építenek „egy neked, egy nekem” alapon egy ikerházat. A tulajdoni viszonyok mondjuk alakuljanak úgy, hogy ½-ed, ½-ed.

Az évek során természetesen folyamatossá válnak a házasságból jól ismert wc deszka lehajtásos problémákhoz hasonló súlyú nézeteltérések. Ki helyezzen el és hova kerítést, kinek a kutyája piszkított már megint ide,ki takarítsa az utcán a havat, hogyan számoljanak el vízzel, gázzal, csatornával?!

Ekkor már mindegyik fél bánja, hogy annak idején a közös építkezés spórolásából adódó pillanatnyi előnyt választotta.

Sajnos a személyes tapasztalataim alapján már annyira elmérgesedik a viszony, hogy külső személy (ügyvéd, mediátor, bíróság) bevonása nélkül már szinte teljességgel valószínűtlen a probléma megoldása, a békés rendezésről már nem is beszélve.

Természetesen tudom- rossz szomszédság török átok-, hogy egy ilyen élethelyzet teljesen megmérgezheti az ember hétköz (és ünnep-) napjait, komoly idegi és nem ritkán anyagi nehézséget okoz, ezért nem szeretnék a dolog emberi oldalával foglakozni, azt minősíteni, inkább a jogi lehetőségeket vesszük végig.

Elsőként szeretném megemlíteni azt a joginak tűnő, de általam sohasem javasolt megoldást, hogy „balhés családot” költöztetünk be az otthonunkba, aki majd jól kikényszeríti a szomszédból (tulajdonostársból) az együttműködési készséget.

Ez a fajta magatartás, még ha sokszor indokolt válaszlépésnek is tűnik, a viszony további elmérgesedését eredményezi.

Tételezzük fel, hogy a felépítmények tekintetében van egy használati megállapodása a tulajdonosoknak az általuk birtokolt ház vonatkozásában.

Első lehetőségünk, hogy a tulajdoni hányadunkat (tehát igazából nem a házunkat) megpróbáljuk értékesíteni. Ekkor alapvető nehézséget okozhat,hogy az általunk utált szomszédot (vagy legalább az utált tulajdonságait) miként rejtsük el az érdeklődők elől ezzel is az ingatlan legkedvezőbb arcát mutatnunk.

Ez persze már legyen az ingatlannepperünk baja, de nézzük meg, hogy milyen jogi következménnyel kell számolnunk.

Ha érkezne egy evő az ingatlanra,akivel meg is kötjük a szerződést, úgy a tulajdonostársunknak „feléled” az elővásárlási joga.

Az elővásárlási jogot szükséges megkülönböztetni a vételi jogtól(opció). A vételi jog jogosultja bármikor(max.5 év), egyoldalú jognyilatkozatával érvényesítheti a jogát míg az elővásárlási jog csak akkor jöhet számításba, ha van eladási szándék és konkrét vevővel megkötött szerződés

Az elővásárlási jog jogosultját levélben tájékoztatják a vételárról,és ésszerű (általában 1-2 hét) határidővel felhívják, hogy nyilatkozzon arról, hogy élni kíván-e az elővásárlási jogával.

Ha igen, akkor jó, ha nem, akkor nekünk úgy is jó.

De mi van akkor, ha nem sikerül eladni (általában éppen azért, mert közös a tulajdon) az ingatlant?

Ebben az esetben keresetlevéllel (amiben kérjük a közös tulajdon megosztását) bírósághoz fordulhatunk.

Előfordulhat olyan eset, hogy társasházzá alakítjuk az ingatlant, ami „albetétesíti” a lakásokat. Ez a megoldás eléggé költséges és általában több lakásból álló közös tulajdon esetén szokott előfordulni.

Nézzük meg, hogy a bíróság milyen módon járhat el egy ilyen esetben.

Elöljáróban fontos megjegyeznem, hogy itt nem egy klasszikus értelembe vett jogvitáról van szó. Esetünkben nem az a kérdés, hogy volt- e jogunk kezdeményezni a megszűntetését a közös tulajdonunknak (olyannyira igen, hogy erről a jogról lemondani sem lehet), vagy ki a hibás abban ,hogy megromlott a viszony.

A bíróság első sorban a közös tulajdont természetben osztja meg.

Ez azt jelenti, hogy pontosan meghatározza (földmérő, ingatlanszakértő bevonásával), hogy az ½- ed tulajdoni hányad alapján kinek mekkora az ingatlanból a része és azt elkülöníti egymástól.

Az a legjobb eset, ha a példánk alapján elképzelünk egy téglalap alakú telket, aminek a közepén egy teljesen egyforma ikerház áll.

Ebben az esetben az egyik felépítmény az egyik tulajdonosé, a másik a másiké.

Ha a telek van akkora, hogy a helyi rendezési szabályok alapján megfelezve is önálló telekméretű, akkor eszerint jár el és teljesen egyszerűen elkülöníti a tulajdonrészeket.

Bár ilyen egyszerűen menne ez mindig!

Talán nem kell mondanom, hogy a telkek általában egészen érdekes alakúak (régen még téglalap alakú volt ,de megvettünk hozzá- mikor még jóban voltunk- egy kis „nyeles” részt a harmadik szomszédtól, hogy legyen a vendégeknek parkoló, esetleg teniszpályának a gyerekeknek), a felépítmény nem egyforma, (hozzáépítettünk egy fáskamrát, garázst, beépítettük a teraszt, stb), és a telkek is éppen csak akkorák, hogy a kialakítható telekméret minimumához esnek közel.

Ekkor veszi kezdetét a hosszas huzavona, amiből különböző szakértők és lelkes ügyvédek jól megélnek.

Ha ez nem sikerülne, – mármint a természetben történő megosztás- akkor jön a szerintem meglehetősen életszerűtlen megoldás, hogy a tulajdoni hányadot, ellenérték fejében a bíróság a másik tulajdonosnak adja, ha ebbe ő beleegyezik.

Végül pedig ha egyik megoldás sem vezet eredményre, úgy a bíróság a közös tulajdont értékesíti és a vételárat osztja el a tulajdonosok között. Fontos megjegyezni, hogy a tulajdonosoknak harmadik személlyel szemben ekkor is van elővásárlási joguk.

Fontos korlát, hogy a bíróság nem választhatja a közös tulajdon megszűntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

Ajándék


Ajándék

 

Az ajándékozás jogi szabályozását a Ptk. 579.§-582. § -ok tartalmazzák.

 

Az ajándékozás fontos előfeltétele, hogy az egyik szerződő fél a saját vagyona rovására- tehát nem más tulajdonát- ingyenesen juttatja a másik félnek.

Az ingyenesség természetesen nem jelenti azt, hogy az ajándék juttatása ne lehetne valamilyen feltételhez kötve. Ennek kézzelfogható példája lehet a jegyajándék, melynél arra tekintettel adja- természetesen még mindig ingyenesen- az egyik fél a jegyajándékot (pl.:a leendő anyós), hogy létrejön a házasság.

Az, hogy feltevéshez köthető az ajándék, természetesen még nem sérti az ingyenességet, hiszen arról akkor beszélnénk, ha a másik fél is adna valamilyen szolgáltatást (pl.: más valamit, akkor csere, pénzt, ez esetben pedig adásvétel).

 

A Ptk. Fontos feltételként szabja, hogy amennyiben az ajándék tárgya ingatlan, akkor az érvényesség feltétele (érvénytelenségről korábbi bejegyzésemben olvashatsz) az írásbeliség.

 

Az ajándékozónak a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződés megkötése, vagy az ajánlata megtétele után „visszalépjen” a teljesítéstől. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a teljesítés előtt (tehát mielőtt átadná az ajándékot, utána a visszakövetelés jöhet szóba) megtagadhatja azt.

 

Ennek két feltétele együttesen fennálló feltétele van:

 

1.)    Körülményeiben lényeges változás állt be,

2.)    A változás a szerződés megkötését követően következett be.

 

Nem várható el az ajándékozótól, (egy esetleges anyagi, pénzügyi katasztrófa esetén) hogy a saját létfenntartását veszélyeztető esetben is teljesítse a korábban vállalt kötelezettségét.

A törvény külön nevesíti kiemelt lényeges változásként a megajándékozott és az ajándékozó közötti viszonyba bekövetkezett (nyílván negatív) lényeges változást.

Fontos szabály, hogy az ajándékozás megtagadásának feltételeinek meglétét az ajándékozónak kell bizonyítania.

Amennyiben ez a bizonyítás nem sikeres, úgy a teljesítés (az ajándék átadása) nem tagadható meg.

Az ajándékozónak az ajándék lényeges tulajdonságai tekintetében tájékoztatási kötelezettsége van.

A lényeges tulajdonság (ok) meghatározása és az azokról történő tájékoztatás fontossága abban rejlik, hogy a megajándékozott megalapozott (ajándék elfogadó) döntését elősegítse.

Előfordulhat például, hogy az ajándék fenntartásának, üzemeltetésének, stb. olyan jelentősek a költségei, hogy ennek ismeretében a megajándékozott azt nem fogadta volna el(tehát az is feltétel, hogy ezeket a megajándékozott ne ismerje).

Az ajándékozó felel a tájékoztatási kötelezettsége elmaradásából bekövetkező károkért.

Egyebekben az ajándék tulajdonszerződéséből, illetve lényeges tulajdonságának fogyatékosságából eredő, vagy az ajándékozás során beálló károkért az ajándékozó akkor felel, ha szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul járt el és ezt a megajándékozott bizonyítani is tudja.

Van még egy – szerintem elég érdekes- kárfelelősségi szabály:

 

„Ptk.581.§(2)Az ajándékozó az általános szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.

Ez tehát azt jelenti, hogy a Ptk. 339.§ alapján (Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.), az általános kárfelelősségi szabály szerint kell, hogy felelősséget vállaljon az ajándékozó.

 

Az ajándék megtagadásán túl is lehetősége van az ajándékozónk arra, hogy az ajándéka az övé maradjon (visszakerüljön hozzá).

Ez a jogintézmény az ajándék visszakövetelése.

Értelem szerűen az ajándék visszakövetelésének előfeltétele, hogy annak még a visszakövetelés időpontjában meg kell lennie.

Előfordul olyan hiba az ajándékozó részéről, hogy elkezdi fenyegetni az ajándékozottat, hogy majd vissza fogja kérni az ajándékot.

Ahogyan mondani szokták az ajándékozott a „józan paraszti eszével” kitalálja ,hogy ami nincs, azt nem lehet visszakérni- és a vételárat sem költi másra, amit visszalehetne kérni- így gyorsan eladja az ajándékot.

Ezek után nézzük meg tehát a visszakövetelés lehetőségeit:

 

1.)     Az ajándékozó létfenntartása érdekében szüksége van az ajándékra és az ajándék visszakövetelése nem veszélyezteti a megajándékozott létfenntartását,

2.)     Ha a megajándékozott vagy vele együttélő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el (követelheti az ajándékot és a helyébe lépett értéket is!)

3.)     ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. (követelheti az ajándékot és a helyébe lépett értéket is!)

 

Bizonyos esetekben azonban nincs helye az ajándék visszakövetelésének:

 

1.)    ha az ajándék, vagy a helyébe lépett érték a visszakövetelés időpontjában már nincs meg,

2.)    vagy ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta.

 

Érdekesnek mondható szabály, hogy megbocsátásnak minősül az, ha a sérelmet követően az ajándékot megfelelő ok nélkül (tehát nem azért, mert a sérelem következtében kómában volt!) hosszabb ideig nem követelte vissza.

Természetesen annak megállapítása, hogy mit nevezünk „hosszabb időnek” az ügy körülményei és a bírói gyakorlat alapján történik.

 

Végül fontos még azt megemlíteni, hogy a szokásos mértékű ajándék (karácsonyra az X-edik nyakkendő, esetleg szamovár)J visszakövetelésének  nincs helye!

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ajándéknak lehet illetékvonzata is, melynek részleteire jelen bejegyzésben nem térek ki.

 

 

Felmondás


Felmondás

 

Így, vagy úgy, de valószínűleg mindenki kapcsolatba kerül a munkajoggal.

Mostani bejegyzésemben néhány fontos, a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos fogalmat fogunk tisztázni.

Kezdjük azzal, hogy a munkaviszony alapvetően határozott, vagy határozatlan időtartamú lehet.

Ezen túlmenően létezik még két felosztás, vagy rendes felmondás, vagy rendkívüli a felmondás, ezen kívül pedig felmondhat a munkáltató és a munkavállaló is.

Természetesen létezik a munkaviszony megszűntetésének egy meglehetősen konfliktusmentes változata is, a közös megegyezés.

 

Aztán persze van ezeknek mindenféle kombinációja, pl.:határozatlan idejű munkaviszonyban a munkáltató rendes felmondása, határozott időtartamú munkaviszonyban a munkavállaló rendkívüli felmondása, stb.

Nézzük akkor meg részletesebben:

A munkaviszony kétféle képen érhet véget. Vagy megszűnik, vagy pedig megszűntetik.

Az első lehetőségnek három esetét nevesítjük:

 

–         a munkavállaló halála,

–         a munkáltató jogutód nélküli megszűnése

–         és az idő elmúlása a határozott idejű munkaszerződésnél.

 

Fontos szabály a munkajogban, hogy minden esetben kell, hogy legyen munkaszerződés!

Itt hívnám fel a figyelmet- bár tudom, hogy a munkaerő piacon nem a munkavállaló diktál-,hogy, ha egy munkavállaló elzárkózik a munkaszerződés megkötésétől akkor azzal a lehetőséggel ne éljünk.

 

A fentieken túl léteznek a munkaviszony megszűntetésének olyan fajtái is, melyek a felek együttes, vagy egyéni elhatározásától függ. Ezeket nevezzük gyűjtőnéven „megszűntetésnek”.

 

Közös megegyezés:

A felek együttes akaratából fakad a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszűntetésének esete.

Ilyenkor a felek minden kérdésben- felmondási idő, végkielégítés, megszűnés időpontja, stb.- megállapodhatnak.

