Csalás


CSALÁS

„Mert aki hazudik, az csal,
Aki hazudik, az lop,
Hazudni, csalni csúnya dolog!”

Ezt a dal juttatta eszembe, hogy eddig még nem írtam a csalásról.

Nagy hiba, mert az egyik leginkább a személyiségünk részét képező „bűnünk” Btk-beli szabályozásáról van szó.

A keresztény – zsidó kultúrkörben is fontos szerepet töltött  be a csalással kapcsolatos erkölcsi irány iránymutatás, amit Jákob, Izsák és Ézsau történetén keresztül ismerhetünk meg.

Ha egy másik világvallást is megnézünk, akkor a Korán 83, Szúrájában azt olvassuk, hogy „Jaj a hamisan mérőknek.”

Már gyerekként megismerjük ezt a fogalmat, hiszen a bújócskában, vagy a számháborúban csalót rögvest kizárjuk a játékból, vagy más esetben két dobásból kimarad.

Aztán csal a hentes, a benzinkutas – a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő – a politikus, a házastárs, egyszóval mindenki.

A csalás – és a hozzá kapcsolódó további „bűnök” : hazugság, hamisítás, lopás, stb. – életünk mindennapjainak szerves részévé vált kultúráktól, korszakoktól és életkortól függetlenül.

Annyira bennünk él, hogy sok esetben úgy legitimáljuk a csalást, hogy „túljártunk a másik eszén”, sikerült becsapnunk őt, hiszen ha nem tennénk, akkor ő csapna be minket.

De hogyan is fogalmazza meg a csalás tényállását a Btk.?

XXXVI. FEJEZET

A VAGYON ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEK

Csalás

„373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

  1. a)a csalás kisebb kárt okoz, vagy
  2. b)a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást
  3. ba)bűnszövetségben,
  4. bb)közveszély színhelyén,
  5. bc)üzletszerűen,
  6. bd)jótékony célú adománygyűjtést színlelve

követik el.”

Akkor lássuk a „verselemzést”.

A tényállásnak három (vagy négy) együttesen fennálló feltétele(eleme) van:

1.) Haszonszerzés végett,

2.) (Mást) Tévedésbe ejt/tévedésben tart

3.) Kárt okoz.

„A csalás valójában tévedésből eredő vagyoni károsodás előidézése.” 

A bűncselekmény célja tehát a haszonszerzés, így ez csak szándékosan – gondatlanságból nem – elkövethető bűncselekmény.

Itt érdemes néhány szót szólni a szándékról.

Nagyon nehéz az elkövető szándékára fényt deríteni bizonyos esetekben, különöse akkor, ha nem működik együtt a nyomozóhatósággal.

Tételezzünk fel egy esetet (ami elég gyakori), hogy valaki tartozik egy másik személynek egy bizonyos pénzösszeggel.

Eleinte megy a hitegetés, esetleg pötyögtet is valami kis morzsákat, de aztán eldurvul a helyzet és már fel sem veszi a telefont, „eltűnik”. Nem ritka eset, hogy az adós a „perelj be” felkiáltással zárja az együttműködést.

Na, ekkor nyílván érthető okokból elszáll az agya a hitelezőnek és feljelentést tesz a rendőrségen, és mert ismeri a „guglit” gyorsan kiképzi magát a neten és csalás lesz a gyanúsítás.

Ezt követően érkezik a feljelentésének elutasításáról szóló határozat, melyben javasolják, hogy forduljon a polgári bírósághoz a jogsérelmével.

Azt sajnos a mai napig nem tudta eldönteni a jogtudomány, hogy a rendőrség elutasító döntésének alapját a magasfokú büntetőtudományi ismerete, vagy az alacsonyfokú munkakedve képezi, de tételezzük fel, hogy az előbbi.

Ebben az esetben igaza van a rendőrségnek, hiszen a „büdös bunkó nem akar fizetni és még szemtelen is” önmagában nem bűncselekmény. Ha nem tudjuk legalább megalapozottan valószínűsíteni, hogy már a kölcsönkérés idején sem állt szándékában a visszafizetés – a haszonszerzés volt a célja -, akkor valószínűleg nem járunk sikerrel a feljelentésünkkel, tekintettel arra a bírói gyakorlatra is, hogy a büntetőeljárás nem szolgálhat a követelések behajtásának az eszközéül.

Ez a magatartás egyébként a szándék tekintetében az utolsó tényállási elemmel van összefüggésben, vagyis azzal, az eredménnyel jár a cselekménye, hogy kárt okoz.(3/2009/BJE. Szám, BH 4938)

A második tényállási elem első része könnyen érthető.

Tévedésbe akkor ejtünk valakit, ha becsapjuk. Ez elég világos. Ehhez különböző eszközöket vehetünk igénybe. Ahogyan a magánéletünkben aláírjuk apu helyett az intőt az ellenőrzőben, vagy átírjuk a fuvarlevelet, hogy nyerjünk egy keveset a munkahelyen, úgy itt is lehet okiratot hamisítani például ahhoz, hogy a becsapásunk (tévedésbe ejtésünk)sikeres legyen.

Szükséges, hogy  „ezen elkövetői aktív tevékenység az, amely kialakítja a megtévesztett személyben a valóságtól eltérő képzetet”.

Ami talán valamivel érdekesebb és nem csak jogi –mint azt egyébként a fentiekben már boncolgattam – , hanem erkölcsi kérdés is, hogy milyen az, ha valakit tévedésben tartunk. Más szóval : mi van akkor, ha valaki becsapta magát, mi pedig nem világosítjuk fel?

A hétköznapokban gyakran halljuk és sajnos el is fogadjuk, hogy „ha volt olyan hülye, hogy ezt hitte, akkor így járt”.  

Vajon ha én a szép öltönyömben a szokott reggeli munkába indulási időpontban nem az irodába megyek, hanem a szeretőmhöz, akkor hivatkozhatok-e arra a nejemnek, hogy miért volt olyan ostoba, hogy azt hitte dolgozni megyek?

