Ajándék

Ajándék

 

Az ajándékozás jogi szabályozását a Ptk. 579.§-582. § -ok tartalmazzák.

 

Az ajándékozás fontos előfeltétele, hogy az egyik szerződő fél a saját vagyona rovására- tehát nem más tulajdonát- ingyenesen juttatja a másik félnek.

Az ingyenesség természetesen nem jelenti azt, hogy az ajándék juttatása ne lehetne valamilyen feltételhez kötve. Ennek kézzelfogható példája lehet a jegyajándék, melynél arra tekintettel adja- természetesen még mindig ingyenesen- az egyik fél a jegyajándékot (pl.:a leendő anyós), hogy létrejön a házasság.

Az, hogy feltevéshez köthető az ajándék, természetesen még nem sérti az ingyenességet, hiszen arról akkor beszélnénk, ha a másik fél is adna valamilyen szolgáltatást (pl.: más valamit, akkor csere, pénzt, ez esetben pedig adásvétel).

 

A Ptk. Fontos feltételként szabja, hogy amennyiben az ajándék tárgya ingatlan, akkor az érvényesség feltétele (érvénytelenségről korábbi bejegyzésemben olvashatsz) az írásbeliség.

 

Az ajándékozónak a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződés megkötése, vagy az ajánlata megtétele után „visszalépjen” a teljesítéstől. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a teljesítés előtt (tehát mielőtt átadná az ajándékot, utána a visszakövetelés jöhet szóba) megtagadhatja azt.

 

Ennek két feltétele együttesen fennálló feltétele van:

 

1.)    Körülményeiben lényeges változás állt be,

2.)    A változás a szerződés megkötését követően következett be.

 

Nem várható el az ajándékozótól, (egy esetleges anyagi, pénzügyi katasztrófa esetén) hogy a saját létfenntartását veszélyeztető esetben is teljesítse a korábban vállalt kötelezettségét.

A törvény külön nevesíti kiemelt lényeges változásként a megajándékozott és az ajándékozó közötti viszonyba bekövetkezett (nyílván negatív) lényeges változást.

Fontos szabály, hogy az ajándékozás megtagadásának feltételeinek meglétét az ajándékozónak kell bizonyítania.

Amennyiben ez a bizonyítás nem sikeres, úgy a teljesítés (az ajándék átadása) nem tagadható meg.

Az ajándékozónak az ajándék lényeges tulajdonságai tekintetében tájékoztatási kötelezettsége van.

A lényeges tulajdonság (ok) meghatározása és az azokról történő tájékoztatás fontossága abban rejlik, hogy a megajándékozott megalapozott (ajándék elfogadó) döntését elősegítse.

Előfordulhat például, hogy az ajándék fenntartásának, üzemeltetésének, stb. olyan jelentősek a költségei, hogy ennek ismeretében a megajándékozott azt nem fogadta volna el(tehát az is feltétel, hogy ezeket a megajándékozott ne ismerje).

Az ajándékozó felel a tájékoztatási kötelezettsége elmaradásából bekövetkező károkért.

Egyebekben az ajándék tulajdonszerződéséből, illetve lényeges tulajdonságának fogyatékosságából eredő, vagy az ajándékozás során beálló károkért az ajándékozó akkor felel, ha szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul járt el és ezt a megajándékozott bizonyítani is tudja.

Van még egy – szerintem elég érdekes- kárfelelősségi szabály:

 

„Ptk.581.§(2)Az ajándékozó az általános szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.”

Ez tehát azt jelenti, hogy a Ptk. 339.§ alapján (Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.), az általános kárfelelősségi szabály szerint kell, hogy felelősséget vállaljon az ajándékozó.

 

Az ajándék megtagadásán túl is lehetősége van az ajándékozónk arra, hogy az ajándéka az övé maradjon (visszakerüljön hozzá).

Ez a jogintézmény az ajándék visszakövetelése.

Értelem szerűen az ajándék visszakövetelésének előfeltétele, hogy annak még a visszakövetelés időpontjában meg kell lennie.

Előfordul olyan hiba az ajándékozó részéről, hogy elkezdi fenyegetni az ajándékozottat, hogy majd vissza fogja kérni az ajándékot.

Ahogyan mondani szokták az ajándékozott a „józan paraszti eszével” kitalálja ,hogy ami nincs, azt nem lehet visszakérni- és a vételárat sem költi másra, amit visszalehetne kérni- így gyorsan eladja az ajándékot.

