Érvénytelenség

ÉRVÉNYTELENSÉG

A blognak nem feladata aktuálpolitikai kérdésben állást foglalni, viszont bizonyos események témafelvetésként szolgálnak.

Ilyen volt a közelmúltban a köztisztviselőktől elvárt nyilatkozat, mellyel beleegyeznek a lehallgatásukba és annak esetleges érvénytelensége. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, a kényszer (ha nem írják alá, akkor elveszítik az állásukat) érvényteleníti a jognyilatkozatot. Ezzel szemben a másik álláspont az, hogy a korrupciómentes közélet egy fontosabb társadalmi érdek, és aki nem járul hozzá, hogy az ilyen bűncselekményekkel súlyosabban fertőzött területen végzett tevékenysége során (esetleg máskor is?!)megfigyeljék , az nem végezhet itt munkát.

Lehet, hogy egy kicsit sántikál ez az okfejtés, de a jogok korlátozhatóságáról és a társadalmi érdekek fontosságáról talán egy másik bejegyzésben értekeznék, egyfelől a kérdés szerteágazó volta, másfelől az alkotmányozási folyamattal összefüggő jogintézmények újragondolásával kapcsolatos kérdőjelek miatt.

Tehát a szerződések érvénytelenségéről írnék a teljesség igény nélkül.

Érvénytelenség:

A szerződés attól lesz érvénytelen, hogy „szenved” valamilyen hibától. A hiba megléte és annak a szerződéssel kapcsolatos következményei (vagyis annak érvénytelensége) függetlenek attól, hogy ki a felelős a létezésükért. Az persze más kérdés, hogy egy szándékos jogellenes magatartás nyomán keletkezhet-e valakinek kártérítési kötelezettsége.

Jogkövetkezménye az, hogy az eredeti, vagyis a szerződéselőtti állapotot kell visszaállítani. Természetesen vannak esetek (pl.: feltűnő értékaránytalanság), hogy a bíróság fenntartja a szerződést, de a hibáját orvosolja (legalábbis megpróbálja).

Amennyiben a szerződést a bíróság „érvényesíti”, akkor a feleknek a szerződésben vállalt kötelezettségeit teljesíteni kell. Tehát nem hivatkozhatnak makacsul arra, hogy szerintük márpedig ez érvénytelen.:)

Érdekes szabály, hogy ha a szerződés csak részben (mert ilyen is van ám), tehát nem teljes egészében lesz érvénytelen, úgy csak akkor válik érvénytelenné az egész, ha az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Remélem ez érthető volt.

Az érvénytelenségi okok felosztásának (szerződési akarat, nyilatkozat, célzott joghatás) jogelméleti boncolgatásába – talán kicsit félve attól, hogy magam is összekeverednék J – nem mennék bele. Ehelyett a két alapvető, gyakorlati értelemben is értékelhető csoportosítást nézzük meg.

Alapvetően két csoportra oszthatóak az okok:

I. Semmisség

II. Megtámadhatóság

Semmisség

„Ptk.234. § (1) A semmis szerződés érvénytelenségére – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség.”

A szerződés érvénytelenségéhez tehát nincs szükség külön eljárásra (nem kell megtámadni, hanem e törvény erejénél fogva, eleve érvénytelen) és bárki (tehát nem csak a sérelmet szenvedő, vagy akinek jogát, jogos érdekét sérti) hivatkozhat rá, határidő nélkül.

Ha megállapítást nyer (tehát, ha a másik fél vitatta és ezt követően bíróság állapította meg) a semmissége egy szerződésnek, abban az esetben sem fűződik hozzá a Ptk. 198. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezmény (kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére).

Semmiségi okok:

1.)Cselekvőképesség hiánya, vagy korlátozottsága:

Ez egy relatív semmiségi ok, vagyis csak annak az érdekében lehet rá hivatkozni, akinek a cselekvőképessége hiányzik, vagy korlátozott.

Fontos szabály, hogy ha valaki a cselekvőképessége vonatkozásában a másik felet megtéveszti, az helytállási felelősséggel tartozik.

Azok a szerződések, melyek a mindennapi életben tömegesen fordulnak elő és azonnal teljesíti, nem minősülhetnek ennek alapján semmisnek (pl.:a kisgyerek nyalókát vesz a boltban).

