Csalás

CSALÁS

„Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!”

Ezt a dal juttatta eszembe, hogy eddig még nem írtam a csalásról.

Nagy hiba, mert az egyik leginkább a személyiségünk részét képező „bűnünk” Btk-beli szabályozásáról van szó.

A keresztény – zsidó kultúrkörben is fontos szerepet töltött  be a csalással kapcsolatos erkölcsi irány iránymutatás, amit Jákob, Izsák és Ézsau történetén keresztül ismerhetünk meg.

Ha egy másik világvallást is megnézünk, akkor a Korán 83, Szúrájában azt olvassuk, hogy „Jaj a hamisan mérőknek.”

Már gyerekként megismerjük ezt a fogalmat, hiszen a bújócskában, vagy a számháborúban csalót rögvest kizárjuk a játékból, vagy más esetben két dobásból kimarad.

Aztán csal a hentes, a benzinkutas – a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő – a politikus, a házastárs, egyszóval mindenki.

A csalás – és a hozzá kapcsolódó további „bűnök” : hazugság, hamisítás, lopás, stb. – életünk mindennapjainak szerves részévé vált kultúráktól, korszakoktól és életkortól függetlenül.

Annyira bennünk él, hogy sok esetben úgy legitimáljuk a csalást, hogy „túljártunk a másik eszén”, sikerült becsapnunk őt, hiszen ha nem tennénk, akkor ő csapna be minket.

De hogyan is fogalmazza meg a csalás tényállását a Btk.?

XXXVI. FEJEZET

A VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

Csalás

„373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

  1. a)a csalás kisebb kárt okoz, vagy
  2. b)a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
  3. ba)bűnszövetségben,
  4. bb)közveszély színhelyén,
  5. bc)üzletszerűen,
  6. bd)jótékony célú adománygyűjtést színlelve

követik el.”

Akkor lássuk a „verselemzést”.

A tényállásnak három (vagy négy) együttesen fennálló feltétele(eleme) van:

1.) Haszonszerzés végett,

2.) (Mást) Tévedésbe ejt/tévedésben tart

3.) Kárt okoz.

„A csalás valójában tévedésből eredő vagyoni károsodás előidézése.” 

A bűncselekmény célja tehát a haszonszerzés, így ez csak szándékosan – gondatlanságból nem – elkövethető bűncselekmény.

Itt érdemes néhány szót szólni a szándékról.

Nagyon nehéz az elkövető szándékára fényt deríteni bizonyos esetekben, különöse akkor, ha nem működik együtt a nyomozóhatósággal.

Tételezzünk fel egy esetet (ami elég gyakori), hogy valaki tartozik egy másik személynek egy bizonyos pénzösszeggel.

Eleinte megy a hitegetés, esetleg pötyögtet is valami kis morzsákat, de aztán eldurvul a helyzet és már fel sem veszi a telefont, „eltűnik”. Nem ritka eset, hogy az adós a „perelj be” felkiáltással zárja az együttműködést.

Na, ekkor nyílván érthető okokból elszáll az agya a hitelezőnek és feljelentést tesz a rendőrségen, és mert ismeri a „guglit” gyorsan kiképzi magát a neten és csalás lesz a gyanúsítás.

Ezt követően érkezik a feljelentésének elutasításáról szóló határozat, melyben javasolják, hogy forduljon a polgári bírósághoz a jogsérelmével.

Azt sajnos a mai napig nem tudta eldönteni a jogtudomány, hogy a rendőrség elutasító döntésének alapját a magasfokú büntetőtudományi ismerete, vagy az alacsonyfokú munkakedve képezi, de tételezzük fel, hogy az előbbi.

Ebben az esetben igaza van a rendőrségnek, hiszen a „büdös bunkó nem akar fizetni és még szemtelen is” önmagában nem bűncselekmény. Ha nem tudjuk legalább megalapozottan valószínűsíteni, hogy már a kölcsönkérés idején sem állt szándékában a visszafizetés – a haszonszerzés volt a célja -, akkor valószínűleg nem járunk sikerrel a feljelentésünkkel, tekintettel arra a bírói gyakorlatra is, hogy a büntetőeljárás nem szolgálhat a követelések behajtásának az eszközéül.