 

A közös megegyezéssel mind a határozott, mind pedig a határozatlan tartamú munkaszerződés megszüntethető.

Rendkívüli felmondás:

A rendkívüli felmondással mindkét fél élhet.

A felmondást- a rendes felmondáshoz hasonlóan- minden esetben a másik félnek írásban kell közölni. A közlésre kétféle határidőt, egy 15 napos szubjektív és egy 1 éves objektív (vagyis jogvesztő) határidőt ismerünk. Ez egyébként általában azonnali megszűnést eredményez.

Okai a következők lehetnek:

1.)    Lényeges (munkaviszonyból eredő) kötelezettség szándékos, vagy súlyosan gondatlan megszegése,

2.)    Olyan magatartás, ami lehetetlenné teszi a munkaviszony fenntartását.

 

Amennyiben a munkavállaló élt a rendkívüli felmondás lehetőségével, úgy jár neki a rendes felmondás esetén őt megillető átlagkereset és végkielégítés, sőt az esetleges kárának megtérítését is követelheti!

Értelem szerűen amennyiben a munkáltató él ezzel a lehetőséggel, úgy a munkavállaló nem tarthat igényt a rendes felmondás esetében őt megillető juttatásokra.

A munkáltató rendes és rendkívüli felmondására is igaz, hogy a felmondási indoknak világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie.(ezen, indoklással szembeni elvárásokat pontosan és részletesen tartalmazza az MK 95.sz. állásfoglalás).

Rendes felmondás:

Ez a munkaviszony megszűntetésének leggyakrabban előforduló esete.

Elöljáróban el kell mondani, hogy a munkaviszony megszűntetésének ez a módja nem alkalmazható a határozott idejű munkaviszonyok esetében!

A rendes felmondás lehetősége mindkét felet megilleti, arról érvényesen lemondani, esetleg a másik felet „megfosztani” nem lehet.

A fentiekben ismertetett írásbeliségnek és a felmondás átvételének fontos szerepe van a hatályosság szempontjából.

A munkáltató- a munkavállalótól eltérően- az írásban közölt felmondását – az Mk 95- re is figyelemmel- köteles megindokolni.

Rendkívül fontos szabály, hogy léteznek felmondási tilalmak, melyek közül példaként említeném a keresőképtelenséget, vagy a terhességi-, szülési szabadságot.

A felmondási idő legalább 30 nap, de legfeljebb 1 év.

Amennyiben a munkavállalónak rendes felmondással mondanak fel, úgy megilleti – a munkaviszonya tartamától függő- végkielégítés, mely aló kivételt képeznek azok, akik nyugdíjjogosultak.

Ennek a szabálynak az az oka, hogy a végkielégítés az új munkahely megtalálásáig teremtsen anyagi biztonságot az álláskeresőnek,míg a nyugdíjjogosult rendelkezik jövedelemmel.

Munkaviszony próbaidő alatti megszűnése:

Ez egy speciális módja a munkaviszony megszűntetésének, mellyel mindkét fél élhet. Ez az eset nem tartozik a felmondás körébe ,így annak szabályai nem alkalmazhatóak.

Ide kívánkozik még a végére, hogy a határozott idejű munkaviszony határozatlanná válik abban az esetben, ha a munkavállaló – a munkáltatója tudtával- akár csak egy napot, de továbbdolgozik.

Kötelem


Kötelem

Tegnapelőtt egy kicsit felidegesítődtem (ha egyáltalán létezik ilyen magyar szó).

Egy bizonyos kérdésfelvetés kapcsán, az egyébként a megfelelő válasz bölcsességével felkent válaszadó hibázott!

Ez önmagában még nem volna probléma, de a helyes válaszok sem törték meg bátor ellenállását, a tévedése hajóját nem lékelhették meg a tények jéghegyei.(Úgy tűnik, hogy a ma nagyon költői kedvemben vagyok)J

A kérdés az volt, hogy mit nevezünk „kötelem keletkeztető tényállásoknak”?

Ha Te, kedves olvasó jogász vagy, akkor azonnal – ahogyan mondani szokták: álmodból felkeltve is- mondod a „leckét”:

–         szerződések,

–         egyoldalú jognyilatkozatok,

–         jogellenes magatartással (néha jogos) okozott kár,

–         jogalap nélküli gazdagodás,

–         közhatalmi aktusok,

–         egyéb kötelem keletkeztető tényállások.

Amennyiben abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a nem jogászok indokolatlanul nagyszámú halmazában létezel boldog örömmel, úgy szükséges, hogy ezeket a gondolatokat kicsomagoljuk.

Mit is értünk ezek alatt, vagy egyáltalán mi az a kötelem és miért fontos ez nekem amúgy is?

A kötelmeket (a kötelmi jogot általában) gyakran keverik össze a szerződések jogával. Ez egyébként nem pontosan van így.

A példa könnyebb megérthetősége okán idehívok segítségül egy analógiát.

Talán emlékszünk az általános iskolai biológia órákon hallott meghatározásra:

„Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár”

Ez ugye praktikusan azt jelenti, hogy a bogarak halmaza része a rovarok halmazának.

Így van ez a szerződések és a kötelmek összevetésénél is, vagyis minden szerződés kötelem, de nem minden kötelem szerződés.

A kötelemnek azt a halmazt nevezzük, amely magában foglalja a fenti felsorolást, de nézzük meg a fogalmát közelebbről.

A kötelem meghatározott, mellérendelt személyek között fennálló olyan polgári jogviszony, ahol a jogosult követelheti, hogy a kötelezett vagyoni értékű szolgáltatást végezzen.(dr.Jobbágyi Gábor,dr.Fazekas Judit)

A polgári jog két nagy vagyonjogi területe a dologi jog és a kötelmi jog.

A dologi jog (pl.: tulajdonjog), abszolút szerkezetű jogviszony, ami mindenkivel szemben hatályos.

Ezzel szemben a kötelmi jog relatív szerkezetű, tehát csak a feleket jogosítja és kötelezi.

Mondok egy példát:

Ha X és Y adás-vételi szerződést köt az X ingatlanára, úgy az ő közöttük létrejövő szerződés csak kettejüket jogosítja és kötelezi (érdekes megjegyezni, hogy mindketten jogosultak és kötelezettek egyaránt, hiszen A jogosultja a vételárnak, de kötelezettje az ingatlan „átadásának” és fordítva).

Ezek után a szerződés alapján bejegyzik Y tulajdonjogát (dologi jog!) a földhivatalnál. Ezek után Y tulajdonjoga, mint abszolút jog, mindenkivel szemben hatályos, ő a tulajdonával szemben mindenki jogosulatlan behatását kizárhatja.

A kötelmek további jellemzői azon túl, hogy meghatározott személyek között áll fenn:

–         tárgya a szolgáltatás, melynek valamilyen vagyoni értéke van,

–         a vonatkozó szabályok általában diszpozitív (megengedő) jellegűek,

–         a felek mellérendeltek, tehát egyenjogúak,

–         a jogosult javára igényt keletkeztet.

Most, hogy már tisztában vagyunk azzal, hogy mi is a kötelem , nézzük meg tehát részletesebben, hogy milyen jogi „eseményekből” keletkezik a kötelem.

1.)Szerződések

Ez egy egybehangzó akaratnyilatkozat, melyet a felek valamilyen joghatás kiváltása (pl.:a fentebb említett ingatlan adás-vétele) miatt tesznek. Egyébként a szerződés létrejöhet szóban, írásban és úgynevezett ráutaló magatartással is.

2.)Egyoldalú jognyilatkozat

Ennél az esetnél arról van szó, hogy nem két (vagy több) személy egybehangzóan nyilatkozik, hanem csak egy személy (saját vagyona terhére), ennek mégis van joghatása.

Erre lehet példa az alapítványrendelés.

Első ránézésre ilyen lehetne az ajándékozás, hiba azonban idesorolni az, hiszen ahhoz szükség van az elfogadásra (ezért is nevezik ajándékozási szerződésnek).

3.) Jogellenes károkozás

Erről és a jogos károkozásról ne írnék részletesen, a témát alaposan körbejárom egy korábbi, „Kártérítő” című bejegyzésemben.

Annyit talán érdemes elmondani, hogy ha valaki jogellenesen kárt okoz, akkor azt köteles (a kivételtől eltekintve) megtéríteni. Ebből a kötelezettségből fakad a kötelem.

4.) Jogalap nélküli gazdagodás

Ptk.361.§

„Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.

Természetesen ez a szabály is tartalmaz kivételeket ( sőt még kivételeket a kivétel alól és alkivételt is)J, ettől függetlenül azt érdemes észrevennünk a kötelezettség tekintetében, mint a károkozásnál (a jogszabály is a kártérítés általános szabályaira utal vissza).

5.) Közhatalmi aktusok

Erre egy tipikus példa az, amikor mondjuk egy ingatlanra a szolgalmi jogot nem a felek megállapodása, hanem a hatóság (pl.:helyi polgármesteri hivatal) létesíti.

Attól függetlenül is keletkezik a feleknek kötelezettségük és joguk, hogy ez a szerződéses akaratuktól függetlenül jött létre.

6.) egyéb mód

Azokat a módokat szokás idesorolni, amelyeket jogszabályok (tehát nem a felek, nem is a hatóság) alapján létesítenek kötelmet.

A kötelmi hagyomány példáját találtam erre.

Nagyjából arról van szó, hogy a Ptk.-ban található szabály szerint az örökhagyónak lehetősége van arra, hogy a hagyaték részét képező valamely vagyontárgyat valamely személynek közvetlenül juttatja, így nem minősül öröklésnek.

Mindenképpen szeretnék még röviden szólni a kötelmeknek egy a többitől elkülönült csoportjáról, a természetes kötelmekről.

Ezeknek a kötelmeknek (a többi kötelemtől eltérő módon) az a tulajdonságuk, hogy bírósági úton nem lehet őket érvényesíteni.

Erre egy praktikus példa a kártyaadósság/kártyanyeremény.

Így a végére egészen meg is nyugodtam.:)


Érvénytelenség


ÉRVÉNYTELENSÉG

A blognak nem feladata aktuálpolitikai kérdésben állást foglalni, viszont bizonyos események témafelvetésként szolgálnak.

Ilyen volt a közelmúltban a köztisztviselőktől elvárt nyilatkozat, mellyel beleegyeznek a lehallgatásukba és annak esetleges érvénytelensége. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, a kényszer (ha nem írják alá, akkor elveszítik az állásukat) érvényteleníti a jognyilatkozatot. Ezzel szemben a másik álláspont az, hogy a korrupciómentes közélet egy fontosabb társadalmi érdek, és aki nem járul hozzá, hogy az ilyen bűncselekményekkel súlyosabban fertőzött területen végzett tevékenysége során (esetleg máskor is?!)megfigyeljék , az nem végezhet itt munkát.

Lehet, hogy egy kicsit sántikál ez az okfejtés, de a jogok korlátozhatóságáról és a társadalmi érdekek fontosságáról talán egy másik bejegyzésben értekeznék, egyfelől a kérdés szerteágazó volta, másfelől az alkotmányozási folyamattal összefüggő jogintézmények újragondolásával kapcsolatos kérdőjelek miatt.

Tehát a szerződések érvénytelenségéről írnék a teljesség igény nélkül.

Érvénytelenség:

A szerződés attól lesz érvénytelen, hogy „szenved” valamilyen hibától. A hiba megléte és annak a szerződéssel kapcsolatos következményei (vagyis annak érvénytelensége) függetlenek attól, hogy ki a felelős a létezésükért. Az persze más kérdés, hogy egy szándékos jogellenes magatartás nyomán keletkezhet-e valakinek kártérítési kötelezettsége.

Jogkövetkezménye az, hogy az eredeti, vagyis a szerződéselőtti állapotot kell visszaállítani. Természetesen vannak esetek (pl.: feltűnő értékaránytalanság), hogy a bíróság fenntartja a szerződést, de a hibáját orvosolja (legalábbis megpróbálja).

Amennyiben a szerződést a bíróság „érvényesíti”, akkor a feleknek a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíteni kell. Tehát nem hivatkozhatnak makacsul arra, hogy szerintük márpedig ez érvénytelen.:)

Érdekes szabály, hogy ha a szerződés csak részben (mert ilyen is van ám), tehát nem teljes egészében lesz érvénytelen, úgy csak akkor válik érvénytelenné az egész, ha az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Remélem ez érthető volt.

Az érvénytelenségi okok felosztásának (szerződési akarat, nyilatkozat, célzott joghatás) jogelméleti boncolgatásába – talán kicsit félve attól, hogy magam is összekeverednék J – nem mennék bele. Ehelyett a két alapvető, gyakorlati értelemben is értékelhető csoportosítást nézzük meg.

Alapvetően két csoportra oszthatóak az okok:

I. Semmisség

II. Megtámadhatóság

Semmisség

„Ptk.234. § (1) A semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.

A szerződés érvénytelenségéhez tehát nincs szükség külön eljárásra (nem kell megtámadni, hanem e törvény erejénél fogva, eleve érvénytelen) és bárki (tehát nem csak a sérelmet szenvedő, vagy akinek jogát, jogos érdekét sérti) hivatkozhat rá, határidő nélkül.

Ha megállapítást nyer (tehát, ha a másik fél vitatta és ezt követően bíróság állapította meg) a semmissége egy szerződésnek, abban az esetben sem fűződik hozzá a Ptk. 198. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezmény (kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére).

Semmiségi okok:

1.)Cselekvőképesség hiánya, vagy korlátozottsága:

Ez egy relatív semmiségi ok, vagyis csak annak az érdekében lehet rá hivatkozni, akinek a cselekvőképessége hiányzik, vagy korlátozott.

Fontos szabály, hogy ha valaki a cselekvőképessége vonatkozásában a másik felet megtéveszti, az helytállási felelősséggel tartozik.

Azok a szerződések, melyek a mindennapi életben tömegesen fordulnak elő és azonnal teljesíti, nem minősülhetnek ennek alapján semmisnek (pl.:a kisgyerek nyalókát vesz a boltban).