2.)Színlelt szerződés:

Itt mindkét szerződő fél akarata hibás, hiszen vagy nem akartak semmilyen szerződést kötni, vagy ne olyan szerződést, mint amilyet kötöttek (pl.: adó, vagy illetékfizetési kötelezettség elkerülése miatt). Ez utóbbit palástolt ügyletnek nevezik.” A felek akarnak, de takarnak”.:)

3.)Fizikai kényszer:

Ebben az esetben – az előzőtől eltérően- csak az egyik fél nem szándékozik szerződést kötni, de azt valamilyen fizikai kényszer hatására teszi.(ha valakinek pisztolyt tartanak a fejéhez, ott nem lehet szabad akaratról beszélni)

4.)Alakszerűség hiánya:

Akkor fordul elő, a ha valamely jogszabály egy szerződés létrejöttéhez kötelező alakszerűséget ír elő.Pl.: az ingatlanok adás-vételéhez kötelező az írásbeliség, sőt az ügyvédi ellenjegyzés is. Nem tartozik ide szorosan, de szükségesnek érzem megjegyezni, hogy a szerződések létrejöttének szabályait kell alkalmazni a módosításuk, vagy megszűntetésük esetében is.

5.)Álképviselet:

Ha valaki más nevében jogosultság hiányában, vagy képviseleti jogkörét túllépve tesz nyilatkozatot. Azt hiszem, hogy ez nem igényel különösebb magyarázatot. Talán azt érdemes megjegyezni- bár ez más okokra is igaz- hogy a semmisségi oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia. Nem lehet tehát arra hivatkozni, hogy a szerződés megkötésekor xy volt a cég ügyvezetője, de már leváltották.

6.)Tilos szerződések:

Alapvetően három esete van, a jogszabály megkerülésével kötött, a jogszabályba ütköző és a jóerkölcsbe ütköző szerződések (ez utóbbira példa lehet a Tocsik ügyként elhíresült eljárás).

7.)Lehetetlen szerződés:

Itt a lehetetlen szolgáltatásra (vagyis a szerződés tárgyára) kötött szerződésekről beszélünk. Nyilvánvalóan nem lehet érvényesen szerződést kötni arra, hogy viszlek egy kört a Göncöl szekérrel, vagy vennék tőled zoknit az Erzsébet híd lábára.:)

Megtámadhatóság:

„Ptk.236. § (1) A megtámadást egy éven belül írásban kell a másik féllel közölni, majd a közlés eredménytelensége esetében haladéktalanul a bíróság előtt érvényesíteni.

(2) A megtámadási határidő megkezdődik

a) a tévedés, megtévesztés felismerésekor;

b) jogellenes fenyegetés esetében a kényszerhelyzet megszűntekor;

c) a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési

feltétel [209/A. § (1) bekezdés, 301/A. § (4) bekezdés] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor – részletekben történő teljesítésnél az első teljesítéskor -, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor.

(3) A megtámadási határidőre az elévülés nyugvásának és megszakadásának szabályai megfelelően irányadók. A megtámadásra jogosult a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt.

(4) A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.”

A megtámadhatóság tipikusan relatív semmisségi ok.

A szerződés addig érvényesnek tekintendő, ameddig meg nem támadják és a bíróság jogerősen meg nem állapítja az érvénytelenségét.

A szerződést nem támadhatja meg akárki,- szemben a semmisséggel – hanem csak az, aki a sérelmet elszenvedő fél, vagy akinek a megtámadáshoz érdeke fűződik. Itt jegyezném meg, hogy az actio popularis intézményét is egy ehhez hasonlóra szándékoznak – szerintem méltányolható okokból- megváltoztatni az utólagos normakontrollnál, az alkotmánybírósági eljárásban.

Fontos szabály a megtámadásra nyitva álló határidő. Amennyiben a határidő eltelik és nem támadják meg a szerződést, úgy az érvényes marad. Egy éven belül kell a megtámadási határidő megnyíltától számítva (1 év a megtámadásra nyitva álló,ha menthető okból nem ismerhette fel, akkor felismeréstől:általános elévülési idő 5 év) a másik felet írásban tájékoztatni az érvénytelenségről.