Lehet-e meggondolatlan az a sértett, aki egy rendőrruhában (legalábbis ara kísértetiesen hasonlító öltözetben érkező embert) rendőrnek néz, és nem kérdez rá, hogy tényleg az-e?

A jogi megfogalmazás szerint a tévedésbe ejtés akkor jöhet szóba, ha az elkövető magatartásától függetlenül a sértettben kialakulnak a téves elképzelések. Fontos, hogy ezeket az elkövetőnek fel kell ismernie, azonban a sértettet –passzív alanyt – a valótlanságról nem világosítja fel. Ennek megfelelően a tévedésben tartás tehát nem tevéssel, hanem mulasztással valósul meg.

Tehát a büntetőjog, ha felismerjük, hogy a másik fél egy téves elképzelésben van és ennek ellenére nem világosítjuk fel, hanem azt az ő kárára kihasználjuk, akkor azt büntetni rendeli.

Tehát itt nem hivatkozhatunk arra, hogy „hülye volt, így járt”.

Jelinek szerint a jog az erkölcs minimuma.

Nem lenne baj, ha kicsit tisztességesebben, erkölcsösebben állnánk egymáshoz a mindennapokban.

Az utolsó „verselemzési pontunk” a károkozás.

Amint azt már említettem, ennek egyfelől kapcsolata van az eleve fennálló haszonszerzési céllal, illetve okozati összefüggésben kell állnia a megtévesztő, vagy tévedésbe ejtő magatartással.

Itt fogalmi szinten fontos meghatározni, hogy mit is ért az új Btk. kifejezetten a csalás esetében kár alatt:

A bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenésen túl, az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is érteni kell. Ennek a Btk. módosításnak a nem csak a kifejezetten vagyoni kárként jelentkező kár, hanem az elmaradt vagyoni előny büntethetővé tétele volt a célja.

Végül álljon itt egy tanmese arról, hogy sokszor előfordul, hogy igazából hagyjuk magunkat becsapni és az elkövetők ezt használják ki.

Az eredetei történetet egy kicsit másképpen dolgozta fel, egy zseniális költőnk, Romhányi József:

 „Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán.

Csőrében trappista hivalkodott sárgán.

Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy primadonna légy, régen esedékes!
És neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!… Az igaz viszont, hogy fehér holló volt…”

 la-fontaine-dore-roka-hollo

(fotó:cultura.hu)

Kategória: Büntetőjog, Btk., Bűncselekmény, Jog | Hozzászólás

Ami a másé


Mostanában gyakran találkozunk a hírekben olyan bűncselekményekkel, melyek az idegen vagyon kezelésével állnak összefüggésben.

Ezek az alábbiak:

-         Sikkasztás

-         Hűtlen kezelés

-         Hanyag kezelés

Mindhárom bűncselekmény törvényi tényállását a Btk-ban a XXXVI. Fejezetben a vagyon elleni bűncselekmények között találjuk meg (itt kapott helyet továbbá pl.: a lopás, a csalás és az orgazdaság is).

Sikkasztás

372. § (1) Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el.

 

Amikor erre a bűncselekményre gondolok, mindig eszembe jut egy jelenet a Harlemi éjszakák című filmből.

Dióhéjban arról van szó, hogy a szórakoztatóipar működtetői számon kérik a „lányok felvigyázásával megbízott” hölgyet, hogy az ilyen módon keletkezett bevételben hiány mutatkozik.

Erre a hölgy kifakadva kéri ki magának a gyanúsítást, mely szerint ő „sikított” és ököllel kíván elégtételt venni a vádlóján.

Később ellövik a kislábúját, és mindenki mindenkit biztosít el nem múló szeretetéről, de ez már egy másik történet.

A filmbéli szituációt elemezve és összevetve a sikkasztás magyarországi szabályozásával, a következőt láthatjuk:

Vera (így hívták a filmbéli madame-ot) tehát megbízást kapott, hogy vigye a közös üzletüknek ezt az ágát és kezelje az abból befolyó bevételt, tehát a rábízás megvan (bár ez inkább lehetne hűtlen kezelés, – részleteiről később – ezért mondjuk azt, hogy csak a pénzt bízták rá, nem az egész üzletág felügyeletét. Egyébként sem tudom, hogy mit kiabált volna „sikítás” helyett, mondjuk: Te azzal gyanúsítasz, hogy „hűsölök”?).

A második kérdés- ebben állt közöttük a vita-, hogy mi lehet az oka annak, hogy hiány van a bevételben.

Amennyiben sikerül bebizonyítani, hogy eltulajdonította (mint a lopásnál, csak ott senki nem bízta rá a tolvajra az idegen dolgot, hanem elveszi tulajdonszerzési szándékkal), akkor „megáll a bűncselekmény.

Ezt a bűncselekményfajtát csak szándékosan – egyenes szándékkal, melynek a tulajdonszerzés a célja – lehet elkövetni, így a vádlónak (ha nem a filmbéli főmaffiózóról beszélünk, akkor az ügyészségnek) nem elég azt bizonyítani, hogy nincs meg a rábízott idegen dolog, hanem azt is, hogy azt az eltulajdonítás szándékával (most jön a másik fontos fogalom) jogtalanul tartja magánál.

Ez idáig elég egyértelmű, de van a tényállásnak másik fordulata, amely már sokkal rejtélyesebb, az pedig a „sajátjaként rendelkezik” megfogalmazás.

Hogy érthetőbb legyen, mondok egy konkrét példát, amely az egyik ügyfelemmel esett meg.

Az volt, hogy egy munkahelyen dolgozó személyeket vádoltak különböző súlyú bűncselekményekkel, melyek között szerepelt egy rendbeli sikkasztás vétsége is (az idegen dolog értéke kisebb volt).

Ez a vádpont konkrétan abban állt, hogy a vádlott –mint vezető – kollégájának otthoni televíziója elromlott és anélkül, hogy a tulajdonostól erre engedélyt kért volna (tehát jogtalanul) rövid időre kölcsönadta, hogy legyen mit néznie a családnak. Tehát azt csinálta a tv-vel, amit az ember a sajátjával is szokott.