2.)Színlelt szerződés:

Itt mindkét szerződő fél akarata hibás, hiszen vagy nem akartak semmilyen szerződést kötni, vagy ne olyan szerződést, mint amilyet kötöttek (pl.: adó, vagy illetékfizetési kötelezettség elkerülése miatt). Ez utóbbit palástolt ügyletnek nevezik.” A felek akarnak, de takarnak”.:)

3.)Fizikai kényszer:

Ebben az esetben – az előzőtől eltérően- csak az egyik fél nem szándékozik szerződést kötni, de azt valamilyen fizikai kényszer hatására teszi.(ha valakinek pisztolyt tartanak a fejéhez, ott nem lehet szabad akaratról beszélni)

4.)Alakszerűség hiánya:

Akkor fordul elő, a ha valamely jogszabály egy szerződés létrejöttéhez kötelező alakszerűséget ír elő.Pl.: az ingatlanok adás-vételéhez kötelező az írásbeliség, sőt az ügyvédi ellenjegyzés is. Nem tartozik ide szorosan, de szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a szerződések létrejöttének szabályait kell alkalmazni a módosításuk, vagy megszűntetésük esetében is.

5.)Álképviselet:

Ha valaki más nevében jogosultság hiányában, vagy képviseleti jogkörét túllépve tesz nyilatkozatot. Azt hiszem, hogy ez nem igényel különösebb magyarázatot. Talán azt érdemes megjegyezni- bár ez más okokra is igaz- hogy a semmisségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Nem lehet tehát arra hivatkozni, hogy a szerződés megkötésekor xy volt a cég ügyvezetője, de már leváltották.

6.)Tilos szerződések:

Alapvetően három esete van, a jogszabály megkerülésével kötött, a jogszabályba ütköző és a jóerkölcsbe ütköző szerződések (ez utóbbira példa lehet a Tocsik ügyként elhíresült eljárás).

7.)Lehetetlen szerződés:

Itt a lehetetlen szolgáltatásra (vagyis a szerződés tárgyára) kötött szerződésekről beszélünk. Nyilvánvalóan nem lehet érvényesen szerződést kötni arra, hogy viszlek egy kört a Göncöl szekérrel, vagy vennék tőled zoknit az Erzsébet híd lábára.:)

Megtámadhatóság:

„Ptk.236. § (1) A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.

(2) A megtámadási határidő megkezdődik

a) a tévedés, megtévesztés felismerésekor;

b) jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntekor;

c) a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési

feltétel [209/A. § (1) bekezdés, 301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor – részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor -, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor.

(3) A megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók. A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.

(4) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.

A megtámadhatóság tipikusan relatív semmisségi ok.

A szerződés addig érvényesnek tekintendő, ameddig meg nem támadják és a bíróság jogerősen meg nem állapítja az érvénytelenségét.

A szerződést nem támadhatja meg akárki,- szemben a semmisséggel – hanem csak az, aki a sérelmet elszenvedő fél, vagy akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik. Itt jegyezném meg, hogy az actio popularis intézményét is egy ehhez hasonlóra szándékoznak – szerintem méltányolható okokból- megváltoztatni az utólagos normakontrollnál, az alkotmánybírósági eljárásban.

Fontos szabály a megtámadásra nyitva álló határidő. Amennyiben a határidő eltelik és nem támadják meg a szerződést, úgy az érvényes marad. Egy éven belül kell a megtámadási határidő megnyíltától számítva (1 év a megtámadásra nyitva álló,ha menthető okból nem ismerhette fel, akkor felismeréstől:általános elévülési idő 5 év) a másik felet írásban tájékoztatni az érvénytelenségről.

Megtámadhatóság okai:

1.) a.)Tévedés, b.)megtévesztés, c.)fenyegetés(Ptk.210.§):

a.)Akkor lehet megtámadni ennek alapján a szerződést, ha a fél a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülményben tévedésben volt és ezt a másik fél okozta (vagy felismerte). A tévedésnek két esetét ismerjük, az egyik a ténykérdésben való tévedés, a másik pedig a jogkérdésben való tévedés.

Jogi tévedésről kizárólag abban az esetben beszélhetünk, ha a feleknek együttesen adott lényeges kérdésben a munkakörében eljáró jogi szakértő a jogszabályok tartalmár4a nézve nyilvánvalóan téves felvilágosítást. (ha rosszindulatú lennék – ami soha távol legyen tőlemJ-,akkor azt mondanám, hogy szinte soha. Nehezen elképzelhető a számomra, hogy egy- a ködös megfogalmazások nagymestereiként elhíresült –jogász nyilvánvalóan téves felvilágosítást ad és erre ráadásul a laikus és valószínűleg ellenérdekelt felek egyezően emlékeznek vissza…)

b.) Ha az egyik felet lényeges körülmény tekintetében tudatosan tévedésbe ejtették, vagy abban tartották(egyébként ez a tényállási elem hasonló , a Btk.-ban szereplő csaláshoz).

c.) Itt a fenyegetést szükséges definiálni: személyi, vagy vagyoni hátrány kilátásba helyezése abból a célból, hogy ezáltal az egyik felet befolyásolják.

Egyéb iránt a megtévesztés és a fenyegetés úgynevezett harmadik személy irányából is eredhet.

Ingyenes szerződés esetében szigorúbb a szabály, mert akkor is megtámadható, ha ezt a körülményt a másik fél nem ismerhette fel.

2.) Objektív (feltűnő) értékaránytalanság:

Ez a szabály azon az elven alapszik, hogy – amennyiben a felek egyikét sem vezeti az ajándékozás szándéka- a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár és ezeknek egyenértékűnek kell lenniük. Ebben az esetben lehetséges a már fentiekben említett érvénytelenség bírósági úton történő orvoslása. A bírósági gyakorlat, a „felén túli sérelem” alapján az 50% körüli mértékű különbséget tekinti aránytalannak.

3.) Tisztességtelen szerződési feltétel:

Erre az úgynevezett ÁSZF-ek esetében van lehetősé. Az általános szerződési feltételek a „blanketta szerződések” esetében fordulnak elő. Ezeknél a szerződéseknél az egyik félnek (pl.:egy közszolgáltató esetében) az a lehetősége van (mint a viccben: fapados repülőn jön a légikisasszony, Kér ebédet? Utas: miből lehet választani? Légikisasszony: igen, vagy nem!) J, hogy vagy aláírja a szerződést, vagy nem. Nincs lehetősége sem hozzátenni, sem elvenni belőle.

Ezért is biztosított a jogalkotó lehetőséget arra, hogy az ilyen szerződések tisztességtelen volta miatt megtámadhatóak legyenek.

Érdekessége ezeknek az eseteknek, hogy lehetőség nyílik a közérdekű keresetek indítására.

Amennyiben valamely ÁSZF-ről megállapítják, hogy érvénytelen, úgy a korábbi, már teljesített szerződések érvényben maradnak.

Hát (amivel nem kezdünk mondatot)J egyelőre ennyit a szerződésekről.

Ha valaki úgy érzi, hogy az írás végére értve semmivel sem lett okosabb –sőt néhány korábban értett dolog is összekavarodott-, ne érezze rosszul magát, a hiba nem az Ön készülékében van!

Ez a polgári jog egyik legrégebbi, leginkább kimunkált és emiatt legbonyolultabb területe.

CSERBENHAGYÁSOS GÁZOLÁS


CSERBENHAGYÁSOS GÁZOLÁS

Elöljáróban jelzem, hogy a jog nem ismeri a cserbenhagyásos gázolás fogalmát!

Ez a kifejezés inkább a köznyelvben terjedt el- talán egy kicsit keveri az esette összefüggő két tényállást- és ez indított arra, hogy kísérletet tegyek ennek a kérdésnek a tisztázására.

Gyakran találkozunk a médiában- sajnálatos módon a közelmúltban megnövekedett számban- a cserbenhagyás, illetve a cserbenhagyásos gázolás kifejezésekkel. Ezen kívül, néha az előbbi kifejezésekkel felcserélve, vagy azokkal párhuzamosan fel-felüti a fejét a segítségnyújtás elmulasztása is. Az alábbi bejegyzésben- a korábbiaktól eltérő módon, olvasói javaslat nyomán:)- röviden, de közérthetően megpróbáljuk megvizsgálni a különbségeket, más szóval élve elhatároljuk a két tényállást egymástól.

I.Cserbenhagyás

„190. § Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A cserbenhagyást a Btk-n belül a XIII. fejezetben, a „közlekedési bűncselekmények” címszó alatt található. Ha megnézzük a törvény szövegét, abból egyértelműen kiderül, hogy a bűncselekmény aktív alanya, vagyis elkövetője csak olyan személy lehet, aki részt vesz a közlekedésben és ezen belül még a balesetben érintett járművet vezeti.

Ebből az elemzésből egyértelműen látszik, hogy az elkövető nem lehet „akárki”, kizárólag olyan személy lehet, aki a balesetben (tehát balesetnek is kell lennie!) érintett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a baleset bekövetkezéséért is ő a felelős! Amennyiben azonban megállapítást nyer, hogy más bűncselekményért is felelős, akkor természetesen azért is elmarasztalják, akár halmazatban is megállapítható lehet, mondjuk a közlekedési baleset okozásával, vagy az ittas vezetéssel.

Egyéb iránt ennél a bűncselekménynél az „amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg” fordulata alatt a segítségnyújtás elmulasztását érthetjük. Ebből az is következik, hogy a cserbenhagyást – hasonlóan a becsületsértés és a rágalmazás közötti viszonyhoz- csak akkor alkalmazható, ha a segítségnyújtás elmulasztása „nem áll meg”.

Cserbenhagyásról tehát csak akkor beszélhetünk, ha a baleset „hatósugarában” nem volt (de lehetett volna!)sérült személy.

A bűncselekmény kizárólag szándékosan követhető el, tehát, ha bizonyítható, hogy gondatlanságból nem vette észre, hogy van e sérült és ment el (nem könnyű bizonyítás), úgy mentesül a felelősségre vonás alól. Itt a felelősséget természetesen nem zárja ki (tehát nem lehet rá hivatkozni), ha a megállási és meggyőződési kötelezettségének ittas állapota miatt nem tett eleget!

Látni kell, hogy az is megvalósítja ezt a bűncselekményt, aki nem áll meg és az is, aki eltávozik a baleset színhelyéről. Mindkét esetben arról kell meggyőződni, hogy került e valaki segítségnyújtást igénylő helyzetbe. A megállási kötelezettséget egyébként a KRESZ írja elő a jármű vezetőjének.

Más a helyzet a „továbbhajtással”. Itt arról van szó, hogy tételezzük fel, hogy baleset érintettjeiként az ütközést követően kipattanunk a kocsiból és a másik autóban- esetleg gyalogosan közlekedő személyt- lévő sérültre rá sem pillantva, kizárólag a saját autónkban bekövetkezett kárt elemezgetve dörgedelmes szitkok után visszaülünk a kocsiba és elrobogunk.

A „sérült”,v agy esetünkben „megsérült” kifejezésnek rendkívül fontos szerepe van. Arról van itt szó, hogy ha egy közlekedési balesetben egyértelműen megállapítható, hogy sérült személy van – mint ahogyan a közelmúltban a kisteherautó vezetője, aki Budapesten elgázolt egy nőt a gyalogosátkelőn- és a sofőr továbbhajt, akkor a súlyosabb bűncselekmény (segítségnyújtás elmulasztása) miatt indul ellene az eljárás. Érdekes, hogy a „tőlünk elvárható segítség” –szemben a segítségnyújtás elmulasztásával- nem tényállási elem.

Figyelemre méltó eleme a tényállásnak a „veszély” fogalma. A Btk. 171.§-ának (segítségnyújtás elmulasztása) indoklásában találjuk meg a definíciót:

„ A veszély olyan helyzet, amikor fennáll az élet, a testi épség, vagy az egészség sérelmének reális veszélye”.

Ezzel a meghatározással aztán kivagyunk a vízből!

A jogszabályhely egyértelműsítése érdekében szükséges néhány idevonatkozó, a bírósági gyakorlatot meghatározó bírósági határozatból „szemezgetnünk

– Nem valósul meg a cserbenhagyás vétsége, ha a közúti baleset során csak kisebb anyagi kár keletkezik, és az utasok vagy kívülállók élete és testi épsége nem kerül közvetlen veszélybe (BH 1987. 262.).

– Az a körülmény, hogy a sérülés olyan súlyos, hogy az a sértett gyorsan bekövetkező halálát is eredményezi, nem mentesítheti az elkövetőt a segítségnyújtási kötelezettség alól (BH 1984. 428.).

– Nincs helye a cserbenhagyás vétsége miatt a bűnösség megállapításának, ha az elkövető a parkolóhelyen álló olyan járműnek ütközik, amelynek hatókörében nincs személy (BH 1989. 387. A két bűncselekményt alapvetően az különbözteti meg egymástól, hogy van e baleset és annak a helyszíne! Amíg a cserbenhagyásnál mindig van baleset, addig a segítségnyújtás elmulasztásánál nem feltétlenül.

II.Segítségnyújtás elmulasztása

„172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. (3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles. (4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.”

Ez a bűncselekmény a Btk. XII. fejezetében, a „személy elleni bűncselekmények” címszó alatt található.

Éles szemmel észrevehettük, hogy itt hiányzik az az elem, hogy nem lehet akárki az elkövető. Az a rossz hírem, hogy ezt a bűncselekményt bárki elkövetheti, tehát nem csak a balesettel érintett jármű vezetője, hanem annak utasa, vagy akár egy járókelő is.

Az első kérdés, hogy mit is értünk az alatt, hogy „tőle elvárható”? A jogszabály nem várja el tőlünk, hogy zsebünkből defibrillátort, esetleg röntgen gépet elővéve „orvosoljuk” a problémát, de azt feltétlenül igen, hogy a „tőlünk elvárható módon” (pl.: felhívjuk a 112-t) megpróbálunk segíteni.

Arra azonban senki sem kötelezhető, hogy a saját életét, vagy testi épségét veszélyeztesse.