Ez a magatartás egyébként a szándék tekintetében az utolsó tényállási elemmel van összefüggésben, vagyis azzal, az eredménnyel jár a cselekménye, hogy kárt okoz.(3/2009/BJE. Szám, BH 4938)

A második tényállási elem első része könnyen érthető.

Tévedésbe akkor ejtünk valakit, ha becsapjuk. Ez elég világos. Ehhez különböző eszközöket vehetünk igénybe. Ahogyan a magánéletünkben aláírjuk apu helyett az intőt az ellenőrzőben, vagy átírjuk a fuvarlevelet, hogy nyerjünk egy keveset a munkahelyen, úgy itt is lehet okiratot hamisítani például ahhoz, hogy a becsapásunk (tévedésbe ejtésünk)sikeres legyen.

Szükséges, hogy  „ezen elkövetői aktív tevékenység az, amely kialakítja a megtévesztett személyben a valóságtól eltérő képzetet”.

Ami talán valamivel érdekesebb és nem csak jogi –mint azt egyébként a fentiekben már boncolgattam – , hanem erkölcsi kérdés is, hogy milyen az, ha valakit tévedésben tartunk. Más szóval : mi van akkor, ha valaki becsapta magát, mi pedig nem világosítjuk fel?

A hétköznapokban gyakran halljuk és sajnos el is fogadjuk, hogy „ha volt olyan hülye, hogy ezt hitte, akkor így járt”.  

Vajon ha én a szép öltönyömben a szokott reggeli munkába indulási időpontban nem az irodába megyek, hanem a szeretőmhöz, akkor hivatkozhatok-e arra a nejemnek, hogy miért volt olyan ostoba, hogy azt hitte dolgozni megyek?

Lehet-e meggondolatlan az a sértett, aki egy rendőrruhában (legalábbis ara kísértetiesen hasonlító öltözetben érkező embert) rendőrnek néz, és nem kérdez rá, hogy tényleg az-e?

A jogi megfogalmazás szerint a tévedésbe ejtés akkor jöhet szóba, ha az elkövető magatartásától függetlenül a sértettben kialakulnak a téves elképzelések. Fontos, hogy ezeket az elkövetőnek fel kell ismernie, azonban a sértettet –passzív alanyt – a valótlanságról nem világosítja fel. Ennek megfelelően a tévedésben tartás tehát nem tevéssel, hanem mulasztással valósul meg.

Tehát a büntetőjog, ha felismerjük, hogy a másik fél egy téves elképzelésben van és ennek ellenére nem világosítjuk fel, hanem azt az ő kárára kihasználjuk, akkor azt büntetni rendeli.

Tehát itt nem hivatkozhatunk arra, hogy „hülye volt, így járt”.

Jelinek szerint a jog az erkölcs minimuma.

Nem lenne baj, ha kicsit tisztességesebben, erkölcsösebben állnánk egymáshoz a mindennapokban.

Az utolsó „verselemzési pontunk” a károkozás.

Amint azt már említettem, ennek egyfelől kapcsolata van az eleve fennálló haszonszerzési céllal, illetve okozati összefüggésben kell állnia a megtévesztő, vagy tévedésbe ejtő magatartással.

Itt fogalmi szinten fontos meghatározni, hogy mit is ért az új Btk. kifejezetten a csalás esetében kár alatt:

A bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenésen túl, az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is érteni kell. Ennek a Btk. módosításnak a nem csak a kifejezetten vagyoni kárként jelentkező kár, hanem az elmaradt vagyoni előny büntethetővé tétele volt a célja.

Végül álljon itt egy tanmese arról, hogy sokszor előfordul, hogy igazából hagyjuk magunkat becsapni és az elkövetők ezt használják ki.

Az eredetei történetet egy kicsit másképpen dolgozta fel, egy zseniális költőnk, Romhányi József:

 „Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.

Csőrében trappista hivalkodott sárgán.

Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy primadonna légy, régen esedékes!
És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!… Az igaz viszont, hogy fehér holló volt…”

 la-fontaine-dore-roka-hollo

(fotó:cultura.hu)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s