A rendelkezési jog egy polgári jogi kifejezés, ami a tulajdonost megillető jogosítványokat foglalja magában. A televízió kölcsönadása (mint a rendelkezési jog része) a tulajdonost illeti meg.

Ebből a példából az is látszik, hogy a sikkasztás elkövetője nem lehet bárki, csak az a személy, akire az idegen dolgot rábízták.

Van még két fontos szabály:

Az egyik, hogy a büntetés korlátlanul enyhíthető – különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető is -, ha a sikkasztás elkövetője a cselekményt – mielőtt felfedezték volna – a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti, és a kárt megtéríti, vagy megtesz minden tőle elvárhatót a kár megtérítése érdekében.

A másik pedig hogy a személyi vagyont károsító sikkasztás miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója.

Hűtlen kezelés

376. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.

 

Ez a bűncselekmény a politikai közéletben talán leggyakrabban előforduló, a híreket rendre megtöltő gyanú.

Természetesen a hűtlen kezelést bárki, – akit idegen vagyon kezelésével bíznak meg – tehát nem csak politikus követheti el, de az valljuk be sokkal izgalmasabb.

Ez a bűncselekmény sajnos mélyen gyökerezik a kultúránkban (a nyomtató lónak ugye nem lehet bekötni a száját), és ezen nem sokat segített előző rendszerünk sem, ami a köz-és magántulajdon teljes tiszteletlenségét hozta magával.

Egy régi mondás szerint „ami közös, az az enyém, ami meg az enyém, ahhoz senkinek semmi köze”.

Ez a tényállás elsőre abban különbözik a sikkasztástól, hogy nem „dologról”, hanem „vagyonról” van szó. Ez tehát nem csak egy dolog – ami ingóságként értelmezendő a sikkasztásnál -, hanem annál sokkal több. Vagyon alatt általában ingó- és ingatlan dolgot, illetve vagyoni értékű jogokat is érteni kell.

Jól látható, hogy ilyen esettel általában a „hétköznapi ember” nem szokott találkozni. Tipikus eset, hogy míg a sikkasztásnál leggyakrabban a raktárost, vagy a szerelőt – aki elvitte a fúrógépet – szoktak meggyanúsítani, addig a hűtlen kezelés elkövetője a főnök. Ez az oka többek között, hogy ennyire érdekesek az ezzel kapcsolatos hírek, érkezzenek azok a gazdaság, vagy a politikai közélet irányából.

Itt tartom fontosnak megemlíteni egy társasjátékunkat a „feljelentősdit”.

Ahogyan a Tanú című filmben is elhangzik: „nagyon komoly névtelen feljelentés érkezett a feketevágásról, géppel volt írva!”

Kedvelt eszköze a gazdasági és politikai versenytársaknak/ellenfeleknek, az ilyen bűncselekményekkel kapcsolatos feljelentés.

Gondoljuk el, hogy milyen nehézségeket okoz a nyomozóhatóságoknak, hogy a megbízottnak egy bonyolult, összetett gazdasági folyamatokat tartalmazó vagyon kezelésével kapcsolatos kötelezettségszegését – ami ugye szándékos és a célja ráadásul a vagyoni hátrány okozása – bizonyítsák.

Ezt követően érkezünk el egy következő fontos fogalomhoz, a „megbízással kapcsolatos kötelezettségszegéshez”.

Ennek a tartalmát egy polgári jogi szabály tölti ki, amit a Ptk. megbízási jogviszonnyal kapcsolatos rendelkezései között (474.§-485.§) találunk meg. Ilyenek lehetnek a példa kedvéért a vagyon őrzése, állagmegóvása, gyarapítása, tulajdonos érdekei szerinti intézkedések meghozatala, utasításainak megtartása, stb.

Ebből a felsorolásból is látszik, hogy meglehetősen nehéz lehet a bizonyítása például annak, hogy a megbízott vagyonkezelő intézkedése (döntése pl.: eladják-e azt az önkormányzati/állami ingatlant) a tulajdonos érdekei szerinti volt, vagy sem.

Végül pedig még azt is bizonyítania kell a nyomozóhatóságnak, hogy vagyoni hátrányt okozott a vagyonkezelő szándékos kötelezettségszegése.

Mi történik akkor, ha egy állami vezető olcsón, esetleg ingyen ad ingatlant, vagy adókedvezményt egy beruházónak, aki cserében munkahelyeket teremt és fejleszt? Ez jó üzlet, vagy vagyoni hátrányt okozó kötelezettségszegés?

Egy másik példával élve, hogyan nevezzük azt az ügyvezetőt, aki a tulajdonosok nyomásának megfelelve kockázatos üzletbe fog? Gondolom, hogy attól függ, bejött-e a húzása, vagy sem. Ha igen, akkor remek üzletember, ha nem, akkor hazárdőr.

Hanyag kezelés

377. § (1) Akit idegen vagyon törvényen alapuló kezelésével vagy felügyeletével bíztak meg, és az ebből eredő kötelességének megszegésével vagy elhanyagolásával gondatlanságból vagyoni hátrányt okoz, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

 

Ez az eset tehát nagyjából a hűtlen kezelés gondatlan alakzata, de azért mégsem teljesen.

A szándékon túl, fontos különbség az, hogy a hanyag kezelésnél a vagyon kezelése nem egyszerű megbízáson, hanem törvényen alapul.

Ennek megítélésén – tehát azon, hogy ezt a kitételt mennyire tágan kel értelmezni – hosszas vita volt és a bírói gyakorlat is megosztottá vált, ezért a ezt a kérdést a 4/2003. sz. Büntető jogegységi határozat rendezte az alábbiak szerint:

„A Btk. 320.§-a (1) bekezdésében meghatározott hanyag kezelés vétsége akkor állapítható meg, ha – a törvényi tényállás további elemeinek megvalósulása mellett – az idegen vagyon kezelésére, vagy felügyeletére vonatkozó megbízás közvetlenül törvényen alapul, annak tartalmát, az abból eredő kötelmeket maga a törvény határozza meg.