Megtámadhatóság okai:

1.) a.)Tévedés, b.)megtévesztés, c.)fenyegetés(Ptk.210.§):

a.)Akkor lehet megtámadni ennek alapján a szerződést, ha a fél a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülményben tévedésben volt és ezt a másik fél okozta (vagy felismerte). A tévedésnek két esetét ismerjük, az egyik a ténykérdésben való tévedés, a másik pedig a jogkérdésben való tévedés.

Jogi tévedésről kizárólag abban az esetben beszélhetünk, ha a feleknek együttesen adott lényeges kérdésben a munkakörében eljáró jogi szakértő a jogszabályok tartalmár4a nézve nyilvánvalóan téves felvilágosítást. (ha rosszindulatú lennék – ami soha távol legyen tőlemJ-,akkor azt mondanám, hogy szinte soha. Nehezen elképzelhető a számomra, hogy egy- a ködös megfogalmazások nagymestereiként elhíresült –jogász nyilvánvalóan téves felvilágosítást ad és erre ráadásul a laikus és valószínűleg ellenérdekelt felek egyezően emlékeznek vissza…)

b.) Ha az egyik felet lényeges körülmény tekintetében tudatosan tévedésbe ejtették, vagy abban tartották(egyébként ez a tényállási elem hasonló , a Btk.-ban szereplő csaláshoz).

c.) Itt a fenyegetést szükséges definiálni: személyi, vagy vagyoni hátrány kilátásba helyezése abból a célból, hogy ezáltal az egyik felet befolyásolják.

Egyéb iránt a megtévesztés és a fenyegetés úgynevezett harmadik személy irányából is eredhet.

Ingyenes szerződés esetében szigorúbb a szabály, mert akkor is megtámadható, ha ezt a körülményt a másik fél nem ismerhette fel.

2.) Objektív (feltűnő) értékaránytalanság:

Ez a szabály azon az elven alapszik, hogy – amennyiben a felek egyikét sem vezeti az ajándékozás szándéka- a szolgáltatásért ellenszolgáltatás jár és ezeknek egyenértékűnek kell lenniük. Ebben az esetben lehetséges a már fentiekben említett érvénytelenség bírósági úton történő orvoslása. A bírósági gyakorlat, a „felén túli sérelem” alapján az 50% körüli mértékű különbséget tekinti aránytalannak.

3.) Tisztességtelen szerződési feltétel:

Erre az úgynevezett ÁSZF-ek esetében van lehetősé. Az általános szerződési feltételek a „blanketta szerződések” esetében fordulnak elő. Ezeknél a szerződéseknél az egyik félnek (pl.:egy közszolgáltató esetében) az a lehetősége van (mint a viccben: fapados repülőn jön a légikisasszony, Kér ebédet? Utas: miből lehet választani? Légikisasszony: igen, vagy nem!) J, hogy vagy aláírja a szerződést, vagy nem. Nincs lehetősége sem hozzátenni, sem elvenni belőle.

Ezért is biztosított a jogalkotó lehetőséget arra, hogy az ilyen szerződések tisztességtelen volta miatt megtámadhatóak legyenek.

Érdekessége ezeknek az eseteknek, hogy lehetőség nyílik a közérdekű keresetek indítására.

Amennyiben valamely ÁSZF-ről megállapítják, hogy érvénytelen, úgy a korábbi, már teljesített szerződések érvényben maradnak.

Hát (amivel nem kezdünk mondatot)J egyelőre ennyit a szerződésekről.

Ha valaki úgy érzi, hogy az írás végére értve semmivel sem lett okosabb –sőt néhány korábban értett dolog is összekavarodott-, ne érezze rosszul magát, a hiba nem az Ön készülékében van!

Ez a polgári jog egyik legrégebbi, leginkább kimunkált és emiatt legbonyolultabb területe.

 

CSERBENHAGYÁSOS GÁZOLÁS

CSERBENHAGYÁSOS GÁZOLÁS

Elöljáróban jelzem, hogy a jog nem ismeri a cserbenhagyásos gázolás fogalmát!

Ez a kifejezés inkább a köznyelvben terjedt el- talán egy kicsit keveri az esette összefüggő két tényállást- és ez indított arra, hogy kísérletet tegyek ennek a kérdésnek a tisztázására.