Álljon itt két konkrét (BH) példa:

 fuldoklónak a vízből mentése különleges szakképzettséget igényel, és különleges veszéllyel jár. Aki ilyen szakképzettséggel nem rendelkezik, nem kötelezhető élete kockáztatására.

 A segítségnyújtás elmulasztását csak az követheti el, aki az adott helyzetben ténylegesen képes segítséget nyújtani, erre megvan a fizikai képessége. Nem terheli az általános segítségnyújtási kötelezettség azt, aki segítségnyújtásra – mint a gépjármű utasa – azért nem képes, mert maga is sérülést szenvedett, vagy veszélyhelyzetben van .

A Btk-hoz fűzött kommentárból megtudjuk, hogy a segítségnyújtási kötelezettség annak az irányában is fennáll, aki a sérülését maga is el tudja látni. Azt, hogy valaki rászorul-e a segítségre, minden esetben a sérült személy oldaláról kell vizsgálni, vagyis teljességgel független az elkövetőtől.

Összegezve tehát az alapvető különbségek:

1) Cserbenhagyásról akkor beszélünk, ha segítségnyújtás nem valósul meg,

2) Cserbenhagyás elkövetője (aktív alanya) csak a balesettel érintett jármű vezetője lehet, a segítségnyújtás elmulasztásáé bárki,

3) Cserbenhagyásnál mindig van baleset, segítségnyújtás elmulasztásánál nem feltétlenül,

4) Ha egy balesetnél van sérült – egyéb tényállási elemek megvalósulása mellett-, akkor a segítségnyújtás elmulasztása, ha nincs akkor a cserbenhagyás kerül megállapításra.

Engedjétek meg nekem azt a személyes megjegyzést, hogy mindkét bűncselekmény a személyes felelősségvállalás hiányáról szól.

Sajnos nem véletlen, hogy egy értékválságos világban ennyire elszaporodnak az ilyen típusú bűncselekmények.

Na, ez a bejegyzés is hosszú lett. Sajnálom…:)

AZ ÖRÖKLÉSI JOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI


AZ ÖRÖKLÉSI JOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

 

–         Hagyaték, örökség, öröklés

–         Kiesés az öröklésből

–         Érdemtelenség

–         Lemondás az öröklésről

–         A kiesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása

 

1.)

Annak, hogy öröklésről beszélhessünk, vannak bizonyos előfeltételei.

Először is „szükséges” hozzá az örökhagyó halála. Ennek a ténynek –és a hozzá kapcsolódó időpontnak- az örökség megnyílása tekintetében van jelentősége, vagyis a jogutódlás kezdő időpontját határozza meg.

Ez után kerülünk abba a helyzetbe, hogy megvizsgáljuk az örökös öröklési-, és szerzőképességét.

Ezalatt a két fogalom alatt azt értjük, hogy az örökös lehet e alanya az öröklésnek (öröklési képesség), illetve azt, hogy az örökös megszerezheti e a hagyatékot, vagy az örökrészt(szerzőképesség).

A két fogalom nagyjából egybe esik a személyi jogból ismert két fogalommal, a jogképességgel (mellyel Magyarországon minden személy rendelkezik, illetve a jogi személyeknek is van), illetve a cselekvőképességgel (amivel már nem mindenki rendelkezik feltétlenül, pl.: a gyermekek, vagy a gondnokság alatt állók).

Fontos előfeltétele az öröklésnek- értelem szerűen-, hogy az örökösnek túl kell élnie az örökhagyót. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyenes ágon ne örökölhetnénk, mondjuk a nagyszüleink után, mert a szüleink mondjuk előbb haltak meg, mint a felmenőik. Ebben az esetben „kiesésről” beszélünk, tehát a nagyszülők halálakor a szülők kiesése miatt az unokák örökölnek.

 

Fontos még megjegyezni, hogy örökölni törvény, vagy végintézkedés (végrendelet) alapján lehet.

A törvényes öröklés akkor lép életbe, ha az örökhagyónak nincs érvényes végrendelete, melyből megállapítható lenne a végakarata.

Amennyiben az örökösnek nincs örököse-vagy van, de a hagyatékot visszautasította- végső helyen az állam az örökös Az állam nem utasíthatja vissza az örökséget.

Ennek a szabálynak akkor van igazán jelentősége, ha a hagyatéki vagyonban a passzívák (tartozások) meghaladják az aktívákat (előnyök).

Az örökséget egyébként az örökös csak egészében utasíthatja vissza, nem teheti meg, hogy „kimazsolázza” a jobb részeket, míg a tartozásokat köszöni, de nem kéri.

 

2.)

Kiesés az öröklésből

A Ptk. taxatíve (tételes, nem példázó) sorolja fel a kiesési okokat, melyek a következők:

 

„Ptk.600. § Kiesik az öröklésből

a) aki az örökhagyó előtt meghal;

b) aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg;

c) aki az öröklésre érdemtelen;

d) aki lemondott az öröklésről;

e) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;

f) aki az örökséget visszautasította.

 

A kiesés természetesen relatív hatású (mint azt fentebb a szülő- nagyszülő relációban láthattuk). Tehát ez azt jelenti, hogy a kiesett személy rokonaira nincs hatással.

 

Azt, hogy a kiesett személy helyett ki örökölhet, a törvényes öröklés esetében a törvény, míg a  végrendeleti öröklésnél az örökhagyó- helyettes örökös nevezésével- határozza meg.

 

a) aki az örökhagyó előtt meghal;

 

Ez a kiesési ok talán nem is igényel- a fentiekben részletezetteken túl- különösebb magyarázatot.

 

b) aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg

A törvény erejénél fogva nincs lehetősége annak a különélő házastársnak, bejegyzett élettársnak, akinek az örökhagyóval az örökség megnyílásakor a házastársi, bejegyzett élettársi életközösség nem állott fent és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.

Na, ez tipikusan egy szép kis bírósági vitás történet lehet!

Képzeljük el a „Dallaszos” milliomost, aki az 50 évvel fiatalabb feleségét szélnek ereszti ( mert  gyengéd szálakkal kötődött a kertészhez) és ezután egy hónappal meghal.

Látom lelki szemeim előtt a könnyekkel áztatott selyem zsebkendős özvegyet, amint a nem túl olcsó pénzen „vett”ügyvédjével bizonygatja, hogy már majdnem visszaköltözött volna, amikor az örökhagyó orvul elhunyt. Éppen ezért öt illeti az örökség –legalább is egy része-, nem pedig a gyerekeket.

 

c) aki az öröklésre érdemtelen;

 

„Ptk.602. § (1) Érdemtelen az öröklésre

a) aki az örökhagyó életére tört;

b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte;

c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.

 

Nagyon fontos szabály, hogy az érdemtelenséget nem lehet figyelembe venni abban az esetben, ha az örökhagyó, vagy az a személy, aki ellen a magatartás irányul, azt megbocsátotta.

Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelenség miatt kiesett személy helyett örökölne, vagy kötelezettségtől mentesülne. Az érdemtelenségre minden esetben hivatkozni kell, azt hivatalból (tehát „magától”) nem veszik figyelembe.

Az érdemtelenség jogkövetkezménye, hogy semmilyen jogcímen (kötelesrész sem) nem örökölhet.

 

d) aki lemondott az öröklésről;

 

A lemondás (szemben a visszautasítással) ,még az örökhagyó életében történő jogi aktus. Arról van tehát szó, hogy az örökös, még akkor, amikor az örökhagyó él, egy egyszerű magánokiratban (ingyen, vagy ellenérték fejében) részben, vagy egészben lemond az örökségéről.

Az írásbeli nyilatkozatot ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet. A lemondás esetében ismét felmerül az a kérdés, hogy mi történik a lemondó leszármazóival.

Ebben az esetben a leszármazói csak akkor nem örökölnek, ha a megállapodás így szól.

Főszabály szerint –ellenkező megállapodás hiányában- az öröklésről való lemondás,a kötelesrészről történő lemondást is jelenti.

Érdeles szabály még az, hogy a lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg.

e) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;

 

Kizárás:

A kizárás esetében az örökös, kizárólag a kötelesrészre tarthat igényt.

Kizárásról abban az esetben beszélhetünk, ha az örökhagyó a végintézkedésében kifejezetten megjelöli (vagy hallgatással mellőzi) a kizárandó örököst.

A kizárás relatív kiesési ok, tehát a leszármazókra nem vonatkozik.

Fontos szabály, hogy a kizárást nem kell indokolni!

Kitagadás:

A kitagadás –mi tagadás- egy sokkal súlyosabb következményekkel járó örökhagyói intézkedés. Egyébiránt a Ptk. a kitagadást sokkal arrébb ( a kötelesrésznél), az alábbiak szerint szabályozza:

 

Ptk.662. § Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.

663. § (1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult

a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;

b) az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el;

c) az örökhagyó egyenesági rokonainak házastársának vagy bejegyzett élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;

d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;

e) erkölcstelen életmódot folytat;

f) jogerősen öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték.

(2) Házastársát vagy bejegyzett élettársát az örökhagyó házastársi, bejegyzett élettársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.

664. § (1) A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.

(2) Ha a kitagadás érvénytelen, az örökösnek kötelesrészre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.

 

Csak a kötelesrészre jogosult örökösöket érinti ez a kiesési ok. Egyébként ez is relatív kiesés, hiszen a kitagadott személy leszármazóira nincs kihatással.

Érvénytelennek kell tekinteni azt a kitagadást, ha az okát  az örökhagyó a végintézkedés előtt megbocsátotta, vagy ha utólag bocsátotta meg, akkor nem szükséges a kitagadó végintézkedés visszavonása. Az első esetben kötelesrészre jogosult, míg a másodikban az általános szabályok szerint örököl.

Ez ugye a gyakorlatban azt jelenti, hogy tételezzük fel ,hogy miután a nagypapa meghal, előkerül a végrendelete,amelyben Józsikát, az unokáját kitagadja arra hivatkozva, hogy börtönre 6 év ítélték. Józsika , aki egyértelműen ártatlan a jogerős ítéletet megtámadva a Legfelsőbb Bíróságra megy, ahol felmentik.

A papa ezt tudta ugyan, de a „nem zörög a haraszt” elve alapján – megbocsátva ugyan Józsikának, de nem felejtve- erre hivatkozva kitagadja az unokáját.

Amennyiben Józsikának sikerül bebizonyítania (fényképek, okiratok, tanúk,stb.) , hogy a Papa a végrendelet megírásakor már igazából megbocsátott, akkor a kötelesrészt megkapja.

Itt ugye azt az örökhagyói akaratot tisztelik, hogy ok, hogy megbocsátok, de ennek tudatában végintézkedek ergo kicsit azért haragszom (olyan , mint a kizárás).

A másik esetben pedig tételezzük fel ,hogy a Papa amint megtudja, hogy Józsikát jogerősen elítélik 6 évre, első felindulásában kitagadja Őt.

Ezt követően megy Józsika  a Legfelsőbb Bíróságra ,ahol felmentik. A Papa utólag megbocsát, de nem változtatja meg a végrendeletét (talán nincs is rá ideje). Ebben az esetben – a feltételezhető végintézkedői akarattal egyezően- a teljes örökrésze jár Neki.

 

f) aki az örökséget visszautasította.

 

Az örökséget csak az örökség megnyílását követően- tehát az örökhagyó halála után- lehet visszautasítani.

Ez egy, az örökös részéről tett egyoldalú (szóbeli, vagy írásbeli)jognyilatkozat, melyből egyértelműen kiderül a visszautasítás szándéka, és amelyet nem lehet visszavonni.

Relatív kiesési ok, tehát a leszármazókra nem terjed ki, de nem is nevezhet meg maga helyett helyettes örököst.

Mint azt már fentebb írtam , a hagyatékról, mint egészről hete csak lemondani.

Ettől a szabálytól eltér a mezőgazdasági termelést szolgáló föld, eszközök, állatok, stb., ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.

Az állam szükségképpeni örökös, az örökséget nem utasíthatja vissza.

A visszautasítás érvénytelen, ha feltételhez, vagy időhöz kötik, illetve, ha megszorítással tették, vagy részleges.

 

3.)

A kiesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása

 

„606. § Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs, a bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga, a kötelesrész és a hagyomány tekintetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal terhelt személy mentesülését jelenti.”

 

 

 

 

 

ÖRÖK(ÖL)LÉS

Címke

, ,


ÖRÖK(ÖL)LÉS

Elöljáróban szeretnék elnézést kérni a címben szereplő- talán kicsit idétlennek sikerült- szóviccért. Ettől függetlenül talán sikerült a címben érzékeltetnem, hogy a téma elég komoly és fontos, hogy tisztában legyünk a jogainkkal, kötelezettségeinkkel, lehetőségeinkkel.
Sokszor az örökösök nem csak örökölnek, hanem a magasabb hányad fejében akár ölnének is. Arra persze nem gondolnak, hogy ezzel újabb örök(öl)lési problémaáradatot indítanak el.

A következő írásokban egy sorozat keretében szeretném körbejárni az öröklés témáját.
Meglehetősen nagy területről van szó, így a részletek bemutatása csak úgy várható el, ha több „fejezetben” vesszük górcső alá a témákat.
A tematikáról általánosságban annyit, hogy a Ptk. öröklési jogot tartalmazó fejezetének mentén vesszük végig a fogalmakat, jogintézményeket.

Az első írásban- tehát ebben- az öröklési jogról általában fogunk beszélni, gyökereit vizsgáljuk és a jogrendszerben (társadalomban) betöltött szerepét is megvizsgáljuk.

A jelenleg hatályos polgári törvénykönyvünk az öröklésre vonatkozó szabályokat külön részben (ötödik rész) tárgyalja.