Tehát a Legfelsőbb Bíróság (ma: Kúria) a jogszabályban írt „törvényen alapul” megfogalmazást megszorítóan értelmezte és kizárólag abban az esetben tartja megállapíthatónak - a törvényi tényállás további elemeinek megvalósulása mellett – ezt a bűncselekményt, ha az alábbi feltételek is megvalósulnak:

 

-         a megbízás közvetlenül törvényen (tehát nem egy abból levezetett rendeleten, vagy utasításon) alapul,

-         és annak tartamát és a megbízott kötelességeit is maga a törvény határozza meg.

Ebből adódóan a hanyag kezelés elég ritkán előforduló bűncselekmény ma a gyakorlatban.

Egy régi – sok bölcsességet tartalmazó – viccet osztanék meg itt a végén a témával összefüggésben, ami jól illusztrálja a probléma társadalmi begyökerezettségét:

A gróf meghívja a barátját vacsorára, aki észreveszi, hogy a lakáj egy ezüstkanalat ellop. Szóvá is teszi a házigazdának az esetet, aki így válaszol:

- Tudom, hogy lopja az ezüstöt.

- Akkor miért nem rúgod ki?

- Bele van kalkulálva a fizetésébe.

 

sk

Kategória: Büntetőjog, Btk., Bűncselekmény, Jog | Címke: , , , | Hozzászólás

Okirat


Okirat

 

 

Egy kedves ismerősöm mesélte a minap, hogy egy kedves ismerősét (kedves ismerősök, ha találkoznak) biztosítási káresemény érte (beázott, leégett, megsérült, nem tudom) és a biztosító társaság most azzal szórakoztatja, hogy a sok évvel ezelőtti aláírása nem olyan, mint a mostani. Nem elég nekik a személyi igazolvány (lakcímkártyával és újraoltásival kiegészítve) és a kisdobos becsületszó, közjegyzőt akarnak, meg aláírási címpéldányt, meg anyjanevét két példányban.

 

Túl azon, hogy mit s gondolok az ilyen magatartásról, remek apropóul szolgál az eset, hogy megnézzük, milyen bizonyító erővel rendelkezhet egy okirat.

 

A történetben a viccesnek szánt közbeszúrásokon kívül is többféle bizonyító erővel rendelkező okirat is szerepel.

Nézzük meg ezeket sorjában:

 

-          A biztosító és a kedves ismerős kedves ismerőse (továbbiakban: ismerős) között létrejött szerződés: TELJES BIZONYÍTÓEREJŰ MAGÁNOLKIRAT

-          Az ismerős írásban bejelenti a káreseményt: EGYSZERŰ MAGÁNOKIRAT

-          Személyi igazolvány: KÖZOKIRAT

-          Közjegyzői aláírási címpéldány: KÖZOKIRAT

 

Az okiratok bizonyító erejével kapcsolatosan a Polgári perrendtartásban találjuk meg a szabályt a 195-196.§-ban.  A közokirat- mint legerősebb bizonyító erővel bíró irat- olyan irat (papír alapú, vagy elektronikus) melyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

Ez tehát azt jelenti, hogy teljesen bizonyítja az intézkedést,határozatot, adatok és tények valódiságát.

A közokirattal szemben csak nagyon szűk körben van bizonyításra lehetőség. Amennyiben sikerül megkérdőjelezni a közokirat valódiságát, úgy az aggályosnak ítélt irat lehet, hamisított, vagy hamis. Érdekes tény, hogy a közokiratok tekintetében, ha eszünkbe jutna megkérdőjelezni, akkor nem az okirat birtokosának kell bizonyítani a valódiságot, hanem nekünk kell bizonyítani a valótlanságát (megfordul a bizonyítási teher). Ez az oka annak , hogy a bankok a hitelfelvételnél közirati (közjegyzőnél készített) formában kérnek bizonyos nyilatkozatokat. Szintén megfordul a bizonyítási teher a tartozáselismerés esetén, ezért ott kellő óvatossággal kell eljárni, de ez egy másik történet.

 

A második szint a teljes bizonyító erejű magánokirat. Erről az alábbit találjuk a Pp-ben:

 

„A magánokirat az ellenkező bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:

a) a kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta;

b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni;

c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;

d)447 a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták;

e)448 ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;

f)449 az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírást helyezett el.”

 

Tehát, magyarul:

 

A teljes bizonyító erejű magánokirat valódiságát bizonyítani kell (tehát nem a valótlanságát) , ha a másik fél (és csak akkor) azt megkérdőjelezi.

 

a.)     sajátkezűleg írjuk, vagyis nem számítógéppel és utána kinyomtatjuk, a végén pedig aláírjuk. Ez az eset meghatalmazásoknál és végrendeleteknél fordul elő gyakran. Fontosnak találom ideszúrni, hogy a végrendelet esetében minden lapot alá kell írni( értelemszerűen, ha több oldalból áll a szöveg, üres lapot, ha nem vagyunk rádió, akkor nem kell aláírni).

b.)    Két tanú az aláírásával igazolja, hogy mi írtuk alá az iratot. Ebben az esetben nem kell tudniuk, hogy milyen tartalmú iratról van szó, de azzal tisztában kell lenniük, be kell tudniuk azonosítani, hogy én írtam alá a saját kezemmel.

c.)     Bíró, vagy közjegyző hitelesíti az aláírásomat. Ehhez talán nem szükséges részletes magyarázat.

d.)    Itt tipikusan a cégjegyzésre jogosult, vagy a képviselő cégszerű aláírásáról van szó. A pecsét mindenek felett!

e.)     Ügyvédi, vagy jogtanácsosi ellenjegyzés, kizárólag olyan okiraton, amit ő készített. Erre a szokásos formula a szerződés alján : az okiratot szerkesztette és ellenjegyezte, dr. Fix Ipszilon. Remélem nem fogja egy kolléga sem leharapni a fejemet, mint a bűvészeknél,ha elárulom a titkot és lerántom a leplet az „ügyvédi papír” sokak által misztifikált bizonyító erejéről. Természetesen vannak bizonyos eljárások (pl.:cégeljárás), ahol az ügyvéd átvállal bizonyos felelősséget az ellenjegyzésével, és egyébként is azt gondolom, hogy az ellenjegyzés sokkal több puszta hitelesítésnél, de itt most a bizonyító erőről diskurálunk.

f.)     A drága elektronikus irat, ami vagy működik, vagy nem, vagy van időbélyegző vagy nincs, vagy meglehet nyitni az e-aktát ,vagy nem, de ez a jövő(sajnos!).