Ezek után nézzük meg tehát a visszakövetelés lehetőségeit:

 

1.)     Az ajándékozó létfenntartása érdekében szüksége van az ajándékra és az ajándék visszakövetelése nem veszélyezteti a megajándékozott létfenntartását,

2.)     Ha a megajándékozott vagy vele együttélő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el (követelheti az ajándékot és a helyébe lépett értéket is!)

3.)     ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. (követelheti az ajándékot és a helyébe lépett értéket is!)

 

Bizonyos esetekben azonban nincs helye az ajándék visszakövetelésének:

 

1.)    ha az ajándék, vagy a helyébe lépett érték a visszakövetelés időpontjában már nincs meg,

2.)    vagy ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta.

 

Érdekesnek mondható szabály, hogy megbocsátásnak minősül az, ha a sérelmet követően az ajándékot megfelelő ok nélkül (tehát nem azért, mert a sérelem következtében kómában volt!) hosszabb ideig nem követelte vissza.

Természetesen annak megállapítása, hogy mit nevezünk „hosszabb időnek” az ügy körülményei és a bírói gyakorlat alapján történik.

 

Végül fontos még azt megemlíteni, hogy a szokásos mértékű ajándék (karácsonyra az X-edik nyakkendő, esetleg szamovár)J visszakövetelésének  nincs helye!

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ajándéknak lehet illetékvonzata is, melynek részleteire jelen bejegyzésben nem térek ki.

 

 

 

Felmondás

Felmondás

 

Így, vagy úgy, de valószínűleg mindenki kapcsolatba kerül a munkajoggal.

Mostani bejegyzésemben néhány fontos, a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos fogalmat fogunk tisztázni.

Kezdjük azzal, hogy a munkaviszony alapvetően határozott, vagy határozatlan időtartamú lehet.

Ezen túlmenően létezik még két felosztás, vagy rendes felmondás, vagy rendkívüli a felmondás, ezen kívül pedig felmondhat a munkáltató és a munkavállaló is.

Természetesen létezik a munkaviszony megszűntetésének egy meglehetősen konfliktusmentes változata is, a közös megegyezés.

 

Aztán persze van ezeknek mindenféle kombinációja, pl.:határozatlan idejű munkaviszonyban a munkáltató rendes felmondása, határozott időtartamú munkaviszonyban a munkavállaló rendkívüli felmondása, stb.

Nézzük akkor meg részletesebben:

A munkaviszony kétféle képen érhet véget. Vagy megszűnik, vagy pedig megszűntetik.

Az első lehetőségnek három esetét nevesítjük:

 

-         a munkavállaló halála,

-         a munkáltató jogutód nélküli megszűnése

-         és az idő elmúlása a határozott idejű munkaszerződésnél.

 

Fontos szabály a munkajogban, hogy minden esetben kell, hogy legyen munkaszerződés!

Itt hívnám fel a figyelmet- bár tudom, hogy a munkaerő piacon nem a munkavállaló diktál-,hogy, ha egy munkavállaló elzárkózik a munkaszerződés megkötésétől akkor azzal a lehetőséggel ne éljünk.

 

A fentieken túl léteznek a munkaviszony megszűntetésének olyan fajtái is, melyek a felek együttes, vagy egyéni elhatározásától függ. Ezeket nevezzük gyűjtőnéven „megszűntetésnek”.

 

Közös megegyezés:

A felek együttes akaratából fakad a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszűntetésének esete.

Ilyenkor a felek minden kérdésben- felmondási idő, végkielégítés, megszűnés időpontja, stb.- megállapodhatnak.

 

A közös megegyezéssel mind a határozott, mind pedig a határozatlan tartamú munkaszerződés megszüntethető.

Rendkívüli felmondás:

A rendkívüli felmondással mindkét fél élhet.

A felmondást- a rendes felmondáshoz hasonlóan- minden esetben a másik félnek írásban kell közölni. A közlésre kétféle határidőt, egy 15 napos szubjektív és egy 1 éves objektív (vagyis jogvesztő) határidőt ismerünk. Ez egyébként általában azonnali megszűnést eredményez.

Okai a következők lehetnek:

1.)    Lényeges (munkaviszonyból eredő) kötelezettség szándékos, vagy súlyosan gondatlan megszegése,

2.)    Olyan magatartás, ami lehetetlenné teszi a munkaviszony fenntartását.

 

Amennyiben a munkavállaló élt a rendkívüli felmondás lehetőségével, úgy jár neki a rendes felmondás esetén őt megillető átlagkereset és végkielégítés, sőt az esetleges kárának megtérítését is követelheti!