Az ötödik rész felosztása az alábbiak szerint alakul:

I.AZ ÖRÖKLÉSI JOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

– Hagyaték, örökség, öröklés
– Kiesés az öröklésből
– Érdemtelenség
– Lemondás az öröklésről
– A kiesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása

II.TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS

– A törvényes öröklés általános rendje
– Ági öröklés
– A házastárs, bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga
– Az örökbefogadással kapcsolatos öröklési jogi szabályok
– Osztályrabocsátás

III.VÉGINTÉZKEDÉSEN ALAPULÓ ÖRÖKLÉS

– A végrendelkezés joga
– A végrendelet fajai
– Közvégrendelet
– Írásbeli magánvégrendelet
– Közös rendelkezések az írásbeli végrendeletekre
– Szóbeli végrendelet
– Örökösnevezés
– A törvényes és a végrendeleti öröklés kapcsolata. Kizárás
– Az örökrész meghatározása. Növedékjog
– Helyettes örökös
– Hagyomány. Meghagyás
– A végrendelet érvénytelensége
– A végrendelet hatálytalansága
– A végrendelet részleges érvénytelensége, illetőleg hatálytalansága
– A végrendelet megtámadása
– Az öröklési szerződés általános szabályai
– Halál esetére szóló ajándékozás
– Rendelkezés várt öröklésről

IV.KÖTELESRÉSZ

– Kötelesrészre jogosultak
– Kitagadás
– A kötelesrész mértéke és alapja
– A kötelesrész kielégítésére szolgáló érték. Betudás
– Felelősség a kötelesrész kielégítéséért
– A kötelesrész kiadása

V.AZ ÖRÖKLÉS JOGI HATÁSAI

– Az öröklés megnyílta
– Az örökség visszautasítása
– Külön rendelkezések a hagyomány és a meghagyás tekintetében
– Hagyatéki tartozások
– Felelősség a hagyatéki tartozásokért
– Kielégítés az örökös által
– A hagyatéki hitelezők felhívása
– Az örökös jogállása
– A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért

Az öröklési jog rendkívül kimunkált jogterület. A kontinentális jogrendszerben – mint amilyen a hazai jog is- római jogi gyökerekből táplálkozik, így évezredes tapasztalatokkal rendelkezünk ebben a témakörben.
A társadalmakban mindig fontos kérdés volt, hogy a felhalmozott anyagi javainkról miként rendelkezhetünk a halálunk után, illetve ki örökli azt (szeretett nagymamám szilárd meggyőződése szerint ez az egyértelmű oka a papi nőtlenség intézményének).

Ennek alapján lássunk egy kis történeti visszatekintést az örökjogban, utazzunk el az ókori Rómába.

Az első érdekesség, hogy a jelen korban az örökség vagyonjogi kérdés, tehát az örökhagyó halálával a hagyatéki vagyona megnyílik és beáll az öröklés(törvényi, vagy végrendeleti).
Ezzel szemben az ősi Rómában ez az apa (más szóval a pater fafilias) hatalmának átszállását jelentette.
Ennek a szemléletnek az alapját az a felfogás képezte , hogy az apai hatalmat gyakorló személy halálával sem szűnhet meg a család, mint közösség.
Nagyon fontos megemlíteni, hogy a végrendeleti öröklés intézménye iránti igény elég korán, már a XII táblás törvény (Kr.e.451.!)előtt kialakult.

Lássunk néhány példát, amelyet a rómaiak (mert mit adtak nekünk ezek a rómaiak?:)), által került be a mai modern öröklési jog rendszerébe:

– egyetemes jogutódlás (in universum ius): ahogyan arról már az előbbiekben említést tettem ,ennek a szemléletnek az alapját az képezte, hogy az, aki az örökhagyó helyébe lép, teljes mértékben a „jogutódjának” kell lennie.
– Végrendelet (testamentum): a jogtudósok véleménye szerint a végrendelet nem azért alakult ki, hogy a hibásan működő törvényes öröklést „hézagpótolja”. Itt sokkal inkább arról van szó, hogy az állam elismeri az egyén rendelkezési jogát a saját tulajdona felett(is).

Ezután a bevezetés után a következőkben az öröklési jog általános szabályait fogjuk megnézni.

Engedményezés és tartozásátvállalás

Címke

,


Engedményezés és tartozásátvállalás

Na, ez egy érdekes téma.(kérem, hogy nézzétek el nekem, hogy ilyen fura ízlésem van)J

Ezeket a fogalmakat – ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból eszünkbe jutna keresni- a polgári jog területén találhatjuk meg , azon belül is a kötelmi jog misztikusnak tűnő szabályai között.

Akkor ezek szerint megint néhány tisztába teendő fogalom.

A polgári jog- kezdjük az alapoknál- a jogrendszer úgynevezett magánjogi, vagy civilisztikai jogterület legjelentősebb jogága.

A polgári jogviszonyokra az alábbiak a jellemzőek:

–         mellérendelt viszonyok (későbbiekben gyakran iszonyok) bocsánat!

–         egyenjogúság

–         vagyoni és személyi viszonyok szabályozása

–         főleg diszpozitív (eltérést engedő keret) szabályok jellemzik

A jelenleg hatályos Ptk. hat (6) részből áll.

1.)    Bevezető rendelkezések

2.)    Személyek

3.)    Tulajdon (dologi) jog

4.) Kötelmi jog

5.)    Öröklési jog

6.)    Záró rendelkezések

Azt most már tudjuk, hogy mi a polgári jog és azt is, hogy hol helyezkedik el a kötelmi jog a Ptk.-ban.

Lássuk mit is értünk ez alatt!

Akik már olvasták korábbi bejegyzéseimet- mama, most nem Rád gondolok J-, azok tudják, hogy ilyenkor szoktam tovább bonyolítani.

A kötelmi jogot két részre oszthatjuk:

–         Általános rész

–         Különös rész (szerződések)

Most szükségesnek érzem, hogy régen elfeledett biológia órákra utaljak vissza.

Azt tanultuk, hogy minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár. (tehát a „rovar” halmaz a nagyobb!)

Hogy kerül ez most ide?

Úgy, hogy remek analógiára mutatok rá rögvest.

Minden szerződés kötelem, de nem minden kötelem szerződés!

Kötelem (vagy kötelezettség és jogosultság) létrejöhet úgy, hogy a felek között nincsen szerződés.

–         közhatalmi aktus (jogszabály, hatósági-, bírósági határozat)

–         jogellenes károkozás ( lásd:kártérítő)

–         egyoldalú jogügylet (pl.:végrendelet, díjkitűzés)

–         jogalap nélküli gazdagodás (Ptk.361.§(1)

Szerződés pedig a következőképpen keletkezhet:

–         szóban

–         írásban

–         ráutaló magatartással

Azt fontos tudni, hogy a szerződés módosítására és megszűntetésére is a létrehozására előírt formát kell alkalmazni ( pl.: ingatlan adás-vételi szerződés módosítása is csak írásban érvényes).

Ezen kívül vannak még az úgynevezett csonka kötelmek, ahol vagy az alany, a tárgy, vagy pedig a kikényszeríthetőség hiányzik (sok pókerkirály nagy bánatára, hogy az ilyen típusú követeléseit nem érvényesítheti bírósági úton).

Most eljutottunk oda,ahonnan indultunk. Tudjuk mi a jogág, a polgári jog és egy kicsit még bogarasak is lettünk.:-)

A szerződésekre tehát jellemző az, hogy van alanyuk (jogosult és kötelezett, van úgy, hogy mindketten mindkét státust betöltik), van tárgyuk (ez maga a „szolgáltatás”) és kikényszeríthetők (bírósági úton a követelésnek érvényt lehet szerezni).

A szerződés alanyai a kötelezett és a jogosult.

Egy egyszerű példával élve, ha eladom az autómat, akkor aláírunk egy adás-vételi szerződést .(Itt jegyzem meg ,hogy az ingók- így az autó esetében sem- nem kötelező az írásbeliség az érvényes jogügylethez).

Tehát megjött a vevő a kocsira. Én már, mint gondos eladó feltérképeztem, hogy a törzskönyv tokjában elhelyezett zöld nyomtatvány nem a legjobb, úgyhogy letöltöttem egyet a netről.(holnap a fogamat is ki fogom tudni fúrni, ha találok róla videót a youtube-on J).

Ekkor én kötelezett vagyok az autó átadása tekintetében és jogosult a vételár vonatkozásában. A vevő ugyanez, csak fordítva. Ennek a szerepfelosztásnak a hibás teljesítés, vagy a nem teljesítés esetén van jelentősége.

Tisztáztuk hát a személyeket (alanyokat) a szerződésben.

Mi történik akkor, ha alanyváltozás áll be a szerződésben?

Ekkor a címben szereplő két jogintézmény futva rohan a segítségünkre.

Engedményezésnek azt nevezzük, amikor a követelést (a szolgáltatásra) átruházzák másra.

Ennek a ’90-es években nagy divatja volt, amikor vastag láncos, nagy fekete autós , fa testápolós (baseball ütő) bőrnyakúak megvették a jogosulttól a tartozást.

Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a mondjuk 1M ft-os tartozást megvettek 500 e Ft-ért és a kötelezettet „rábírták”, hogy 1,5M ft-ot fizessen ki (különös tekintettel a jelentős adminisztrációs költségekre és az adófizetési kötelezettségekre). Az már csak hab volt a tortán, amikor az utolsó részletek környékén előkerült egy „másik brigád”, akik a hátralévő 200 e ft megfizetésétől „bevédtek” újabb 1M ft-ért.

Ez az üzlet ma már nem virágzik, hanem van helyette „követeléskezelés”. Jogi eszközökkel, cápák hada támad a gyanútlan kötelezettre.

Azt hiszem, hogy van aki visszasírja a bálnamercis időket….

Ptk.328. § (1) A jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja (engedményezés).

(2) Nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött, valamint azokat a követeléseket, amelyek engedményezését jogszabály kizárja.

(3) Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell; a kötelezett az értesítésig jogosult az engedményezőnek teljesíteni.

(4) Ha a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményes) teljesíthet; az engedményestől származó értesítés esetén a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását. Ennek hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet annak, aki engedményesként fellépett.

329. § (1) Az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép, és átszállnak rá a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.

(2) A kötelezettnek az engedményezésről való értesítése az elévülést megszakítja.

(3) A kötelezett az engedményessel szemben érvényesítheti azokat a kifogásokat és beszámíthatja azokat az ellenköveteléseket is, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek.

330. § (1) Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként felel, kivéve ha

a) a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre;

b) felelősségét egyébként kizárta.

(2) Egyebekben az ellenérték fejében való engedményre az adásvétel, az ingyenes engedményre az ajándékozás szabályait kell alkalmazni.

331. § Ha a követelés jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ebben az esetben a korábbi jogosult kezesi felelőssége csak akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő.

Az eredeti jogosult tehát engedményezési szerződés keretében engedményesként engedményezi a követelését az engedményesnek, aki az új jogosult lesz. Jó mi?

Fontos szabály –és lássuk be, hogy kézenfekvő is-, hogy a kötelezettet értesíteni kell az engedményezés tényéről. Ennek az lesz a jogkövetkezménye, hogy az értesítésig az eredeti jogosultnak, azt követően pedig az engedményesnek kell teljesítenie.

Természetesen ahhoz, hogy az engedményező (jogosult) és az engedményes közötti szerződés érvényes létrejöttéhez nem szükséges a kötelezett hozzájárulása.

Az engedményező kezesként felel a kötelezett szolgáltatásaiért.

Kivéve!!:

–         bizonytalan követelésként ruházta át (kinek kell ilyen?)

–         felelősségét kizárta (ha kell is ilyen követelés, hát csak nagyon olcsón!)

Ezek után nézzük meg, hogy mi az a tartozásátvállalás.

Ptk.332. § (1) Ha valaki a kötelezettel megállapodik abban, hogy tartozását átvállalja, köteles a jogosult hozzájárulását kérni, ha pedig azt a jogosult megtagadja, a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az a lejáratkor teljesíthessen.

(2) Ha a jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárul, a tartozásátvállaló a kötelezett helyébe lép. Megilletik mindazok a jogok, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben megillették; a korábbi kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló követelését azonban nem számíthatja be.

(3) A tartozásátvállalással a követelést biztosító kezesség és zálogjog a kezes és a zálogkötelezett hozzájáruló nyilatkozata hiányában megszűnik.

333. § Ha a kötelezettség jogszabály vagy hatóság rendelkezése folytán száll át másra, azok eltérő rendelkezése hiányában a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni.

Ebben az esetben az alanyváltozás a másik oldalon- kötelezett- áll be.

A szerződés ebben az esetben is az „átadó és az átvevő” között jön létre, mint az engedményezésnél, de lényegi különbség az, hogy kötelező a jogosult hozzájárulása.

Természetes dolog, hogy a jogosultnak nem mindegy, hogy ki tartozik neki, ki mennyire hitel-, vagy fizetőképes, arról már nem is beszélve, ha valamilyen személyes kvalifikáltságot igénylő szolgáltatásról van szó.

Fontos szabály az, hogy a kezesnek és a zálogkötelezettnek – ha vannak ilyenek- is hozzá kell járulnia a tartozásátvállaláshoz, különben ezek a követelést biztosító kötelmek megszűnnek.

Úgyhogy, ha jogosultként olyan helyzetbe kerülünk, hogy hozzá kéne járulnunk egy tartozásátvállaláshoz, akkor legyünk nagyon körültekintőek!

“Bűnszövetkezet”

Címke

, ,


„Bűnszövetkezet”

Sokszor találkozunk a médiában ezzel a kifejezéssel, pl.:XY –t és társait „bűnszövetkezetben” elkövetett csalással vádolja az ügyészség.
Itt szeretném nyomatékkal jelezni, hogy ezt a terminus technicust a jog nem ismeri.
Talán a korábbi időkből továbbélő termelőszövetkezet (TSZ) fogalma ment át egy kis nyelvújításon (Mindenki beleadja a maga tehetségét és eszközét a közös cél elérése érdekében….).
Ennek apropóján nézzük meg, hogy milyen, úgynevezett társas bűnelkövetési alakzatokat ismer a hatályos bűntető törvénykönyvünk és, hogy kik a bűnelkövetők egyáltalán.

A bűncselekmény elkövetői a tettesek és a részesek.

Hogy tovább bonyolítsam a helyzetet a tettesek a tettes a közvetett tettes és a társtettes (nem tettestárs!), míg a részesek a felbujtó és a bűnsegéd.

Tettes:

Btk.20.§(1)„Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.”