 

Végére marad az egyszerű magánokirat, ami minden okirat, ami nem felel meg a fenti kritériumok valamelyikének.

Esetünkben ilyen lehet a nyomtatvány, amin bejelentjük a káreseményt, az alján meg aláírjuk.

 

Visszatérve történetünkre, én mégiscsak fenntartom a jogot magamnak, hogy felháborodjak a biztosító társaság magatartásán.

Ha az (ismeretlen) ismerős tanácsot kérne tőlem ,én az alábbiakat javasolnám:

 

1.)      Ügyvédi felszólítás a fizetésre, melyben hivatkozunk a tényre, hogy a személyi igazolványunk közokirat.

2.)      Amennyiben már elkészült a közjegyző által hitelesített aláírási címpéldány, akkor valamennyi felmerülő többletköltséget a biztosító fizessen meg.

3.)      Kifizettetni a káreseménytől a kifizetésig járó kamatot( akár késedelmit is).

4.)      Végül- de lehet, hogy ezt már csak a méreg mondatja velem- minden kárt megfizettetni, ami a biztosító jogellenes (tudatos, rosszhiszemű magatartás, Ptk. 4.§ (1) bek.) magatartása következtében keletkezett.

 

Hát,mára ennyi.

 

Kategória: Jog | Hozzászólás

Kirabol


Kirabol

Olvastam egy hír címét, amiben ez állt: „Kirabolták a Vasas játékosait”.

Az írásból aztán kiderül,hogy igazából amíg a sportolók edzésen voltak, addig az „elkövetők” elvitték személyes tárgyaikat, értékeiket az öltözőből.

Nagyon gyakran találkozom ezzel a téves, hibás megfogalmazással (kirabolták az idős asszonyt, amíg a piacon volt, betörők rabolták ki a családot a nyaralásuk alatt, stb.)a híradásokban, úgyhogy most megpróbálom helyretenni a fogalmakat.

A rablás alapeseteit a Btk. 321.§ (1)-(2) bekezdései tartalmazzák:

321. § (1) Aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, illetőleg valakit öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

Nos tehát a rablás az,ha:

-          idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól,

-          valaki ellen erőszakot,

-          vagy élet,testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz,

-          illetőleg valakit öntudatlan, vagy védekezésre képtelen állapotba helyez.

Ez tehát kevésbé jogászkodva azt jelenti, hogy én azért akarok szándékosan elvenni valamit mástól, ami az övé, hogy az enyém legyen. Ez idáig még lopás is lehetne, de nézzük tovább. Azért, hogy megszerezzem a másét, nem átalkodom olyan eszközökhöz folyamodni, hogy valaki (tehát nem feltétlenül a dolog tulajdonosa, lehet az például a felsége,vagy a gyermeke) ellen erőszakot alkalmazok ,vagy a testi épségét, vagy az életét közvetlenül megfenyegetem( kés a torkához a feleségnek és „add ide a lóvét, vagy kinyírom” felkiáltás, esetleg a jól bevált „nem kapsz mégegy pofont, ha ideadod a láncodat típusú udvarias felkérés).

Ezzel a „verselemzéssel” megvolnánk, most nézzük meg a lopást:

 

Btk.316. § (1) Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el.

 

Ennek természetesen hosszan sorolható minősített esetei vannak, amik közül csak a „dolog elleni erőszakkal” minősítést emelném ki, de hogy miért az még maradjon meglepetés.

Nos tehát ez a meghatározás (jogász szaknyelven: tényállás- némelyek szerint tényálladék J) a rablás első mondatával lényegében megegyezik.

A két bűntett között az alapvető különbség az erőszakos, közvetlenül valaki személlyel szemben fennálló magatartás.

Érdekes még a rablás (2) bekezdése, amit a szemfüles olvasó már észrevehetett, hogy nem elemeztük ki.

Álljon itt tehát mégegyszer:

(2) Rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz.

Ilyen módon tehát a tolvajból (akit, mint tudjuk az alkalom szült) kellő akarattal és elszántsággal még lehet rabló is.

Összegezve tehát, ha nem volt otthon senki és közben kirámolták a lakást, akkor dolog elleni erőszakkal (itt a meglepetés) elkövetett lopásnak hívjuk (esetleg betöréses lopásnak), ha otthon volton és ellenünk a tolvaj erőszakot, vagy az élet, vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott azért(!), hogy megtartsa a lopott zsákmányt, akkor pedig rablásról beszélünk.

Kategória: Jog | Hozzászólás

Közös lónak


Közös lónak

Vannak bizonyos helyzetek, amikor magából a jogviszonyból adódóan és van, amikor a felek választása alapján közös tulajdon alakul ki.

Ezeknek az eseteknek természetesen megvan az előnye, de sokszor rendkívüli kényelmetlenséget okoznak a jövőben.

Csak a felsorolás szintjén említek néhány esetet, amikor jellemző a közös tulajdon előfordulása:

-          házassági közös vagyon,

-          gazdasági társaságban több tulajdonos,

-          közös (iker) házépítés, közös tulajdonú építési telken,

-          öröklés,

-          társasházi közös tulajdon.

A közös tulajdon részletes szabályait ( pl.: dolog birtoklása,használata, költségek, károk viselése,  tulajdonostársak jogai, kötelezettségei) a Ptk. XII. fejezete tartalmazza.

Jele írásban a közös tulajdon megszüntetésének körbejárására teszünk kísérletet.

Vegyünk egy jellemző példát, mondjuk két jó (legalábbis akkor még) barát esetleg jó viszonyban lévő rokonok a költséghatékonyság jegyében vásárolnak egy építési telket, amelyen közösen építenek „egy neked, egy nekem” alapon egy ikerházat. A tulajdoni viszonyok mondjuk alakuljanak úgy, hogy ½-ed, ½-ed.

