AZ ÖRÖKLÉSI JOG ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
- Hagyaték, örökség, öröklés
- Kiesés az öröklésből
- Érdemtelenség
- Lemondás az öröklésről
- A kiesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása
1.)
Annak, hogy öröklésről beszélhessünk, vannak bizonyos előfeltételei.
Először is „szükséges” hozzá az örökhagyó halála. Ennek a ténynek –és a hozzá kapcsolódó időpontnak- az örökség megnyílása tekintetében van jelentősége, vagyis a jogutódlás kezdő időpontját határozza meg.
Ez után kerülünk abba a helyzetbe, hogy megvizsgáljuk az örökös öröklési-, és szerzőképességét.
Ezalatt a két fogalom alatt azt értjük, hogy az örökös lehet e alanya az öröklésnek (öröklési képesség), illetve azt, hogy az örökös megszerezheti e a hagyatékot, vagy az örökrészt(szerzőképesség).
A két fogalom nagyjából egybe esik a személyi jogból ismert két fogalommal, a jogképességgel (mellyel Magyarországon minden személy rendelkezik, illetve a jogi személyeknek is van), illetve a cselekvőképességgel (amivel már nem mindenki rendelkezik feltétlenül, pl.: a gyermekek, vagy a gondnokság alatt állók).
Fontos előfeltétele az öröklésnek- értelem szerűen-, hogy az örökösnek túl kell élnie az örökhagyót. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyenes ágon ne örökölhetnénk, mondjuk a nagyszüleink után, mert a szüleink mondjuk előbb haltak meg, mint a felmenőik. Ebben az esetben „kiesésről” beszélünk, tehát a nagyszülők halálakor a szülők kiesése miatt az unokák örökölnek.
Fontos még megjegyezni, hogy örökölni törvény, vagy végintézkedés (végrendelet) alapján lehet.
A törvényes öröklés akkor lép életbe, ha az örökhagyónak nincs érvényes végrendelete, melyből megállapítható lenne a végakarata.
Amennyiben az örökösnek nincs örököse-vagy van, de a hagyatékot visszautasította- végső helyen az állam az örökös Az állam nem utasíthatja vissza az örökséget.
Ennek a szabálynak akkor van igazán jelentősége, ha a hagyatéki vagyonban a passzívák (tartozások) meghaladják az aktívákat (előnyök).
Az örökséget egyébként az örökös csak egészében utasíthatja vissza, nem teheti meg, hogy „kimazsolázza” a jobb részeket, míg a tartozásokat köszöni, de nem kéri.
2.)
Kiesés az öröklésből
A Ptk. taxatíve (tételes, nem példázó) sorolja fel a kiesési okokat, melyek a következők:
„Ptk.600. § Kiesik az öröklésből
a) aki az örökhagyó előtt meghal;
b) aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg;
c) aki az öröklésre érdemtelen;
d) aki lemondott az öröklésről;
e) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
f) aki az örökséget visszautasította.”
A kiesés természetesen relatív hatású (mint azt fentebb a szülő- nagyszülő relációban láthattuk). Tehát ez azt jelenti, hogy a kiesett személy rokonaira nincs hatással.
Azt, hogy a kiesett személy helyett ki örökölhet, a törvényes öröklés esetében a törvény, míg a végrendeleti öröklésnél az örökhagyó- helyettes örökös nevezésével- határozza meg.
a) aki az örökhagyó előtt meghal;
Ez a kiesési ok talán nem is igényel- a fentiekben részletezetteken túl- különösebb magyarázatot.
b) aki a hagyatékot az öröklés megnyílásakor törvénynél fogva nem szerezheti meg
A törvény erejénél fogva nincs lehetősége annak a különélő házastársnak, bejegyzett élettársnak, akinek az örökhagyóval az örökség megnyílásakor a házastársi, bejegyzett élettársi életközösség nem állott fent és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás.
Na, ez tipikusan egy szép kis bírósági vitás történet lehet!