Tehát például a lopás esetében – idegen dolog elvétele mástól, azért, hogy azt jogtalanul elsajátítsa- ő az, aki tudja, hogy az a „dolog” valaki másé, elveszi attól a mástól és az a szándéka- tudván-tudva, hogy ehhez nincs joga -, hogy az a sajátjává váljon.
Tehát minden elemét saját maga valósítja meg a bűncselekménynek, senki nem segít neki és tételezzük fel, hogy maga a briliáns terv is az ő végtelen képességű koponyájából pattant ki.

Közvetett tettes:

Btk.20.§(2)„Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer, fenyegetés miatt nem büntethető vagy tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.”

Ha az előbbi példát továbbgondoljuk, akkor tételezzük fel, hogy „akadémikusunk” kitalálja, hogy „dolog elleni erőszakkal” lop el valamit (betör a közértbe bizonyos tudatmódosító szerekért).
Azt az első terepszemle alkalmával szomorúan konstatálja,- az elmúlt évek mozgásszegény életmódja, egészségtelen táplálkozása, stb. okok miatt- hogy nem fér be a szellőző ablakon.
Ekkor újabb ötlete támad! Rábírja a 10 éve gyerekét, hogy másszon be a nyíláson.
Ha a gyerek már elmúlt volna 18 éves, úgy saját maga felelt volna a cselekményéért, de ebben az esetben csúnya, de rendkívül beszédes műszóval élve ő egy eszközszemély.

Társtettes:

Btk.20.§(3)„Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.”

Fantáziáljunk tovább.
Sajnos kiderült, hogy a gyerek nem fér be az ablakon, viszont vészesen közeleg az az állapot, amikor szükség lenne némi égetett szeszre.
Mit tesz ilyenkor egy gondos, körültekintő tudatos fogyasztó?
Szól a szomszédnak- kecsegtetve őt a búsás haszonból való részesedéssel-, akinek van célszerszáma, amivel a hátsó ajtót fel lehet törni.

Ekkor ők közösen, egymás tevékenységéről tudva- az egyik feltöri a zárat, a másik közegészségügyi felmérést végez (tiszta e a levegő)- közös akarat elhatározással valósítják meg a fentiekben már részletezett tényállást.

Felbújtó:

Btk.21.§(1)„Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.”

Rábír.
Na ez mit is jelenthet?

Azt, hogy érdemes lenne betörni a közértbe és, hogy mit kéne onnan elhozni, azt nem főhősünk, hanem mondjuk a felesége találta ki. Itt persze nem csak arról van szó, hogy ez kipattant az asszony fejéből, hanem arról is, hogy ennek hatása volt arra, hogy emberünk végül is betörjön.
A tettes még nem döntötte el- nincs szándéka-, hogy bűncselekményt követ el(szándékot kiváltó). Természetesen ez a részesi alakzat csak akkor valósul meg, ha a tettes be is fejezi (megvalósítja) a bűncselekményt. A másik fontos szabály, hogy a felbújtó- mint a társtettes sem- nem felel azért, ha a tettes az eredeti szándékon túlterjeszkedik.
Azt már csak bonbonként helyezem ide, hogy a felbujtónak is lehet felbujtója, ebben az esetben közvetett felbujtóról beszélünk.

Bűnsegéd:

Btk.21.§(2)„Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.”

Ennek két esete létezik: a pszichikai – és a fizikai bűnsegély (itt azért bűnsegély, mert nem a személyről beszélünk, hanem a cselekményéről, a segítség nyújtásáról).

Pszichikai bűnsegély:
Ő nem váltja ki a szándékot – mint a felbujtó-, hanem a már meglévő „ötletmagot” kicsit öntözgetve, ápolgatva szép szándékfává növeszti. Remélem, hogy ez a mondat inkább volt szemléletes és leíró, mint talányos és ködös.:)
Tehát a példakifejezések: „ez remek ötlet, csináld meg bátran”, „biztos, hogy nem fogsz lebukni”, feltétlenül be kell törnöd, mert nincs pénzünk”, stb.

Fizikai bűnsegély:
Ő az a szomszéd- aki tudva, hogy betöréshez kell- kölcsönadja a pajszert, de nem megy el segíteni betörni (társtettes lenne).

A legszebb a dologban az, hogy a részesekre is a tettesek büntetési tételét kell alkalmazni (ugyanazt a tól-ig szankciót).
Ettől függetlenül természetesen a gyakorlat az- a belső arányosságra (tettarányosság) is figyelemmel-, hogy a részesek kevesebbet kapnak, mint a tettesek.

Vére tudjuk, hogy kik követhetnek el bűncselekményt, most nézzük meg mi van akkor, ha többen vannak.

Ezek az esetek- amennyiben az eljárás során bizonyítást nyernek- súlyosító (minősítő) körülményként veendők figyelembe. Ez nem mérlegelési kérdés- tehát nem a klasszikus súlyosító és enyhítő körülmények egybevetése-, hanem a törvény a tényállás leírásakor az alapcselekményt követő „fordulatokban” önmaga minősíti.
Ez praktikusan azt jelenti, hogy amennyiben az kétségmentesen megállapítást nyer, hogy valamely társas elkövetés esete áll fenn, úgy a már hivatkozott „tól-ig” határok módosulnak.

A társas bűnelkövetési alakzatok a következők:

– csoportos elkövetés,
– bűnszervezet,
– bűnszövetség.

Csoportos elkövetés:

„Btk.137.§(13.) Csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt”

Ez mondjuk meglehetősen egyértelmű definició, elég nehéz ehhez bármit is hozzátenni.

Néhány dolgot azonban feltétlenül szükséges megjegyeznünk a 2/2000.BJE jogegységi határozat alapján:

1.) Csoportosan elkövetettnek minősül a bűncselekmény (Btk. 137. § 13. pont), ha három vagy több személy a bűncselekmény helyszínén vagy annak közelében tettesként (társtettesként), illetve – a tettes (társtettes) mellett – részesként: bűnsegédként vagy önállóan nem értékelhető bűnsegédi magatartást is kifejtő felbujtóként vesz részt a bűncselekmény elkövetésében.
2.) A csoportos elkövetés megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a sértett vagy a sértettek az elkövetők bármelyikének jelenlétét vagy a bűncselekmény elkövetésében való részvételét észlelik-e.
3.) A bűncselekményt az elkövetők egy időben és együtt tevékenykedve (szándékegység) valósítják meg.
4.) A cselekmény fokozottabb társadalomra veszélyességét nem az jelenti, hogy a sértett hány személy részvételéről bír tudomással, hanem az, hogy az elkövetők hogyan és milyen módon szervezik meg a bűncselekmény elkövetését.

Ez a fajta csoportos elkövetés leginkább a garázdaság, vagy rablás bűncselekményeknél szokott előfordulni.

Bűnszövetség:

„Btk.137.§(7) Bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.”

Nézzük meg tehát a kulcsfogalmakat külön-külön.

– „Két, vagy több személy”: szerintem- különös tekintettel a feni részletezésekre- nem szükséges a fogalom pontosítása.
– „Bűncselekményeket”: nem szükséges az, hogy egyfajta bűncselekménytípusra szakosodjanak, hanem ugyanolyan, vagy különböző bűncselekményekről is szó lehet.
– „Elkövet, vagy megállapodik”: az „elkövet” kifejezés a befejezett bűncselekményt takarja, ami azt jelenti, hogy a bűncselekmény tényállását megvalósítja. A „megállapodik” egy fokkal talán nehezebb. Ez egy jellemzően úgynevezett előkészületi cselekmény (vannak olyan bűncselekmények, amelyeknél már az előkészületet is büntetni rendeli a törvény).
– „Szervezetten”: praktikusan az elkövetők személye – akik egyébiránt lehetnek tettesek és részesek is-között egyfajta szerepfelosztást, a kivitelezés szempontjából pedig tervezettséget és szervezést jelent.

Bűnszervezet:

„Btk.137.§(8) Három vagy több személyből álló, hosszabb időre szervezett, összehangoltan működő csoport, amelynek célja ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetése.”

Ennek a fogalom-meghatározásnak az értelmezéséhez a Legfelsőbb bíróság 4/2005 BJE számú jogegységi határozatát hívjuk segítségül.
Ennek alapján a következőket tudhatjuk meg:

– A “összehangolt működés” a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása.
– A szabály minden ötévi vagy ezt meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény esetében alkalmazható, így értelemszerű, hogy csak a konkrét bűncselekmény megvalósításának körülményei adhatnak alapot a bűnszervezetben elkövetés megállapítására.
– A Btk. hatályos rendelkezései nem tesznek különbséget a bűnszervezeten belüli cselekvés hiearchiája (“posztjai”), aktivitása, intenzitása szempontjából, ezek a büntetéskiszabás körében értékelendő körülmények.
– A bűnszervezetben elkövetést is átfogó tudattartalom vizsgálatának első lépcsőjét az “alapcselekmény” tényállásszerűségéhez – azt átfogó tudattartalom megállapításához – szükséges bizonyítékok vizsgálata jelenti.
– Bűnszervezetben elkövetés megállapítható azzal szemben is, aki – eseti jelleggel – akár egyetlen cselekményt tettesként vagy részesként valósít meg.

Ez a fogalom a klasszikus „maffia-bűncselekmények” visszaszorítása érdekében került be a Btk-ba. Egyszer hallottam egy érdekes védői érvelést, amikor azon morfondírozott, hogy mennyire életszerű az, hogy az elkövetők , mielőtt „maffiát” alapítanak, jól átgondolják, hogy amit elkövetni szándékoznak, az meghaladja e az öt évet vagy sem.
– Te Józsi ezért mennyit lehet kapni?
– Sajnos csak 3 év!
– Gyorsan keress még valamit, hogy meglegyen a nettó öt!

Ez persze csak inkább humoros, mint szakmailag megalapozott álláspont, de védőbeszédbe belefér…

Ha valakivel szemben megállapítják a bűnszervezetet, akkor az alább i jogkövetkezményekkel számolhat:

1.) a bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik, de a húsz évet nem haladhatja meg.
2.) mellékbüntetésként kitiltásnak is helye van.
3.) A büntetés végrehajtása nem függeszthető fel.
4.) Nem bocsátható feltételesen szabadságra.
5.) A két évnél súlyosabb büntetést fegyházban (ez a legsúlyosabb fokozat) kell végrehajtani.
6.) Arra a vagyonra, amelyet a bűnszervezetben való részvétele idején szerzett- neki kell bizonyítani, hogy melyik vagyonelem nem ilyen!- , vagyonelkobzást kell alkalmazni.

Végül egy személyes történet a tettesek és részesek dolgában.

Védőbeszédet mondtam egy ügyben, ahol az volt az egyetlen esélyem, hogy mérsékeltebb büntetést kapjon a védencem, ha a tettesi alakzatból megpróbálom „átnyomni” a részesibe (bűnsegédként).

A következő mondattal indítottam:

„Tisztelt Bíróság! A védelem álláspontja xy vádlott cselekvőségével összefüggésben az, hogy a terhére rótt cselekmény vonatkozásában nem tetteségről, hanem részegségről van szó!”

Mondanom sem kell, hogy nem kis derültséget keltett a teremben….:)

Mediáció

Címke

,


Mediáció

Sziasztok!

Több, mint fél év telt el a legutóbbi bejegyzésem óta.
Igazából elég lusta volta- mondhatnám, hogy nem volt ihletem- és nem akartam ezzel a dologgal foglalkozni.
A minap viszont egy kedves barátom unszolására- miért nem blogolsz már!?- „rátévedtem” az oldalra és meglepetéssel nyugtáztam, hogy ez alatt az idő alatt sokan látogattátok meg a blogot, úgyhogy úgy döntöttem, hogy folytatom.
Egy kicsit változik a koncepció.
A jövőben a témák közé felkerülnek azok, amelyekkel munkám során találkozom és úgy gondolom ,hogy közérdeklődésre tarthatnak számot.

Így jutottunk el a címben szereplő témához a mediációhoz.

Ez a kicsit sejtelmes kifejezés- melynek semmi köze a köznyelven ismeretes médiumokhoz- nem tekint jelentős múltra vissza – a büntetőeljárásban 2007. óta alkalmazható- a magyar jogtörténetben.
A mediációs eljárás egyfajta közvetítői eljárás, melynek során a büntetőjogban a terhelt kedvezőbb eredményben bízhat a felelősségre vonása tekintetében, mintha nem élne ezzel a lehetőséggel.

A Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. Törvény (Be.) 221/A §-a a következőképpen rendelkezik:

A közvetítői eljárás
221/A. § (1) A közvetítői eljárás a személy elleni (Btk. XII. fejezet I. és III. cím), a közlekedési (Btk. XIII. fejezet), illetőleg a vagyon elleni (Btk. XVIII. fejezet), ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt, a gyanúsított vagy a sértett indítványára, illetőleg önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás.
(2) A közvetítői eljárás célja, hogy a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítse. A közvetítői eljárásban arra kell törekedni, hogy a gyanúsított és a sértett között – a gyanúsított tevékeny megbánását megalapozó – megállapodás jöjjön létre. Az ügy közvetítői eljárásra utalásának a büntetőeljárás alatt egy alkalommal van helye.
(3) Az ügyész hivatalból, vagy a gyanúsított, a védő, illetőleg a sértett indítványára az eljárást legfeljebb hat hónapi időtartamra felfüggeszti, és az ügyet közvetítői eljárásra utalja, ha
a) a Btk. 36. §-a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye,
b) a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, vállalja, és képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni,
c) a gyanúsított és a sértett is hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint
d) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja.
(4) A közvetítői eljárás tárgyában hozott határozatot a sértettel, a feljelentővel és a magánindítvány előterjesztőjével, valamint a közvetítői eljárás lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megyei (fővárosi) igazságügyi hivatallal is közölni kell. Az eljárást felfüggesztő és a közvetítői eljárást elrendelő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.
(5) A gyanúsítottnak és a sértettnek a közvetítői eljárás során tett, az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható fel. A közvetítői eljárás eredményét nem lehet a gyanúsított terhére értékelni.
(6) A közvetítői eljárás részletes szabályait külön törvény állapítja meg.
(7) Ha a közvetítői eljárás eredményes, és a Btk. 36. §-a (1) bekezdése alkalmazásának van helye, az ügyész az eljárást megszünteti; ha a Btk. 36. §-a (2) bekezdése alkalmazásának lehet helye, vádat emel. Ha a gyanúsított a közvetítői eljárás eredményeként létrejött megállapodás teljesítését megkezdte, de a büntethetősége nem szűnt meg, az ügyész a három évet meg nem haladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a vádemelést egy évtől két évig terjedő időre elhalaszthatja.