Értelem szerűen amennyiben a munkáltató él ezzel a lehetőséggel, úgy a munkavállaló nem tarthat igényt a rendes felmondás esetében őt megillető juttatásokra.

A munkáltató rendes és rendkívüli felmondására is igaz, hogy a felmondási indoknak világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie.(ezen, indoklással szembeni elvárásokat pontosan és részletesen tartalmazza az MK 95.sz. állásfoglalás).

Rendes felmondás:

Ez a munkaviszony megszűntetésének leggyakrabban előforduló esete.

Elöljáróban el kell mondani, hogy a munkaviszony megszűntetésének ez a módja nem alkalmazható a határozott idejű munkaviszonyok esetében!

A rendes felmondás lehetősége mindkét felet megilleti, arról érvényesen lemondani, esetleg a másik felet „megfosztani” nem lehet.

A fentiekben ismertetett írásbeliségnek és a felmondás átvételének fontos szerepe van a hatályosság szempontjából.

A munkáltató- a munkavállalótól eltérően- az írásban közölt felmondását – az Mk 95- re is figyelemmel- köteles megindokolni.

Rendkívül fontos szabály, hogy léteznek felmondási tilalmak, melyek közül példaként említeném a keresőképtelenséget, vagy a terhességi-, szülési szabadságot.

A felmondási idő legalább 30 nap, de legfeljebb 1 év.

Amennyiben a munkavállalónak rendes felmondással mondanak fel, úgy megilleti – a munkaviszonya tartamától függő- végkielégítés, mely aló kivételt képeznek azok, akik nyugdíjjogosultak.

Ennek a szabálynak az az oka, hogy a végkielégítés az új munkahely megtalálásáig teremtsen anyagi biztonságot az álláskeresőnek,míg a nyugdíjjogosult rendelkezik jövedelemmel.

Munkaviszony próbaidő alatti megszűnése:

Ez egy speciális módja a munkaviszony megszűntetésének, mellyel mindkét fél élhet. Ez az eset nem tartozik a felmondás körébe ,így annak szabályai nem alkalmazhatóak.

Ide kívánkozik még a végére, hogy a határozott idejű munkaviszony határozatlanná válik abban az esetben, ha a munkavállaló – a munkáltatója tudtával- akár csak egy napot, de továbbdolgozik.

 

Kötelem

Kötelem

Tegnapelőtt egy kicsit felidegesítődtem (ha egyáltalán létezik ilyen magyar szó).

Egy bizonyos kérdésfelvetés kapcsán, az egyébként a megfelelő válasz bölcsességével felkent válaszadó hibázott!

Ez önmagában még nem volna probléma, de a helyes válaszok sem törték meg bátor ellenállását, a tévedése hajóját nem lékelhették meg a tények jéghegyei.(Úgy tűnik, hogy a ma nagyon költői kedvemben vagyok)J

A kérdés az volt, hogy mit nevezünk „kötelem keletkeztető tényállásoknak”?

Ha Te, kedves olvasó jogász vagy, akkor azonnal – ahogyan mondani szokták: álmodból felkeltve is- mondod a „leckét”:

-         szerződések,

-         egyoldalú jognyilatkozatok,

-         jogellenes magatartással (néha jogos) okozott kár,

-         jogalap nélküli gazdagodás,

-         közhatalmi aktusok,

-         egyéb kötelem keletkeztető tényállások.

Amennyiben abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy a nem jogászok indokolatlanul nagyszámú halmazában létezel boldog örömmel, úgy szükséges, hogy ezeket a gondolatokat kicsomagoljuk.

Mit is értünk ezek alatt, vagy egyáltalán mi az a kötelem és miért fontos ez nekem amúgy is?

A kötelmeket (a kötelmi jogot általában) gyakran keverik össze a szerződések jogával. Ez egyébként nem pontosan van így.

A példa könnyebb megérthetősége okán idehívok segítségül egy analógiát.

Talán emlékszünk az általános iskolai biológia órákon hallott meghatározásra:

„Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár”

Ez ugye praktikusan azt jelenti, hogy a bogarak halmaza része a rovarok halmazának.

Így van ez a szerződések és a kötelmek összevetésénél is, vagyis minden szerződés kötelem, de nem minden kötelem szerződés.

A kötelemnek azt a halmazt nevezzük, amely magában foglalja a fenti felsorolást, de nézzük meg a fogalmát közelebbről.

A kötelem meghatározott, mellérendelt személyek között fennálló olyan polgári jogviszony, ahol a jogosult követelheti, hogy a kötelezett vagyoni értékű szolgáltatást végezzen.(dr.Jobbágyi Gábor,dr.Fazekas Judit)

A polgári jog két nagy vagyonjogi területe a dologi jog és a kötelmi jog.