Az évek során természetesen folyamatossá válnak a házasságból jól ismert wc deszka lehajtásos problémákhoz hasonló súlyú nézeteltérések. Ki helyezzen el és hova kerítést, kinek a kutyája piszkított már megint ide,ki takarítsa az utcán a havat, hogyan számoljanak el vízzel, gázzal, csatornával?!

Ekkor már mindegyik fél bánja, hogy annak idején a közös építkezés spórolásából adódó pillanatnyi előnyt választotta.

Sajnos a személyes tapasztalataim alapján már annyira elmérgesedik a viszony, hogy külső személy (ügyvéd, mediátor, bíróság) bevonása nélkül már szinte teljességgel valószínűtlen a probléma megoldása, a békés rendezésről már nem is beszélve.

Természetesen tudom- rossz szomszédság török átok-, hogy egy ilyen élethelyzet teljesen megmérgezheti az ember hétköz (és ünnep-) napjait, komoly idegi és nem ritkán anyagi nehézséget okoz, ezért nem szeretnék a dolog emberi oldalával foglakozni, azt minősíteni, inkább a jogi lehetőségeket vesszük végig.

Elsőként szeretném megemlíteni azt a joginak tűnő, de általam sohasem javasolt megoldást, hogy „balhés családot” költöztetünk be az otthonunkba, aki majd jól kikényszeríti a szomszédból (tulajdonostársból) az együttműködési készséget.

Ez a fajta magatartás, még ha sokszor indokolt válaszlépésnek is tűnik, a viszony további elmérgesedését eredményezi.

Tételezzük fel, hogy a felépítmények tekintetében van egy használati megállapodása a tulajdonosoknak az általuk birtokolt ház vonatkozásában.

Első lehetőségünk, hogy a tulajdoni hányadunkat (tehát igazából nem a házunkat) megpróbáljuk értékesíteni. Ekkor alapvető nehézséget okozhat,hogy az általunk utált szomszédot (vagy legalább az utált tulajdonságait) miként rejtsük el az érdeklődők elől ezzel is az ingatlan legkedvezőbb arcát mutatnunk.

Ez persze már legyen az ingatlannepperünk baja, de nézzük meg, hogy milyen jogi következménnyel kell számolnunk.

Ha érkezne egy evő az ingatlanra,akivel meg is kötjük a szerződést, úgy a tulajdonostársunknak „feléled” az elővásárlási joga.

Az elővásárlási jogot szükséges megkülönböztetni a vételi jogtól(opció). A vételi jog jogosultja bármikor(max.5 év), egyoldalú jognyilatkozatával érvényesítheti a jogát míg az elővásárlási jog csak akkor jöhet számításba, ha van eladási szándék és konkrét vevővel megkötött szerződés

Az elővásárlási jog jogosultját levélben tájékoztatják a vételárról,és ésszerű (általában 1-2 hét) határidővel felhívják, hogy nyilatkozzon arról, hogy élni kíván-e az elővásárlási jogával.

Ha igen, akkor jó, ha nem, akkor nekünk úgy is jó.

De mi van akkor, ha nem sikerül eladni (általában éppen azért, mert közös a tulajdon) az ingatlant?

Ebben az esetben keresetlevéllel (amiben kérjük a közös tulajdon megosztását) bírósághoz fordulhatunk.

Előfordulhat olyan eset, hogy társasházzá alakítjuk az ingatlant, ami „albetétesíti” a lakásokat. Ez a megoldás eléggé költséges és általában több lakásból álló közös tulajdon esetén szokott előfordulni.

Nézzük meg, hogy a bíróság milyen módon járhat el egy ilyen esetben.

Elöljáróban fontos megjegyeznem, hogy itt nem egy klasszikus értelembe vett jogvitáról van szó. Esetünkben nem az a kérdés, hogy volt- e jogunk kezdeményezni a megszűntetését a közös tulajdonunknak (olyannyira igen, hogy erről a jogról lemondani sem lehet), vagy ki a hibás abban ,hogy megromlott a viszony.

A bíróság első sorban a közös tulajdont természetben osztja meg.

Ez azt jelenti, hogy pontosan meghatározza (földmérő, ingatlanszakértő bevonásával), hogy az ½- ed tulajdoni hányad alapján kinek mekkora az ingatlanból a része és azt elkülöníti egymástól.

Az a legjobb eset, ha a példánk alapján elképzelünk egy téglalap alakú telket, aminek a közepén egy teljesen egyforma ikerház áll.

Ebben az esetben az egyik felépítmény az egyik tulajdonosé, a másik a másiké.

Ha a telek van akkora, hogy a helyi rendezési szabályok alapján megfelezve is önálló telekméretű, akkor eszerint jár el és teljesen egyszerűen elkülöníti a tulajdonrészeket.

Bár ilyen egyszerűen menne ez mindig!

Talán nem kell mondanom, hogy a telkek általában egészen érdekes alakúak (régen még téglalap alakú volt ,de megvettünk hozzá- mikor még jóban voltunk- egy kis „nyeles” részt a harmadik szomszédtól, hogy legyen a vendégeknek parkoló, esetleg teniszpályának a gyerekeknek), a felépítmény nem egyforma, (hozzáépítettünk egy fáskamrát, garázst, beépítettük a teraszt, stb), és a telkek is éppen csak akkorák, hogy a kialakítható telekméret minimumához esnek közel.

Ekkor veszi kezdetét a hosszas huzavona, amiből különböző szakértők és lelkes ügyvédek jól megélnek.

Ha ez nem sikerülne, – mármint a természetben történő megosztás- akkor jön a szerintem meglehetősen életszerűtlen megoldás, hogy a tulajdoni hányadot, ellenérték fejében a bíróság a másik tulajdonosnak adja, ha ebbe ő beleegyezik.