Nézzük meg egy fiktív eset kapcsán, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban.

Tételezzük fel, hogy közlekedési balesetet okozunk, amelynek során súlyos- 8 napon túl gyógyuló -, esetleg maradandó sérülés, vagy egészségromlás lép fel.

Büntető Törvénykönyv (Btk.) 187. §-a így rendelkezik erről:

Közúti baleset okozása
187. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget.

Mint azt a fentebb idézett (Be.) jogszabályhelyből láthatjuk, ennek a tényállásnak az esetében a Btk. XIII. fejezetébe tartozó voltára tekintettel a közvetítői eljárásra nyílik lehetőség.

A baleset után megérkezik az idézés nekünk, mint gyanúsítottnak és elmegyünk a rendőrségre. Nem árt, ha már ekkor viszünk magunkkal ügyvédet- vagy olvassuk ezt a blogot- és jelezzük, hogy szeretnénk az ügyet közvetítői eljárásra „terelni”.

Ehhez szükség van arra, hogy a jelzésen túl beismerő vallomást tegyünk. Ez persze nem egyfajta „bűnvallás”, ahol minden balhét elviszünk. Itt arról van inkább szó, hogy a felelősséget elismerjük.

Emellett szükség van arra is, hogy nyilatkozzunk arra nézve, hogy a sértett által elfogadott módon és mértékben hajlandóak és képesek vagyunk a sérelmét (sértettnek) jóvátenni.

A rendőr – ha megfelelően jó szándékú, vagy az ügyvédünk eléggé rámenős- nem beszélt le minket a közvetítői eljárásról, most pedig továbbküldi az ügyészségnek – akinek egyébként joga lenne a vádemelésre- az aktánkat azzal, hogy hozza meg a döntést a mediációval összefüggésben.

Amíg várakozunk a válaszra, addig elmondom, hogy miről is van szó.

Az egész közvetítői eljárás lényege az, hogy az állam bizonyos esetekben hajlandó , az egyébként kizárólag őt megillető büntetőjogi igényének érvényesítéséről.
Ezt persze nem önzetlen jó szándékból teszi, hanem azért, mert költségkímélő, mert hatékonyabb büntetési eszköz lehet ( elősegíti a jövőbeni jogkövető magatartást), a gondatlan elkövető- nem megrögzött bűnöző- az esetleges szabadságvesztés büntetéskor nem esik ki a „termelésből” és persze nem utolsó sorban a sértett kapja meg jóvátételként- természetbeni, pénzbeli, esetleg vegyesen- azt, amint az állam pénzbüntetésként beszedne.

Amíg ezen gondolkoztunk, addig az ügyész megvizsgálta az aktánkat, megkérdezte a sértettet, hogy hozzájárul e ahhoz, hogy közvetítői eljárásra utalja az ügyet.
Tételezzük fel- mert addigra már mi tényleg megbántuk amit tettünk és többször hívtuk telefonon, meglátogattuk a kórházban, vittünk banánt,stb.-, hogy a sértett hozzájárult ehhez.
Ezután újabb idézés érkezik- ekkor már rutinosak vagyunk- , de nem a rendőrségtől, hanem az ügyészségtől (alapos munkát végeznek).
Bemegyünk és elmondjuk azt, amit a rendőrségen is (lásd feljebb).
Ezt követően – reményeink szerint- az ügyészség levélben értesít arról,hogy a büntetőeljárást max. 6 hónapra felfüggeszti és közvetítői eljárásra utalta az ügyünket.

Magáról a közvetítői eljárásról egy másik – tehát nem a Be.- jogszabály, a 2006. évi CXXIII. Törvény rendelkezik.

A mediátorok az Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálatának munkatársai (ami jó hír, hogy nem feltétlenül jogászok, tehát lehet, hogy van szívük)

Újabb idézést kapunk, amin a sértettel együtt kell megjelennünk.

Ennek a tárgyalásnak az a célja – a Be. alapján is-, hogy a sértett és a gyanúsított között megállapodás jöjjön létre.

Ha minden sikerül- mindent tevékenyen megbántunk és ezt a sértett elfogadta- a mediátor kedvező jelentése alapján az ügyész megszűnteti a büntetőeljárást.

Erre a következő jogszabályhely alapján van lehetősége (kötelezettsége):

Tevékeny megbánás
Btk.36. § (1) Nem büntethető, aki a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet) vétség vagy három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és közvetítői eljárás keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben a bűncselekménnyel okozott sérelmet jóvátette.

Sokan azt gondolják, hogy esetleg a sértett által kért összeg- amely akár százezres nagyságrendű is lehet- túlzó és ezért nem vállalják az eljárást, hanem inkább végigmennek a bírósági eljáráson.

Az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy az ügyvédi megbízási díj, a bírói gyakorlat során alkalmazott pénzbüntetés és a sértett polgári igénye kapcsán megalapozottan felmerülő kártérítési összeg együttesen jelentősen meghaladhatja a sértett által kért pénzt.

És akkor még az elhúzódó eljárás sokszor embert próbáló nehézségeiről nem is beszéltünk.
Ja és még valami.
Jó lelkiismeret, nyugodt alvás!

Kártérítő

Címke

, , ,


Kártérítő

 

Nemrég a családunkban történt egy baleset. Szerencsére az autóban nem ült senki, mert a parkolóban állt, de annyira összetört, hogy totálkárt állapított meg a biztosító szakembere. Ennek az esetnek a kapcsán a kártérítést fogjuk egy kicsit közelebbről megvizsgálni.

Ezen felül megpróbálom bemutatni, hogy miként jár el a biztosító kötelező felelősség biztosítással kapcsolatos esetekben.

Gyakran összekeverik az első hallásra hasonlónak tűnő következő kifejezéseket: kárpótlás, kártérítés, kártalanítás.

A kártalanításról és a kárpótlásról röviden az alábbiakat érdemes tudni:

–          kártalanítás: abban az esetben jár, amikor a magatartás nem jogellenes, mégis keletkezik kár. Példaként érdemes megemlíteni a kisajátítást ( amikor az állam pl. egy ingatlant útépítés miatt a tulajdonostól kisajátít) . A kisajátítás feltételei rendkívül szigorúak. Ebben az esetben a kártalanításnak azonnalinak, feltétlennek és teljes körűnek kell lennie.

–          Kárpótlás: Általában a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni kár megtérését értjük ezalatt.

Tehát esetünkben kártérítésről beszélünk, melynek megfizetésére a jogellenes magatartásával kárt okozó személy helyett a biztosító vállal kötelezettséget.

Először nézzük meg, hogy a kártérítéssel kapcsolatosan mit ír a Ptk.

„Ptk.339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.”

A jogirodalom a kártérítési joggal kapcsolatosan az alábbiakat nevesíti:

A károkozó magatartásának jogellenesnek és neki felróhatónak kell lennie, kárnak kell keletkeznie és a magatartás és a keletkezett kár között okozati összefüggésnek kell lennie.

Mit is értünk jogellenes magatartás alatt? Ez nem feltétlenül jelent jogszabályt sértő magatartást. Itt arról van szó, hogy a magatartása nem tekinthető jogosnak. A példa kedvéért , ha mondjuk egy lakástűz esetében a tűzoltó csak úgy tud bejutni az ingatlanba, ha betöri az ajtót, később az így okozott kárért nem lehet őt felelősségre vonni, magatartása nem jogellenes.

Térjünk vissza az autónkra. Ebben az esetben rendőrségi helyszínelés is volt, ami bizonyos szempontból előny (a felelősség megállapításánál), más szempontból pedig hátrány (elhúzódik az eljárás, itt a szokásos 30 napos közigazgatási határidőnél lényegesen hosszabb időt biztosít a jogszabály).

A károkozó a baleset helyszínén a rendőröknek elismerte a balesetért a felelősségét.

Az autót elszállítottuk trélerrel (számla!) egy autószerelő telephelyére (számla!) és ezután bejelentettük a biztosítónál a biztosítási esemény bekövetkeztét (ezt max. 30 napon belül kell megtenni).

A biztosító társaság szakértője megállapította, hogy gazdasági (gazdaságossági) totálkáros lett az autó. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a visszajavítás költsége aránytalanul nagy lenne (esetleg meghaladná az autó értékét).

Ezt követően egy lista alapján (mely tartalmazza a típust, évjáratot, felszereltséget, motortípust,stb.) meghatározzák az autó balesetkori értékét. A roncsot felteszik egy internetes „roncsbörzére” ahol regisztrált kereskedők licitálnak az autóra. A legmagasabb licit értékét levonja a biztosító a balesetkori értékből és a kettő közötti különbözetet fizeti meg. Tehát például, ha van egy autónk, ami a lista szerint a baleset idejében 1.300.000 Ft-ot ért és a roncsot 300.000 Ft-ért megvennék, úgy a biztosító 1.000.000 Ft-ot fog kifizetni.

Ez idáig gépiesen működik, de nézzük meg, hogy hol jöhet a képbe a jogász.

A kártérítési jog egyik legfontosabb alapelve a római jogból is ismert „in integrum restitutio” (eredeti állapot helyreállítása). Az elsődleges cél a reparáció, azaz olyan helyzet teremtése, mintha a kár be sem következett volna. Amennyiben az eredeti állapot nem állítható vissza, úgy vagyoni szankció lép életbe.

További fontos jogelv a káron szerzés tilalma, azaz a károsult a bekövetkezett káron nem nyerészkedhet.

A kár két részből tevődhet össze: vagyoni- és nem vagyoni kár.

A vagyoni kár elemei a következők:

–          felmerült kár (damnum emergens): károsult vagyonában beállott értékcsökkenés.

–          indokolt költség: vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költség, amely szintén csökkenti a károsult vagyonát.

–          elmaradt jövedelem (lucrum cessans): elmaradt haszon, az az érték, amellyel a károsult vagyona gyarapodott volna, ha a károsító magatartás nem következik be.

1.) Esetünkben a felmerült kárt, vagyis az autóban beállott értékcsökkenést a biztosító – az előbb bemutatott példával élve- 1.000.000 Ft-al megtérítette. Általában a biztosító a károsultnak írt levelében ezt az összeget tűnteti meg és „bölcsen hallgat” a további igények érvényesítésének lehetőségéről. Ettől függetlenül mi nem állunk meg itt, hanem számba vesszük a további lehetőségeket.

2.)Az indokolt költségek körében a fentebb jelzett (számla!!!) költségeket lehet érvényesíteni. A példa kedvéért nézzünk meg néhányat:

–          roncs elszállítása (15.000 Ft)

–          roncs tárolása kb. 2 hónapra (30.000 Ft)

–          BKV bérlet 2 hónapra (20.000 Ft) itt lehet autót is bérelni, akár magánszemélytől is, de a magánszemélynek az bevétele lesz így adóköteles jövedelemnek fog számítani.

–          Ügyvédi díj (100.000 Ft)

–          Az vásárolni szándékozott autó átíratási költségei ( kb. 50.000 Ft) ennek a költségnek az érvényesítését a fentiekben ismertetet reparációs elv teszi lehetővé, hiszen a balesetkor volt a nevünkön autó, tehát ezt követően is lennie kell. Nem akartuk eladni, hanem a biztosító szakembere szerint visszajavíthatatlan az autó. Ez természetesen csak abban az esetben igaz, ha az autó totálkáros lett.

–          És még ami eszünkbe jut…..

Fontos megjegyezni, hogy a jogszabály nem „igazolt”, hanem „indokolt”költségekről tesz említést. A biztosítók általában ragaszkodnak a számlákhoz (eredeti példányban!), és a bíróságok is jobban örülnek a papíron bizonyítható költségeknek, de el tudok képzelni olyan élethelyzetet, hogy a károsultnak költsége keletkezik, de azt nem tudja számlával igazolni. Ezekben az esetekben az indokoltság az elsődleges szempont. Tehát nyugodtan írjuk bele a biztosítónak megküldendő levélbe azokat a költségeket is, amelyekről nincs számla és hivatkozzunk azok indokoltságára (indokoljuk meg, hogy miért volt szükségszerű a kiadás).

3.) Elmaradt jövedelem a mi esetünkben nehezen érvényesíthető, de a példa kedvéért tételezzük fel, hogy volt egy vevő az autónkra ( pl.:1.500.000 Ft-ért), aki pont akkor akarta megvenni és ezt bizonyítani is tudjuk ( tanúvallomás , okirat pl.: előszerződés, bankszámlakivonat, hitelügyintézés). Ebben az esetben az elmaradt jövedelem 200.000 Ft. Ebbe a kategóriába eshet, ha például az autó munkaeszköz és így esünk el a bevételünktől. Természetesen ekkor autóbérlésért nem tudunk költség igényt érvényesíteni.

Ezen felül létezik a nem vagyoni kár megtérítése. Ennek akkor van igazán jelentősége, ha a károsult megsérült a balesetben. Ilyenkor a fentiekben ismertetett kárelemeken túl (felmerült kár, indokolt költségek, elmaradt jövedelem, pl.: gyógyszerek,kezelésre járás költségei, különleges táplálék- kiegészítők , látogatóba érkező rokonok vonatjegye, stb.) nem vagyoni kár megtérítésére is lehetőség nyílik. A kártérítési összeget (jelentősebb) vagy járadék formájában, vagy pedig egy összegben fizetik meg. Érdemesebb az egyösszegű kifizetést választani, bár az is igaz, hogy ilyen esetben alacsonyabb összeggel kell beérnünk.

Azt most már értjük, hogy a károkozónak miért és mennyit kell fizetnie kártérítés címén, de hogy jön ide a biztosító?