Gyakran találkozunk a médiában- sajnálatos módon a közelmúltban megnövekedett számban- a cserbenhagyás, illetve a cserbenhagyásos gázolás kifejezésekkel. Ezen kívül, néha az előbbi kifejezésekkel felcserélve, vagy azokkal párhuzamosan fel-felüti a fejét a segítségnyújtás elmulasztása is. Az alábbi bejegyzésben- a korábbiaktól eltérő módon, olvasói javaslat nyomán:)- röviden, de közérthetően megpróbáljuk megvizsgálni a különbségeket, más szóval élve elhatároljuk a két tényállást egymástól.

I.Cserbenhagyás

„190. § Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződnék arról, hogy valaki megsérült-e, avagy az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A cserbenhagyást a Btk-n belül a XIII. fejezetben, a „közlekedési bűncselekmények” címszó alatt található. Ha megnézzük a törvény szövegét, abból egyértelműen kiderül, hogy a bűncselekmény aktív alanya, vagyis elkövetője csak olyan személy lehet, aki részt vesz a közlekedésben és ezen belül még a balesetben érintett járművet vezeti.

Ebből az elemzésből egyértelműen látszik, hogy az elkövető nem lehet „akárki”, kizárólag olyan személy lehet, aki a balesetben (tehát balesetnek is kell lennie!) érintett. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a baleset bekövetkezéséért is ő a felelős! Amennyiben azonban megállapítást nyer, hogy más bűncselekményért is felelős, akkor természetesen azért is elmarasztalják, akár halmazatban is megállapítható lehet, mondjuk a közlekedési baleset okozásával, vagy az ittas vezetéssel.

Egyéb iránt ennél a bűncselekménynél az „amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg” fordulata alatt a segítségnyújtás elmulasztását érthetjük. Ebből az is következik, hogy a cserbenhagyást – hasonlóan a becsületsértés és a rágalmazás közötti viszonyhoz- csak akkor alkalmazható, ha a segítségnyújtás elmulasztása „nem áll meg”.

Cserbenhagyásról tehát csak akkor beszélhetünk, ha a baleset „hatósugarában” nem volt (de lehetett volna!)sérült személy.

A bűncselekmény kizárólag szándékosan követhető el, tehát, ha bizonyítható, hogy gondatlanságból nem vette észre, hogy van e sérült és ment el (nem könnyű bizonyítás), úgy mentesül a felelősségre vonás alól. Itt a felelősséget természetesen nem zárja ki (tehát nem lehet rá hivatkozni), ha a megállási és meggyőződési kötelezettségének ittas állapota miatt nem tett eleget!

Látni kell, hogy az is megvalósítja ezt a bűncselekményt, aki nem áll meg és az is, aki eltávozik a baleset színhelyéről. Mindkét esetben arról kell meggyőződni, hogy került e valaki segítségnyújtást igénylő helyzetbe. A megállási kötelezettséget egyébként a KRESZ írja elő a jármű vezetőjének.

Más a helyzet a „továbbhajtással”. Itt arról van szó, hogy tételezzük fel, hogy baleset érintettjeiként az ütközést követően kipattanunk a kocsiból és a másik autóban- esetleg gyalogosan közlekedő személyt- lévő sérültre rá sem pillantva, kizárólag a saját autónkban bekövetkezett kárt elemezgetve dörgedelmes szitkok után visszaülünk a kocsiba és elrobogunk.

A „sérült”,v agy esetünkben „megsérült” kifejezésnek rendkívül fontos szerepe van. Arról van itt szó, hogy ha egy közlekedési balesetben egyértelműen megállapítható, hogy sérült személy van – mint ahogyan a közelmúltban a kisteherautó vezetője, aki Budapesten elgázolt egy nőt a gyalogosátkelőn- és a sofőr továbbhajt, akkor a súlyosabb bűncselekmény (segítségnyújtás elmulasztása) miatt indul ellene az eljárás. Érdekes, hogy a „tőlünk elvárható segítség” –szemben a segítségnyújtás elmulasztásával- nem tényállási elem.

Figyelemre méltó eleme a tényállásnak a „veszély” fogalma. A Btk. 171.§-ának (segítségnyújtás elmulasztása) indoklásában találjuk meg a definíciót:

„ A veszély olyan helyzet, amikor fennáll az élet, a testi épség, vagy az egészség sérelmének reális veszélye”.

Ezzel a meghatározással aztán kivagyunk a vízből!