Képzeljük el a „Dallaszos” milliomost, aki az 50 évvel fiatalabb feleségét szélnek ereszti ( mert gyengéd szálakkal kötődött a kertészhez) és ezután egy hónappal meghal.
Látom lelki szemeim előtt a könnyekkel áztatott selyem zsebkendős özvegyet, amint a nem túl olcsó pénzen „vett”ügyvédjével bizonygatja, hogy már majdnem visszaköltözött volna, amikor az örökhagyó orvul elhunyt. Éppen ezért öt illeti az örökség –legalább is egy része-, nem pedig a gyerekeket.
c) aki az öröklésre érdemtelen;
„Ptk.602. § (1) Érdemtelen az öröklésre
a) aki az örökhagyó életére tört;
b) aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta, vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte;
c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört.”
Nagyon fontos szabály, hogy az érdemtelenséget nem lehet figyelembe venni abban az esetben, ha az örökhagyó, vagy az a személy, aki ellen a magatartás irányul, azt megbocsátotta.
Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelenség miatt kiesett személy helyett örökölne, vagy kötelezettségtől mentesülne. Az érdemtelenségre minden esetben hivatkozni kell, azt hivatalból (tehát „magától”) nem veszik figyelembe.
Az érdemtelenség jogkövetkezménye, hogy semmilyen jogcímen (kötelesrész sem) nem örökölhet.
d) aki lemondott az öröklésről;
A lemondás (szemben a visszautasítással) ,még az örökhagyó életében történő jogi aktus. Arról van tehát szó, hogy az örökös, még akkor, amikor az örökhagyó él, egy egyszerű magánokiratban (ingyen, vagy ellenérték fejében) részben, vagy egészben lemond az örökségéről.
Az írásbeli nyilatkozatot ugyanúgy lehet megtámadni, mint a végrendeletet. A lemondás esetében ismét felmerül az a kérdés, hogy mi történik a lemondó leszármazóival.
Ebben az esetben a leszármazói csak akkor nem örökölnek, ha a megállapodás így szól.
Főszabály szerint –ellenkező megállapodás hiányában- az öröklésről való lemondás,a kötelesrészről történő lemondást is jelenti.
Érdeles szabály még az, hogy a lemondás ellenkező megállapodás hiányában kiterjed arra is, amivel a lemondó hányada utóbb másnak kiesése következtében növekszik, úgyszintén arra a vagyonra, amelyet az örökhagyó a lemondás után szerzett, kivéve ha a szerzés az örökhagyó vagyonában olyan rendkívüli növekedést idézett elő, amelynek ismeretében a lemondó nyilatkozatát nem tette volna meg.
e) akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott;
Kizárás:
A kizárás esetében az örökös, kizárólag a kötelesrészre tarthat igényt.
Kizárásról abban az esetben beszélhetünk, ha az örökhagyó a végintézkedésében kifejezetten megjelöli (vagy hallgatással mellőzi) a kizárandó örököst.
A kizárás relatív kiesési ok, tehát a leszármazókra nem vonatkozik.
Fontos szabály, hogy a kizárást nem kell indokolni!
Kitagadás:
A kitagadás –mi tagadás- egy sokkal súlyosabb következményekkel járó örökhagyói intézkedés. Egyébiránt a Ptk. a kitagadást sokkal arrébb ( a kötelesrésznél), az alábbiak szerint szabályozza:
Ptk.662. § Nem jár kötelesrész annak, akit az örökhagyó végintézkedésében érvényesen kitagadott. A kitagadás csak akkor érvényes, ha a végintézkedés annak okát kifejezetten megjelöli.
663. § (1) Kitagadásnak van helye, ha a kötelesrészre jogosult
a) az örökhagyó után öröklésre érdemtelen lenne;
b) az örökhagyó sérelmére súlyos bűncselekményt követett el;
c) az örökhagyó egyenesági rokonainak házastársának vagy bejegyzett élettársának életére tört, vagy sérelmükre egyéb súlyos bűntettet követett el;
d) az örökhagyó irányában fennálló törvényes eltartási kötelezettségét súlyosan megsértette;
e) erkölcstelen életmódot folytat;
f) jogerősen öt évi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre ítélték.