Ptk. 559. § (1) Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős.

190/2004. (VI. 8.) Korm. Rendelet szabályozza és teszi kötelezővé a gépjárművek esetében  a felelősségbiztosítást. E mögött a szabály mögött az a jogalkotói szándék áll, hogy a károkozó fizetésképtelensége esetén is megtérítsék a károsult kárát.

A biztosító, a fent hivatkozott kormányrendelet alapján a következő esetekben nem téríti meg a kárt:

„A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, illetve a Nemzeti Iroda nem téríti meg azt a kárt, amely

a) a károkozó gépjárműben elhelyezett tárgyakban keletkezett, ha ezek nem a gépjárművel utazók személyi használatára szóló tárgyak;

b) a károkozó gépjárműben keletkezett;

c) a károkozó gépjármű biztosítottainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárként, illetve elmaradt haszonként keletkezett;

d) sugárzó, toxikus anyagok és termékek hatására, vagy az egészségügyi hatóságok részéről a sugárzás káros hatásainak megszüntetését célzó intézkedések folytán keletkezett;

e) a gépjármű balesete nélkül az út burkolatában keletkezett;

f) a gépjármű – forgalomban való részvétele nélkül -munkagépként való használata során keletkezett;

g) álló gépjárműre fel-, illetve arról való lerakodás során keletkezett;

h) üzemi balesetnek minősül, és a gépjármű javítási vagy karbantartási munkái során keletkezett;

i) gépjárműverseny vagy az ahhoz szükséges edzés során következett be;

j) környezetszennyezéssel a gépjármű balesete nélkül keletkezett;

k) a gépjármű üzemeltetésével egyéb vagyontárgyban okozott folyamatos állagrongálásból, illetőleg állagromlásból adódott;

l) háború, háborús cselekmény, terrorcselekmény (a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 261. §-a) következményeként keletkezett.”

Lássuk a biztosító által általában fizetni szándékozott összeg és a jogszabály alapján érvényesíthető összeg közötti különbséget.

A korábbiakban többször hivatkozott példa alapján tehát a roncs értékesítése után a biztosító számítása alapján 1.300.000 Ft-ot tudhatunk magunkénak. Ha további igényt is érvényesítünk (indokolt költségek, elmaradt jövedelem) úgy 1.715.000 Ft-ot kaphatunk. A különbség tehát ebben a feltételezett esetben 415.000 Ft.

Mindezek mellett azt javaslom, hogy amennyiben ilyen típusú esemény következik be valakinek az életében, ha teheti bízzon meg ügyvédet az ügyintézéssel. Természetesen – bár ezt az ügyvédek nem nagyon szeretik- meg lehet állapodni úgy is az ügyvéddel, hogy a biztosító által kifizetett kártérítés bizonyos százalékát kapja meg „sikerdíjként”.

KICSERÉL, KIJAVÍT, GARANTÁL,STB.

Címke

, , ,


KICSERÉL, KIJAVÍT, GARANTÁL,STB.

A karácsonyi ünnepekkel összenőtt vásárlások és az azokat követő ajándék- visszacserélési dömpingek idejét éljük. A hírekben sokat hallani arról, hogy milyen jogok illetik meg a fogyasztókat és milyen kötelezettség terhelik a kereskedőket. Ennek kapcsán szükséges néhány fogalmat tisztázni. Jelen írásban erre tennék kísérletet.

I. Először a három napos kicserélési kötelezettséget nézzük meg.

Itt a kereskedőnek azoknál a termékeknél áll fent a kicserélési kötelezettsége, amelyek esetében kötelező (jogszabály által előírt) jótállást is vállalnia kell. A jogszabály [151./2003.(XI.22.) Korm.rend.] szerint ez az előírás az új, tartós fogyasztási cikkekre vonatkozik, a három nap pedig munkanap (értelemszerűen a munkaszüneti- így az ünnepnapok is- nem számítanak bele).  Ebben az esetben a kereskedő nem hivatkozhat arra- amit a szavatosság esetében megtehet- ,hogy a kicserélés aránytalan többletköltséget eredményez. Egy kikötés van a jogszabályban, ami a fogyasztó jogait némileg korlátozza, hogy a hibának akadályoznia kell a rendeltetésszerű használatot. Ez tehát azt jelenti, hogy abban az esetben, ha a hiba apróbb és attól még használható a termék, a forgalmazónak nem kicserélnie, hanem kijavítania kell.

II. Szavatosság

A hibás teljesítés jogkövetkezménye.

Azon termékek (szolgáltatások) esetében érdekes elsősorban, ahol az eladó vagy nem vállalt szerződésben garanciát (jótállást), vagy jogszabály erre nem kötelezi.

A szavatosság jogintézménye ahhoz a természetes igényhez igazodik, hogy az eladónak felelősséget kell vállalnia azért, hogy a szolgáltatás (esetünkben a karácsonyi ajándék) hibátlan legyen. Fontos megjegyezni, hogy a „terméknek” a szolgáltatás teljesítésekor- tehát pl.:amikor megvesszük a boltban- kell hibátlannak lennie.

Az a szolgáltatás tekinthető hibátlannak amelyik

1.alkamas arra acélra, amire használni szeretnék (pl. a kenyérpirító megpirítja a kenyeret),

2. rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét,

3. alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, 4. rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal.(Ptk. 277. § (1))

Nem mellékes, hogy az eladót az előbbiekben ismertetett, úgynevezett kellékszavatossági kötelezettségén túl, jogszavatossági kötelezettség is terheli. Ez alatt a fogalom alatt a mindennapokban azt érthetjük, hogy az eladónak nem csak azt kell garantálnia, hogy a termék megfelelő minőségű, hanem azt is, hogy jogosult a tulajdont átruházni (tehát eladni) , mert vagy annak tulajdonosa, vagy a tulajdonos megbízása alapján jár el.

A szavatosság esetében ki kell emelni, hogy amennyiben a teljesítést követően hibásnak találjuk a szolgáltatást, úgy a vevőnek kell bizonyítania, hogy ez a hiba már a teljesítéskor benne volt.

Ez praktikusan a következőt jelenti:

Ha  a vevő miután alaposan megtekintette az árut (kipróbálta, megtekintette, megkóstolta,stb.) , már nem hivatkozhat arra, hogy eleve rossz volt. Illetve hivatkozhat, de azt az általános polgári jogi szabályok szerint (aki állít, az bizonyít), neki kell bizonyítania.

Szándékosan használtam a „vevő” meghatározást a korábbi „fogyasztó” helyett. Ennek az az oka, hogy a fent említett szabály a fogyasztói szerződésekre nem vonatkozik. Ezekben az esetekben a jogszabály alapján a teljesítést követő 6 hónapig vélelmezni ( feltételezni) kell, hogy a termék már a teljesítéskor (vásárláskor) hibás volt (Ptk.305.§ A(2). Talán szükségtelen rávilágítani, hogy ez az általánostól eltérő szabály a fogyasztói szerződések kiszolgáltatottabb (a fogyasztó) alanyát védi.

A szavatossági igény érvényesítésekor a jogosult az alábbi lehetőségek közül választhat [Ptk.306. (1)]

a) elsősorban – választása szerint – kijavítást vagy kicserélést követelhet, kivéve, ha a választott szavatossági igény teljesítése lehetetlen, vagy ha az a kötelezettnek a másik szavatossági igény teljesítésével összehasonlítva aránytalan többletköltséget eredményezne, figyelembe véve a szolgáltatott dolog hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát, és a szavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott kényelmetlenséget;

b) ha sem kijavításra, sem kicserélésre nincs joga, vagy ha a kötelezett a kijavítást, illetve a kicserélést nem vállalta, vagy e kötelezettségének a (2) (megfelelő határidőn belül, a jogosultnak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.) bekezdésben írt feltételekkel nem tud eleget tenni – választása szerint – megfelelő árleszállítást igényelhet vagy elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak nincs helye.

Ennek az igénynek az érvényesítésére (tehát, hogy meddig hivatkozhatunk rá érvényesen) különböző határidők léteznek. Itt nem részletezném ezeket a lehetőségeket, hanem az általános elévülési idő (teljesítéstől számított 6 hónap) mellett a fogyasztói szerződésekre vonatkozó szabályt néznénk meg.

Speciális fogyasztóvédelmi előírás, hogy ezekbe az esetekben a szavatossági idő 2 év. A felek ettől eltérően nem állapodhatnak meg. Ha mégis megtennék, úgy a megállapodás semmis ( azaz érvénytelen) lenne.

Van egy nem elévülési jellegű, hanem úgynevezett jogvesztő határidő is (ennek letelte után nem lehet szavatossági igényt támasztani). Itt az általános határidő 1 év, a fogyasztói szerződések esetében 3 év.

III. Jótállás (garancia)

Jótállási kötelezettség keletkezhet szerződés alapján (ebben az esetben a kötelezett önként vállalja, általában valamilyen ellenszolgáltatás fejében), vagy jogszabály által kötelezően előírtan.(Ptk. 248.§)

Jótállás esetében az úgynevezett bizonyítási teher megfordul. Ebben az esetben nem a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy a hiba már a teljesítéskor is megvolt (tehát nem a vásárlás után a használat közben keletkezett), hanem a forgalmazónak kell bizonyítania az ellenkezőjét (vagyis, hogy hibátlan volt a termék).

A szavatosság esetében tehát a vevő (nem a fogyasztó!!!) bizonyítja, hogy a szolgáltatás a teljesítés időpontjában nem volt hibátlan, míg a jótállásnál a forgalmazónak kell bizonyítania, hogy hibátlan volt ( a szolgáltatás).

A szerződéses jótállással nem foglalkoznánk,- hiszen az nagyban függ a felek megállapodásától-hanem a jogszabály [151./2003.(XI.22.) Korm.rend.] általi, kötelező garanciát nézzük meg.

Ennek a jogszabálynak az értelmében a felek a következők:

Kötelezett: forgalmazó

Jogosult: fogyasztó ( a jótállási jogokat a fogyasztási cikk tulajdonosa érvényesítheti)

A jótállási idő az átadással (tehát amikor megkapjuk az árut) , vagy az üzembe helyezéssel( mely bár szintén érdekes kérdés, -pl. csak akkor jár, a garancia, ha a biciklit!!!??? egy a forgalmazótól több km-re lévő szervizben helyezik díjazás fejében üzembe- e helyütt nem térnénk ki rá) veszi kezdetét, melynek tartama 1 év.

Fontos megjegyezni, hogy a jótállás a kötelezettet a szerződésben, jogszabályban, vagy a reklámban foglalt feltételek szerint terheli.

Általánosságban elmondható, hogy a jótállással kapcsolatos jogok érvényesítésére a szavatossági jogok gyakorlásánál előírtakat kell alkalmazni.

Termékek, melyekre jogszabály szerint kötelező a jótállás:

 

1. Hűtőszekrény, fagyasztó, kombinált hűtőszekrény;

2. mosógép, centrifuga, szárítógép és ezek bármely kombinációja, mosogatógép, vasalógép;

3. villamos és/vagy gázenergiával működtetett sütő-, főzőberendezések és ezek kombinációja 10 000 Ft bruttó vételár felett;

4. vízmelegítők, fűtő-, légkondicionáló- és egyéb légállapot-szabályozó berendezések 10 000 Ft bruttó vételár felett;

5. porszívó, gőzzel működő tisztítógép, szőnyegtisztítógép, padlósúroló- és fényesítőgépek;

6. varrógép, kötőgép;

7. motoros kerti gépek, motoros kézi szerszámok, motoros szivattyúk 10 000 Ft bruttó vételár felett;

8. az egy éves, illetve az egy évnél hosszabb kihordási idejű gyógyászati segédeszközök és készülékek 10 000 Ft bruttó vételár felett;

9. személygépkocsi, motorkerékpár, kerékpár, babakocsi;

10. lakóautó, lakókocsi, utánfutós lakókocsi;

11. biztonsági riasztó- és jelzőberendezések 10 000 Ft bruttó vételár felett;

12. elektronikus hírközlő végberendezések (telefonok, mobiltelefonok, telefax-készülékek, több funkciós készülékek stb.) 10 000 Ft bruttó vételár felett;

13. üzenetrögzítők, kihangosító készülékek 10 000 Ft bruttó vételár felett;

14. műholdvevő és AM Micro antenna rendszerek és ezek részegységei, televíziók, projektorok, videomagnók 10 000 Ft bruttó vételár felett;

15. rádiók, autórádiók, rádiós ébresztőórák, rádió adó-vevő készülékek, amatőr rádióadók és rádióvevők, műholdas helymeghatározók 10 000 Ft bruttó vételár felett;

16. lemezjátszók, szalagos és kazettás magnók, CD-felvevők és -lejátszók, DVD-felvevők és -lejátszók, egyéni hangrendszerek és ezek tartozékai (keverőasztal, erősítő, hangszóró, hangfal), mikrofonok és fülhallgatók 10 000 Ft bruttó vételár felett;

17. fényképezőgépek, film- és hangfelvevő kamerák, videokamerák és camcorderek, film- és írásvetítők, filmnagyítók, filmelőhívó- és filmfeldolgozó készülékek, fotónyomtatók, film- és diaszkennerek 10 000 Ft bruttó vételár felett;

18. MP3 lejátszók, Pendrive készülékek, illetve az ezekhez, valamint a digitális fényképezőgépekhez használatos memóriakártyák 10 000 Ft bruttó vételár felett;

19. távcsövek, látcsövek, mikroszkópok, teleszkópok, iránytűk, tájolók 10 000 Ft bruttó vételár felett;

20. személyi számítógépek és alkatrészeik, monitorok, nyomtatók, szkennerek 10 000 Ft bruttó vételár felett;

21. számológépek, zsebszámológépek, menedzserkalkulátorok 10 000 Ft bruttó vételár felett;

22. írógépek és szövegszerkesztők 10 000 Ft bruttó vételár felett;

23. hangszerek 10 000 Ft bruttó vételár felett;

24. órák 10 000 Ft bruttó vételár felett;

25. bútorok 10 000 Ft bruttó vételár felett.

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.