A dologi jog (pl.: tulajdonjog), abszolút szerkezetű jogviszony, ami mindenkivel szemben hatályos.

Ezzel szemben a kötelmi jog relatív szerkezetű, tehát csak a feleket jogosítja és kötelezi.

Mondok egy példát:

Ha X és Y adás-vételi szerződést köt az X ingatlanára, úgy az ő közöttük létrejövő szerződés csak kettejüket jogosítja és kötelezi (érdekes megjegyezni, hogy mindketten jogosultak és kötelezettek egyaránt, hiszen A jogosultja a vételárnak, de kötelezettje az ingatlan „átadásának” és fordítva).

Ezek után a szerződés alapján bejegyzik Y tulajdonjogát (dologi jog!) a földhivatalnál. Ezek után Y tulajdonjoga, mint abszolút jog, mindenkivel szemben hatályos, ő a tulajdonával szemben mindenki jogosulatlan behatását kizárhatja.

A kötelmek további jellemzői azon túl, hogy meghatározott személyek között áll fenn:

-         tárgya a szolgáltatás, melynek valamilyen vagyoni értéke van,

-         a vonatkozó szabályok általában diszpozitív (megengedő) jellegűek,

-         a felek mellérendeltek, tehát egyenjogúak,

-         a jogosult javára igényt keletkeztet.

Most, hogy már tisztában vagyunk azzal, hogy mi is a kötelem , nézzük meg tehát részletesebben, hogy milyen jogi „eseményekből” keletkezik a kötelem.

1.)Szerződések

Ez egy egybehangzó akaratnyilatkozat, melyet a felek valamilyen joghatás kiváltása (pl.:a fentebb említett ingatlan adás-vétele) miatt tesznek. Egyébként a szerződés létrejöhet szóban, írásban és úgynevezett ráutaló magatartással is.

2.)Egyoldalú jognyilatkozat

Ennél az esetnél arról van szó, hogy nem két (vagy több) személy egybehangzóan nyilatkozik, hanem csak egy személy (saját vagyona terhére), ennek mégis van joghatása.

Erre lehet példa az alapítványrendelés.

Első ránézésre ilyen lehetne az ajándékozás, hiba azonban idesorolni az, hiszen ahhoz szükség van az elfogadásra (ezért is nevezik ajándékozási szerződésnek).

3.) Jogellenes károkozás

Erről és a jogos károkozásról ne írnék részletesen, a témát alaposan körbejárom egy korábbi, „Kártérítő” című bejegyzésemben.

Annyit talán érdemes elmondani, hogy ha valaki jogellenesen kárt okoz, akkor azt köteles (a kivételtől eltekintve) megtéríteni. Ebből a kötelezettségből fakad a kötelem.

4.) Jogalap nélküli gazdagodás

Ptk.361.§

„Aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni.”

Természetesen ez a szabály is tartalmaz kivételeket ( sőt még kivételeket a kivétel alól és alkivételt is)J, ettől függetlenül azt érdemes észrevennünk a kötelezettség tekintetében, mint a károkozásnál (a jogszabály is a kártérítés általános szabályaira utal vissza).

5.) Közhatalmi aktusok

Erre egy tipikus példa az, amikor mondjuk egy ingatlanra a szolgalmi jogot nem a felek megállapodása, hanem a hatóság (pl.:helyi polgármesteri hivatal) létesíti.

Attól függetlenül is keletkezik a feleknek kötelezettségük és joguk, hogy ez a szerződéses akaratuktól függetlenül jött létre.

6.) egyéb mód

Azokat a módokat szokás idesorolni, amelyeket jogszabályok (tehát nem a felek, nem is a hatóság) alapján létesítenek kötelmet.

A kötelmi hagyomány példáját találtam erre.

Nagyjából arról van szó, hogy a Ptk.-ban található szabály szerint az örökhagyónak lehetősége van arra, hogy a hagyaték részét képező valamely vagyontárgyat valamely személynek közvetlenül juttatja, így nem minősül öröklésnek.

Mindenképpen szeretnék még röviden szólni a kötelmeknek egy a többitől elkülönült csoportjáról, a természetes kötelmekről.

Ezeknek a kötelmeknek (a többi kötelemtől eltérő módon) az a tulajdonságuk, hogy bírósági úton nem lehet őket érvényesíteni.

Erre egy praktikus példa a kártyaadósság/kártyanyeremény.

Így a végére egészen meg is nyugodtam.:)