(2) Házastársát vagy bejegyzett élettársát az örökhagyó házastársi, bejegyzett élettársi kötelességet durván sértő magatartása miatt is kitagadhatja.
664. § (1) A kitagadás érvénytelen, ha okát az örökhagyó végintézkedése előtt megbocsátotta, utólagos megbocsátással pedig a végintézkedés visszavonása nélkül is hatálytalanná válik.
(2) Ha a kitagadás érvénytelen, az örökösnek kötelesrészre van igénye. Az utólagos megbocsátással hatálytalanná váló kitagadás esetében az örökös az általános szabályok szerint örököl.
Csak a kötelesrészre jogosult örökösöket érinti ez a kiesési ok. Egyébként ez is relatív kiesés, hiszen a kitagadott személy leszármazóira nincs kihatással.
Érvénytelennek kell tekinteni azt a kitagadást, ha az okát az örökhagyó a végintézkedés előtt megbocsátotta, vagy ha utólag bocsátotta meg, akkor nem szükséges a kitagadó végintézkedés visszavonása. Az első esetben kötelesrészre jogosult, míg a másodikban az általános szabályok szerint örököl.
Ez ugye a gyakorlatban azt jelenti, hogy tételezzük fel ,hogy miután a nagypapa meghal, előkerül a végrendelete,amelyben Józsikát, az unokáját kitagadja arra hivatkozva, hogy börtönre 6 év ítélték. Józsika , aki egyértelműen ártatlan a jogerős ítéletet megtámadva a Legfelsőbb Bíróságra megy, ahol felmentik.
A papa ezt tudta ugyan, de a „nem zörög a haraszt” elve alapján – megbocsátva ugyan Józsikának, de nem felejtve- erre hivatkozva kitagadja az unokáját.
Amennyiben Józsikának sikerül bebizonyítania (fényképek, okiratok, tanúk,stb.) , hogy a Papa a végrendelet megírásakor már igazából megbocsátott, akkor a kötelesrészt megkapja.
Itt ugye azt az örökhagyói akaratot tisztelik, hogy ok, hogy megbocsátok, de ennek tudatában végintézkedek ergo kicsit azért haragszom (olyan , mint a kizárás).
A másik esetben pedig tételezzük fel ,hogy a Papa amint megtudja, hogy Józsikát jogerősen elítélik 6 évre, első felindulásában kitagadja Őt.
Ezt követően megy Józsika a Legfelsőbb Bíróságra ,ahol felmentik. A Papa utólag megbocsát, de nem változtatja meg a végrendeletét (talán nincs is rá ideje). Ebben az esetben – a feltételezhető végintézkedői akarattal egyezően- a teljes örökrésze jár Neki.
f) aki az örökséget visszautasította.
Az örökséget csak az örökség megnyílását követően- tehát az örökhagyó halála után- lehet visszautasítani.
Ez egy, az örökös részéről tett egyoldalú (szóbeli, vagy írásbeli)jognyilatkozat, melyből egyértelműen kiderül a visszautasítás szándéka, és amelyet nem lehet visszavonni.
Relatív kiesési ok, tehát a leszármazókra nem terjed ki, de nem is nevezhet meg maga helyett helyettes örököst.
Mint azt már fentebb írtam , a hagyatékról, mint egészről hete csak lemondani.
Ettől a szabálytól eltér a mezőgazdasági termelést szolgáló föld, eszközök, állatok, stb., ha nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.
Az állam szükségképpeni örökös, az örökséget nem utasíthatja vissza.
A visszautasítás érvénytelen, ha feltételhez, vagy időhöz kötik, illetve, ha megszorítással tették, vagy részleges.
3.)
A kiesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazása
„606. § Az öröklésből kiesésre vonatkozó rendelkezéseket a házastárs, a bejegyzett élettárs haszonélvezeti joga, a kötelesrész és a hagyomány tekintetében is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a hagyományos kiesése – ha e vonatkozásban helyettesítés nem történt – a hagyománnyal terhelt személy mentesülését jelenti.”