A jogszabályhely egyértelműsítése érdekében szükséges néhány idevonatkozó, a bírósági gyakorlatot meghatározó bírósági határozatból „szemezgetnünk

- Nem valósul meg a cserbenhagyás vétsége, ha a közúti baleset során csak kisebb anyagi kár keletkezik, és az utasok vagy kívülállók élete és testi épsége nem kerül közvetlen veszélybe (BH 1987. 262.).

- Az a körülmény, hogy a sérülés olyan súlyos, hogy az a sértett gyorsan bekövetkező halálát is eredményezi, nem mentesítheti az elkövetőt a segítségnyújtási kötelezettség alól (BH 1984. 428.).

- Nincs helye a cserbenhagyás vétsége miatt a bűnösség megállapításának, ha az elkövető a parkolóhelyen álló olyan járműnek ütközik, amelynek hatókörében nincs személy (BH 1989. 387. A két bűncselekményt alapvetően az különbözteti meg egymástól, hogy van e baleset és annak a helyszíne! Amíg a cserbenhagyásnál mindig van baleset, addig a segítségnyújtás elmulasztásánál nem feltétlenül.

II.Segítségnyújtás elmulasztása

„172. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. (3) A büntetés bűntett miatt három évig, a (2) bekezdés esetén öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézi elő, vagy ha a segítségnyújtásra egyébként is köteles. (4) A (3) bekezdés utolsó fordulata nem alkalmazható azzal szemben, aki a közlekedési szabályok alapján köteles a segítségnyújtásra.”

Ez a bűncselekmény a Btk. XII. fejezetében, a „személy elleni bűncselekmények” címszó alatt található.

Éles szemmel észrevehettük, hogy itt hiányzik az az elem, hogy nem lehet akárki az elkövető. Az a rossz hírem, hogy ezt a bűncselekményt bárki elkövetheti, tehát nem csak a balesettel érintett jármű vezetője, hanem annak utasa, vagy akár egy járókelő is.

Az első kérdés, hogy mit is értünk az alatt, hogy „tőle elvárható”? A jogszabály nem várja el tőlünk, hogy zsebünkből defibrillátort, esetleg röntgen gépet elővéve „orvosoljuk” a problémát, de azt feltétlenül igen, hogy a „tőlünk elvárható módon” (pl.: felhívjuk a 112-t) megpróbálunk segíteni.

Arra azonban senki sem kötelezhető, hogy a saját életét, vagy testi épségét veszélyeztesse.

Álljon itt két konkrét (BH) példa:

 fuldoklónak a vízből mentése különleges szakképzettséget igényel, és különleges veszéllyel jár. Aki ilyen szakképzettséggel nem rendelkezik, nem kötelezhető élete kockáztatására.

 A segítségnyújtás elmulasztását csak az követheti el, aki az adott helyzetben ténylegesen képes segítséget nyújtani, erre megvan a fizikai képessége. Nem terheli az általános segítségnyújtási kötelezettség azt, aki segítségnyújtásra – mint a gépjármű utasa – azért nem képes, mert maga is sérülést szenvedett, vagy veszélyhelyzetben van .

A Btk-hoz fűzött kommentárból megtudjuk, hogy a segítségnyújtási kötelezettség annak az irányában is fennáll, aki a sérülését maga is el tudja látni. Azt, hogy valaki rászorul-e a segítségre, minden esetben a sérült személy oldaláról kell vizsgálni, vagyis teljességgel független az elkövetőtől.

Összegezve tehát az alapvető különbségek:

1) Cserbenhagyásról akkor beszélünk, ha segítségnyújtás nem valósul meg,

2) Cserbenhagyás elkövetője (aktív alanya) csak a balesettel érintett jármű vezetője lehet, a segítségnyújtás elmulasztásáé bárki,

3) Cserbenhagyásnál mindig van baleset, segítségnyújtás elmulasztásánál nem feltétlenül,

4) Ha egy balesetnél van sérült – egyéb tényállási elemek megvalósulása mellett-, akkor a segítségnyújtás elmulasztása, ha nincs akkor a cserbenhagyás kerül megállapításra.

Engedjétek meg nekem azt a személyes megjegyzést, hogy mindkét bűncselekmény a személyes felelősségvállalás hiányáról szól.

Sajnos nem véletlen, hogy egy értékválságos világban ennyire elszaporodnak az ilyen típusú bűncselekmények.

Na, ez a bejegyzés is hosszú lett. Sajnálom…:)