Végül pedig ha egyik megoldás sem vezet eredményre, úgy a bíróság a közös tulajdont értékesíti és a vételárat osztja el a tulajdonosok között. Fontos megjegyezni, hogy a tulajdonosoknak harmadik személlyel szemben ekkor is van elővásárlási joguk.

Fontos korlát, hogy a bíróság nem választhatja a közös tulajdon megszűntetésének olyan módját, amely ellen valamennyi tulajdonostárs tiltakozik.

Kategória: Jog | Hozzászólás

Ajándék


Ajándék

 

Az ajándékozás jogi szabályozását a Ptk. 579.§-582. § -ok tartalmazzák.

 

Az ajándékozás fontos előfeltétele, hogy az egyik szerződő fél a saját vagyona rovására- tehát nem más tulajdonát- ingyenesen juttatja a másik félnek.

Az ingyenesség természetesen nem jelenti azt, hogy az ajándék juttatása ne lehetne valamilyen feltételhez kötve. Ennek kézzelfogható példája lehet a jegyajándék, melynél arra tekintettel adja- természetesen még mindig ingyenesen- az egyik fél a jegyajándékot (pl.:a leendő anyós), hogy létrejön a házasság.

Az, hogy feltevéshez köthető az ajándék, természetesen még nem sérti az ingyenességet, hiszen arról akkor beszélnénk, ha a másik fél is adna valamilyen szolgáltatást (pl.: más valamit, akkor csere, pénzt, ez esetben pedig adásvétel).

 

A Ptk. Fontos feltételként szabja, hogy amennyiben az ajándék tárgya ingatlan, akkor az érvényesség feltétele (érvénytelenségről korábbi bejegyzésemben olvashatsz) az írásbeliség.

 

Az ajándékozónak a jogszabály lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződés megkötése, vagy az ajánlata megtétele után „visszalépjen” a teljesítéstől. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a teljesítés előtt (tehát mielőtt átadná az ajándékot, utána a visszakövetelés jöhet szóba) megtagadhatja azt.

 

Ennek két feltétele együttesen fennálló feltétele van:

 

1.)    Körülményeiben lényeges változás állt be,

2.)    A változás a szerződés megkötését követően következett be.

 

Nem várható el az ajándékozótól, (egy esetleges anyagi, pénzügyi katasztrófa esetén) hogy a saját létfenntartását veszélyeztető esetben is teljesítse a korábban vállalt kötelezettségét.

A törvény külön nevesíti kiemelt lényeges változásként a megajándékozott és az ajándékozó közötti viszonyba bekövetkezett (nyílván negatív) lényeges változást.

Fontos szabály, hogy az ajándékozás megtagadásának feltételeinek meglétét az ajándékozónak kell bizonyítania.

Amennyiben ez a bizonyítás nem sikeres, úgy a teljesítés (az ajándék átadása) nem tagadható meg.

Az ajándékozónak az ajándék lényeges tulajdonságai tekintetében tájékoztatási kötelezettsége van.

A lényeges tulajdonság (ok) meghatározása és az azokról történő tájékoztatás fontossága abban rejlik, hogy a megajándékozott megalapozott (ajándék elfogadó) döntését elősegítse.

Előfordulhat például, hogy az ajándék fenntartásának, üzemeltetésének, stb. olyan jelentősek a költségei, hogy ennek ismeretében a megajándékozott azt nem fogadta volna el(tehát az is feltétel, hogy ezeket a megajándékozott ne ismerje).

Az ajándékozó felel a tájékoztatási kötelezettsége elmaradásából bekövetkező károkért.

Egyebekben az ajándék tulajdonszerződéséből, illetve lényeges tulajdonságának fogyatékosságából eredő, vagy az ajándékozás során beálló károkért az ajándékozó akkor felel, ha szándékosan, vagy súlyosan gondatlanul járt el és ezt a megajándékozott bizonyítani is tudja.

Van még egy – szerintem elég érdekes- kárfelelősségi szabály:

 

„Ptk.581.§(2)Az ajándékozó az általános szabályok szerint felelős azért a kárért, amelyet az ajándékozással kapcsolatosan a megajándékozott egyéb vagyonában okoz.

Ez tehát azt jelenti, hogy a Ptk. 339.§ alapján (Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.), az általános kárfelelősségi szabály szerint kell, hogy felelősséget vállaljon az ajándékozó.

 

Az ajándék megtagadásán túl is lehetősége van az ajándékozónk arra, hogy az ajándéka az övé maradjon (visszakerüljön hozzá).

Ez a jogintézmény az ajándék visszakövetelése.

Értelem szerűen az ajándék visszakövetelésének előfeltétele, hogy annak még a visszakövetelés időpontjában meg kell lennie.

Előfordul olyan hiba az ajándékozó részéről, hogy elkezdi fenyegetni az ajándékozottat, hogy majd vissza fogja kérni az ajándékot.

Ahogyan mondani szokták az ajándékozott a „józan paraszti eszével” kitalálja ,hogy ami nincs, azt nem lehet visszakérni- és a vételárat sem költi másra, amit visszalehetne kérni- így gyorsan eladja az ajándékot.

Ezek után nézzük meg tehát a visszakövetelés lehetőségeit:

 

1.)     Az ajándékozó létfenntartása érdekében szüksége van az ajándékra és az ajándék visszakövetelése nem veszélyezteti a megajándékozott létfenntartását,

2.)     Ha a megajándékozott vagy vele együttélő hozzátartozója az ajándékozó vagy közeli hozzátartozója rovására súlyos jogsértést követ el (követelheti az ajándékot és a helyébe lépett értéket is!)

3.)     ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. (követelheti az ajándékot és a helyébe lépett értéket is!)

 

Bizonyos esetekben azonban nincs helye az ajándék visszakövetelésének:

 

1.)    ha az ajándék, vagy a helyébe lépett érték a visszakövetelés időpontjában már nincs meg,

2.)    vagy ha a sérelmet az ajándékozó megbocsátotta.

 

Érdekesnek mondható szabály, hogy megbocsátásnak minősül az, ha a sérelmet követően az ajándékot megfelelő ok nélkül (tehát nem azért, mert a sérelem következtében kómában volt!) hosszabb ideig nem követelte vissza.

Természetesen annak megállapítása, hogy mit nevezünk „hosszabb időnek” az ügy körülményei és a bírói gyakorlat alapján történik.

 

Végül fontos még azt megemlíteni, hogy a szokásos mértékű ajándék (karácsonyra az X-edik nyakkendő, esetleg szamovár)J visszakövetelésének  nincs helye!

Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy az ajándéknak lehet illetékvonzata is, melynek részleteire jelen bejegyzésben nem térek ki.

 

 

Kategória: Jog, Polgári jog | Hozzászólás

Felmondás


Felmondás

 

Így, vagy úgy, de valószínűleg mindenki kapcsolatba kerül a munkajoggal.

Mostani bejegyzésemben néhány fontos, a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos fogalmat fogunk tisztázni.

Kezdjük azzal, hogy a munkaviszony alapvetően határozott, vagy határozatlan időtartamú lehet.

Ezen túlmenően létezik még két felosztás, vagy rendes felmondás, vagy rendkívüli a felmondás, ezen kívül pedig felmondhat a munkáltató és a munkavállaló is.

Természetesen létezik a munkaviszony megszűntetésének egy meglehetősen konfliktusmentes változata is, a közös megegyezés.

 

Aztán persze van ezeknek mindenféle kombinációja, pl.:határozatlan idejű munkaviszonyban a munkáltató rendes felmondása, határozott időtartamú munkaviszonyban a munkavállaló rendkívüli felmondása, stb.

Nézzük akkor meg részletesebben:

A munkaviszony kétféle képen érhet véget. Vagy megszűnik, vagy pedig megszűntetik.

Az első lehetőségnek három esetét nevesítjük:

 

-         a munkavállaló halála,

-         a munkáltató jogutód nélküli megszűnése

-         és az idő elmúlása a határozott idejű munkaszerződésnél.

 

Fontos szabály a munkajogban, hogy minden esetben kell, hogy legyen munkaszerződés!

Itt hívnám fel a figyelmet- bár tudom, hogy a munkaerő piacon nem a munkavállaló diktál-,hogy, ha egy munkavállaló elzárkózik a munkaszerződés megkötésétől akkor azzal a lehetőséggel ne éljünk.

 

A fentieken túl léteznek a munkaviszony megszűntetésének olyan fajtái is, melyek a felek együttes, vagy egyéni elhatározásától függ. Ezeket nevezzük gyűjtőnéven „megszűntetésnek”.

 

Közös megegyezés:

A felek együttes akaratából fakad a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszűntetésének esete.

Ilyenkor a felek minden kérdésben- felmondási idő, végkielégítés, megszűnés időpontja, stb.- megállapodhatnak.

 

A közös megegyezéssel mind a határozott, mind pedig a határozatlan tartamú munkaszerződés megszüntethető.

Rendkívüli felmondás:

A rendkívüli felmondással mindkét fél élhet.

A felmondást- a rendes felmondáshoz hasonlóan- minden esetben a másik félnek írásban kell közölni. A közlésre kétféle határidőt, egy 15 napos szubjektív és egy 1 éves objektív (vagyis jogvesztő) határidőt ismerünk. Ez egyébként általában azonnali megszűnést eredményez.

Okai a következők lehetnek:

1.)    Lényeges (munkaviszonyból eredő) kötelezettség szándékos, vagy súlyosan gondatlan megszegése,

2.)    Olyan magatartás, ami lehetetlenné teszi a munkaviszony fenntartását.

 

Amennyiben a munkavállaló élt a rendkívüli felmondás lehetőségével, úgy jár neki a rendes felmondás esetén őt megillető átlagkereset és végkielégítés, sőt az esetleges kárának megtérítését is követelheti!

Értelem szerűen amennyiben a munkáltató él ezzel a lehetőséggel, úgy a munkavállaló nem tarthat igényt a rendes felmondás esetében őt megillető juttatásokra.

A munkáltató rendes és rendkívüli felmondására is igaz, hogy a felmondási indoknak világosnak, valósnak és okszerűnek kell lennie.(ezen, indoklással szembeni elvárásokat pontosan és részletesen tartalmazza az MK 95.sz. állásfoglalás).

Rendes felmondás:

Ez a munkaviszony megszűntetésének leggyakrabban előforduló esete.

Elöljáróban el kell mondani, hogy a munkaviszony megszűntetésének ez a módja nem alkalmazható a határozott idejű munkaviszonyok esetében!

A rendes felmondás lehetősége mindkét felet megilleti, arról érvényesen lemondani, esetleg a másik felet „megfosztani” nem lehet.

A fentiekben ismertetett írásbeliségnek és a felmondás átvételének fontos szerepe van a hatályosság szempontjából.

A munkáltató- a munkavállalótól eltérően- az írásban közölt felmondását – az Mk 95- re is figyelemmel- köteles megindokolni.

Rendkívül fontos szabály, hogy léteznek felmondási tilalmak, melyek közül példaként említeném a keresőképtelenséget, vagy a terhességi-, szülési szabadságot.

A felmondási idő legalább 30 nap, de legfeljebb 1 év.

Amennyiben a munkavállalónak rendes felmondással mondanak fel, úgy megilleti – a munkaviszonya tartamától függő- végkielégítés, mely aló kivételt képeznek azok, akik nyugdíjjogosultak.

Ennek a szabálynak az az oka, hogy a végkielégítés az új munkahely megtalálásáig teremtsen anyagi biztonságot az álláskeresőnek,míg a nyugdíjjogosult rendelkezik jövedelemmel.

Munkaviszony próbaidő alatti megszűnése:

Ez egy speciális módja a munkaviszony megszűntetésének, mellyel mindkét fél élhet. Ez az eset nem tartozik a felmondás körébe ,így annak szabályai nem alkalmazhatóak.

Ide kívánkozik még a végére, hogy a határozott idejű munkaviszony határozatlanná válik abban az esetben, ha a munkavállaló – a munkáltatója tudtával- akár csak egy napot, de továbbdolgozik.

Kategória: Jog, Munkajog, Polgári jog | Hozzászólás